Red Moon Fanfiction - HU

Berendezkedés

Egyáltalán nem tetszett, ahogy rám néztek, így gyorsan beültem a kormány mögé és elindultam haza, Forksba.

A hazafelé vezető úton egyre csak azon kattogott az agyam, hogy mégis miért nézhetett rám olyan furcsán az a kér srác. Talán a szőke hajú mégis dühös lett volna rám a miatt, amiért véletlenül nekimentem a kosarammal, de mégse szólt? Viszont ez még nem magyarázza meg azt, hogy a másik, akit még életemben egyszer sem nem láttam, miért nézett ugyanúgy felém. Nagyon furcsa volt, az egyszer biztos. Az agyalás annyira elvette a figyelmemet a vezetésről, hogy majdnem elsodortam egy nőt, aki épp az átjárón ment volna át. Ő csak döbbenten nézett felém, én pedig gondolatban összetettem a kezemet, hogy sikerült időben észrevennem és megállnom.

Amikor hazaértem, egyből begurultam az autóval a garázsba, aztán egyenként becipeltem a házba a vásárolt dolgokat. Mindent elpakoltam a helyére, aztán átmentem a szomszédba, Mr. Greyék-hez. Ott nagyon kedvesen elbeszélgettem a házaspárral, akik ragaszkodtak hozzá, hogy vacsorázzak velük, amiből nem engedtek, így nem volt esélyen visszautasítani a meghívást. A vacsora végeztével jobbnak láttam hazamenni, mivel már eléggé későre járt, én pedig kicsit el is fáradtam a bevásárló körút során. Különben is elég húzós napnak néztem elébe másnap.

Otthon mobilnet segítségével elolvastam az e-mailjeimet, amiket a lányoktól kaptam és válaszoltam is rájuk. Azt írták, hogy borzalmas ott nélkülem és nagyon szeretnének látni engem. Visszaírtam, hogy ők is borzasztóan hiányoznak nekem, és én is ugyanazt szeretném, de remélem, hogy nemsokára összejön, és végre láthatom őket. Az igazsághoz hozzátartozott, hogy sohasem voltunk távol egymástól túl sok ideig. Talán három nap volt a leghosszabb idő, amíg nem láttuk egymást a lányokkal, amióta összebarátkoztunk. Az üzenet megírása közben többször is elkapott az ásítás. Ekkor jöttem rá, hogy nemhogy fárasztó, de nagyon fárasztó volt ez a mai nap, így nem telt sok időbe, amíg el nem aludtam a nappaliban levő kanapén, telefonnal a kezembe.

Reggel egy borzasztóan fájdalmas hátfájással ébredtem. Ekkor jöttem rá, hogy nagyon rossz ötlet volt a kanapén aludni, de nem volt más választásom. Az ágyamat csupán csak hat nap múlva szállíthatták ki, addig pedig maradt a kanapén való alvás, vagy a tönkrement ágynak a régi matraca, ami talán még éppen, hogy használható állapotban lehetett. Meg aztán túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy felbotorkáljak egészen az emeletre, a hálószobába. Úgyhogy ezt a hátfájást egészében csakis magamnak köszönhettem.

Rájöttem, annak ellenére, hogy nem akartam sokat költeni a házra, mégis valahol rá lettem kényszerülve. A ház magában egész jó állapotban volt, de a bútorok és egyes berendezések már eléggé idejét múltak voltak. Látszott rajtuk, hogy már elég régiek, valamint nem voltak túlságosan jó állapotban sem. Jól mondta a Grey házaspár előző este. Nagy felelősség lesz ez egy ilyen fiatal lánynak. Igazuk is volt valahol, mert még kényelembe sem helyeztem magam rendesen, máris gondolkodhattam azon, hogy mivel is kezdjem a lakás felújítását. Talán érdemes lett volna listát írnom, mert úgy könnyebben végigmehettem a rám váró feladatokon. Már előre rettegtem azon, hogyan sikerülhetett az nekem, egyes egyedül. De szerencsére ott volt nekem egy segítőkész házaspár is, akikre bármikor számíthattam.

A legelső dolgom az volt, hogy nagyjából összetakarítottam a házban. Utólag rájöttem, hogy ez volt az, ami rengeteg időt vett igénybe, hiába jött át segíteni önszántából a Grey házaspár, nem ment olyan zökkenőmentesen, mint ahogy azt elterveztük. Ez a ház tényleg fel akarta nekem adni a leckét, de alaposan. De legalább már a tévé és az internet be lett kötve délutánra, aminek borzasztóan örültem. Így legalább el tudtam magam foglalni valamivel, amikor épp nem volt egyéb dolgom. A hétvége nagy részét azzal töltöttem, hogy az interneten rendeltem le a szobákba a legfontosabb bútordarabokat, és egyéb kiegészítőket. Szerencsére a lányokkal is sikerült beszéljek, akik már egyre jobban hiányoztak. Bármit megadtam volna azért, hogy itt lehessenek velem. Ami a szőke srácot illeti, azóta nem láttam, pedig voltam Port Angeles-be. Őt sem, de a barátját se láttam. Pedig ha megpillantottam volna, biztos megkérdeztem volna tőlük, hogy miért bámultak rám mindketten olyan ellenszenvesen. De mivel nem láttam őket, így nem tudtam kifaggatni egyikkőjüket sem.