Red Moon Fanfiction - HU

Válaszok

- Te? – kérdeztem teljesen ledöbbenve, aztán éreztem, ahogy a talaj kicsúszott a lábam alól és ismét elnyelt a sötétség.

Amikor magamhoz tértem, nagyon lassan kinyitottam a szemeimet. Egy halványan megvilágított helyiségben találtam magam. Nem emlékeztem semmire. Egyáltalán semmire. Még arra sem, hogyan kerültem ide, vagy konkrétan mi történt velem, mielőtt és miután elájultam. Óvatosan felültem az ágyon, majd lassan, szemügyre véve mindent, körbenéztem.

Egy szoba lehetett, amiben jelenleg voltam, olyan nagy volt, hogy kényelmesen el lehetett férni benne. Sajnos a lámpa világítása nem volt elég erős ahhoz, hogy a színét jól láthassam, de valami azt súgta, hogy sötét rózsaszín lehetett, vagy esetleg világos lila. Az ajtóval szembe volt egy eléggé tágas ablak, amin úgy ahogy, de valamennyire kiláttam. Sötét volt, ami azt jelentette, hogy még éjszaka volt, vagy legalábbis késő este. Az ablak mellett jobb oldalon volt egy hatalmas ágy, amin ültem. Mellette egy kisebb éjjeliszekrény, amelyen rajta volt a jelenleg világító éjjeli lámpa és egy pohár víz. Az ágy végében egy nagyobb íróasztal volt, amin láthatóan egy eléggé érintetlen laptop pihent. Az ablak bal oldalán egy hosszú szekrénysor állt, mellette pedig egy újabb ajtó volt, ami ki tudja hova vezetett. A két ajtó között, egy hatalmas tükör állt.

Végignéztem magamon. Ugyanaz a sötétkék farmer, fekete póló és sötétkék kardigán volt rajtam, ami a grillezés alatt is. A grillezés. A lányok. Arra emlékeztem, hogy a grillezés után elmosogattam, amíg a lányok felmentek telefonálni, de annyi. Aztán teljes filmszakadás. Hol lehettem egyáltalán? Forksban vagy esetleg máshol? Mert az egy biztos volt, hogy nem a szobámban voltam. Sőt, nem is abban a házban ahol laktam. De akkor mégis hol voltam, és ki hozhatott engem ide?

Ezek a kérdések cikáztak a fejemben, miközben óvatosan az ágy szélére ültem. Épp fel akartam állni, amikor hirtelen léptek zaját hallottam meg. Rögtön az ajtó felé fordítottam a fejemet és az ajtóra szegeztem a tekintetemet. Pár másodperc elteltével az ajtó lassan kinyílt, majd egy magas alak lépett be rajta. Lélegzetvisszafojtva néztem, hogy ki lehetett az, amikor végül megláttam.

Ugyanaz a szőke ficsúr volt, akit a reptéren láttam, akinek nekitoltam a kosaramat az első napomon a szupermarketben, és aki olyan ellenszenves pillantást küldött felém még aznap. De mégse ez zavart a legjobban, hanem az, hogy mit keresett ő itt. Valami mégis azt súgta, hogy köze volt ahhoz, hogy itt voltam. Tűzbe mertem tenni a kezemet.

Miután belépett, halkan becsukta maga mögött az ajtót, majd kényelmesen nekidőlt az ajtókeretnek. Karba tett kezekkel nézett felém, félig meddig mosolyogva, de mégis kissé komolyan. Ha nem lett volna már az elején annyira ellenszenves, akkor azt mondtam volna rá, hogy eléggé dögösen nézett ki. Gondolatban gyorsan megráztam a fejemet, hogy elhessegessem ezt a bugyuta gondolatot, ami átfutott az elmémen, majd nem sokra rá lehajtottam a fejemet. Semmi kedvem nem volt ránézni erre a fickóra. Épp meg akartam, szólalni, de ő gyorsabb volt, így sikerült megelőznie.

- Elég sokáig ki voltál ütve, hogy érzed magad? – hallottam meg a hangját, ami eléggé barátságosan és lágyan csengett, ahhoz képest, hogy a múltkor hogyan nézett rám. De mintha hallottam volna már valahol ezt a hangot. De mégis hol?

- Kissé kába vagyok még, de azon kívül megvagyok, köszönöm – feleltem, miközben felnéztem rá. Tekintetünk azonnal találkozott. A szeme olyan kéken csillogott, hogy még a halvány megvilágításban is jól láttam, hogy mennyire kék. Egy fehér pólót viselt, mely rásimult, kiemelve eléggé izmos alakját, valamint egy világoskék farmert és egyszerű sportcipőt. – Hol vagyok? – kérdeztem már-már félénken újból körbenézve.