Personality |H.S.ff.|

10.

2019.

Huuuh.... elég sok idő telt el... de tudjátok mit? Elmesélem nektek!

Még 2018 decemberében történ.... mikor is Harry meghívott minket karácsonyozni. Ott volt Louis és Dorci, Niall, Zayn és persze Liam is... tehát az egész banda. Kivéve Hailee-t... de az egy másik sztori.
Harry mindenkinek sajátkezűleg írt meghívókat adott. Betartva az időpontot, szinte pontban 6ra oda is értem. De mint kiderült csak én értem oda ilyen hamar... Ezért besegítettem Harrynek az előkészületekben. Megrendeltük a kaját, megterítettem, Harry rendetrakott, majd elmment átöltözni. Én addig kényelembe helyezve magam, a már jól ismert házban, elfoglaltam a kanapét. Egy kis idő eltelte után Harry ballagott le a lépcsőn. Gyorsan elé siettem, hogy megnézzem mit hozott ki magából a mai este örömére, de csalódnom kellett.... saját magamban... hisz alul becsültem a gondolataimmal kinézetét... Megállt a lépcsőn, én alig feltűnően végigmértem, majd egy elégedett mosoly ült ki Harry arcára, mintha ezt várta volna tőlem. Ellibbent a tükörig, majd megigazította, már amúgy is tökéletes haját, felémfordult és megszólalt:
-El kell mondanom valamit....-a széles mosoly az arcomról és az ő pimasz vigyora ezzel a  mondattal el is tünt... majd egy kisebb hatás szünet után, félmosolyra húzta száját, mélyen szemembe nézett, és azt mondta- A többiek nem azért nincsenek még itt mert késnek, hanem mert direkt egy órával késöbbre írtam nekik a meghívót, mint neked...-kis gondolkozásom után, nem bírtam tovább nézni a szégyenlős Harry-t... muszáj volt átölelnem. Ezt ő viszonozta is. Az ezt követő fél másodpercben már meg is szólalt a csengő. Harry elindult az ajtó felé egy "nyitom" kiáltással kíserve, majd kinyitotta. Kicsit fülelve, meghallottam az érkezők hangját, Liam és Zayn. Odaslisszoltam én is, hogy fogadjam őket.
-Luca!-jött oda hozzám Liam egy ölelésre, amit vele nagyon szivesen viszonzok bármikor. Liam-mel vagyunk a fiúk közül szinte a legjobb baráti viszonyban. Igaz, hogy Niall volt eddig az, akivel elég sokmindent megosztottam, de a Hailee-vel való kapcsolata egy kicsit szét húzott minket... enyhén szólva, nem bírtuk egymást azzal a csajjal. Tehát Liam és én azóta nagyon jóban vagyunk, aminek örülök. Mivel ő már régebb óta ismeri Harry-t, ezt a témát vele szoktam kivesézni. De terjünk is vissza...- Ugye nem zavartunk meg semmit?- húzogatta szemöldökét...ez az amit Liam sose hagy ki, de megtehetné...
-De, épp megterítettük az asztalokat, de  ha nem jöttök, akkor lehet újra kellett volna csinálni.- Harry pedig kifejezetten szereti használni a szarkazmust, de csak ha egy kicsit visszavág ezzel Liam perverziójának.
-Bemegyünk végre, vagy itt fogunk addig állni, amíg jön valaki?- Zayn igen frappáns kérdése, mintha varázsütésként hatott volna, a csengő megszólalt, Harry ajtótnyitott, vendégeink befáradtak, majd mindenki helyet foglalt a nappaliba. Louis és Niall együtt jöttek, ami egy kicsit érdekes volt. De a legfurább az, hogy Dorci nem volt sehol. Miután ezt szóvátettem Louis-nak, mégis hol hagyta legjobb baratnőmet, csak annyit mondott nem tud róla semmit. Ami nekem egy kicsit nyugtalanító volt, mert nekem azt mondta, hogy nála fog aludni.
-Louis. Tegnap nem aludt nálad Dorci?
-Nem... miért kellett volna?
-Nekem azt mondta nálad lesz.- erre mint akit bedrogoztak, fel-alá járkált, aggódni kezdett, hívogatta, de nem vette fel, majd Ő is eltünt, Dorcit keresve.
-Hol van már?- kezdtem nagyon ideges lenni.-Már vagy 2 órája elment és egyikük se veszi fel a telefont!- Liam próbált megnyugtatni, de nem nagyon ment neki.
-Keressük meg őket.-jelentette ki Harry, majd mindenki Liam kocsija felé vette az irányt.
Egyszer csak Louis hívott minket. Dorci kórhazban van. Egyből elindultunk a megadott címre. Mint az őrültek, kikapcsolva a külvilágot és nem foglalkozva a recepcióssal, rohantunk a megfelelő kórterem felé. Mikor odaértünk, Louis kinnt várt minket az ajtó előtt.
-Az orvos bennt van. Nem enged be senkit egyenlőre.-mondta, majd megölelt.
-De mi történt?- nem bírtam, a könnyeim folytak, Harry fogta a kezem, de szerintem miután, szinte a vért is kiszorítottam kezéből, legközelebb meggondolja.
-Csak annyit tudok, hogy eszméleténék van, és hogy nagyon súlyos problémája nincs, de benn kell tartani pár napig.- Louis-n is látszott, teljesen kivan.- Ez az én hibám...- mondta halkan, mégis ez a mondata megütötte fülem...
-Miért lenne az?- nézek rá értetlenül.
-Mert volt egy kis vitánk, ezért már egy-két napja nem is beszéltünk...- nem fejezhette be a mondatot mert megállítottam.
-Marhaság! Minden kapcsolatban vannak viták. Nem a te hibád!-öleltem meg, majd folytattam.- Ennyi erőből akkor az enyém... már rég ültem le vele beszélni. És ha tudom, hogy vitáztatok, akkor nem mondhatja azt nekem, hogy nálad alszik, és akkor nem történik ez...
Kis idő múlva, az orvos kijött, azt mondta egyszerre egy ember menje be. A többiek engem küldtek, pedig én azt akartam Louis menjen előbb... de azt mondta én jobban megérdemlem.
Tehát bementem, egyedül feküdt benn a szobában, ettől eltekintve elég zsúfolt volt.
-Szia!- köszöntem halkan. Leültem a mellette elhelyezett székere.-Hogy vagy?- kérdeztem, közben lassan kezeim közé fogva gyenge kézfejét. Erőtlenül rámmosolygott.
-Jobban.- egy kicsivel erősebben fogta meg kezem, mintha hírtelen erő lelte volna. Beszélgettünk még egy keveset, majd ajtó nyitásra lettem figyelmes. Az orvos bejött, megnézte minden rendbe van-e, majd egy elég furcsa pillantást vetett ránk... illetve... rám...

——————————-
Sziasztooook! Úramatyám.... de rég volt már.... esküszöm, annyira hiányoztatok! ❤️❤️
De itt vagyok... többé-kevésbé... és szeretnélek titeket ellátni, mostmár rendesen részekkel. Nagyon sajnálom, ha vártátok volna a részeket... de ezt már leírtam nektek egy kicsit bővebben miért is nem voltam.
De lényeg az, hogy most itt vagyok. Új év, új erő, tiszta lap... meg stb.
Szeretet meg imádat!❤️💕
~D