Personality |H.S.ff.|

11.

Luca szemszöge

-Doktor úr.... mi a probléma?-kérdeztem ijedten.
-Kisasszony, meg kellene röntgeneznem, velem jönne?- össze-vissza kapkodtam a fejem... mégis miért? Hisz már látták... már mindent megvizsgáltak! Nem értem. Rohanok utánuk, de az orvos nem enged be az ajtón. Majd megfordulok és ijedt szemek tapadnak rám.
-Luca, mi történt?-kérdezi, a már szinte sokkos állapotban lévő Louis. Harry csak odajön megölel, majd próbálva összeszedni magam, elmondom mi történt benn.
-Csak beszélgettünk. De a doki bejött és úgy nézett rám, mintha valami varázserővel rendelkező, nem erre a bolygóra született lény lennék!- ez elég röhelyesen hangzik... de tényleg!
-Tuti nem vagy az?- kíváncsiskodott Niall.
-Tuti, ezer százalék, hogy egészséges EMBER vagyok! De ezzel az emberi kezemmel még fejbe is tudlak vágni!- majd Harry kezeimet átkarolva, próbált nem feltűnően lefogni, hogy még véletlenül se menjek neki Niall-nek.
Mikor a röntgennek vége lett, mindenki az ajtó előtt álva várta mit mond az orvos. Kijött végignézett rajtunk... majd elhívott engem, hogy négyszemközt tudjunk beszélni.
-Tehát, Ms...
-Csak Luca, kérem.
-Luca. Nem tudom emlékszik-e arra amit mondtam mielőtt bement a betegemhez...
-Persze,hogy emlékszem. Azt mondta bennt kell tartani még pár napig...
-Igen... nos meg volt repedve a kezében mind két csont... ami azt jelenti, hogy a fájdalom amit benne érez szinte mozdíthatatlanná teszi a kezét. És ezzel a kezével fogta a kezed... ezért néztem meg mégegyszer. És tudni illik ebben nem lehet hibázni! De amit most mutatott a gép... szinte hihetetlen. A csontjai épek voltak. Nem tudom mit csináltak odabenn...
-Elnézést! De most azt akarja mondani nekem, hogy én gyógyítottam meg a kezét? De hisz ez lehetetlen!- most tényleg egy orvossal beszélek, vagy csak pókeren nyerte a doktorit? Méghogy gyógyítani! Badarság!
-Lehetetlen... de mégis megtörtént.-majd sarkonfordult és elment. HOGY MIVAN? Tehát... meggyógyítottam a legjobb barátnőm kezét ÉRINTÉSSEL, egy dokival beszéltem aki valószínű, nyerte az orvosi címet, most meg se szó se beszéd itthagy abban a tudatban, hogy tudatlan vagyok! Élt már meg valaki ilyet?

Lassan ballagok vissza a többiekhez, a nemrég történtek, oda-vissza a fejemben kavarognak.
-Luca! Végre! Most mi van? Haza vihetjük? Jól van?-bombázott meg Louis a sok kérdéssel.
-A saját gondolataim nem értem! Egy kicsit lasabban!-ültem le egy székre. Mindenki furán nézett rám, nem értették ezt a kitörésemet... de jobb is... én sem értem mi folyik körülöttem!

Életem egyik legfurcsább karácsonya... az egyszer biztos...

————————
Hellóka!
Most csak ennyi lett... ezzel csak be akartam fejezni az előző rész "karácsonyi különkiadását" ... ami valljuk be... egy kicsit rohadt sokat késett... csak egy pöppet...ne hari! 😂😂❤️❤️❤️❤️
All love❤️❤️
~D