A csend szava [Befejezett]

Darabokban

Az alsó ajkamra harapok,hogy elfojtsam a remegését miközben könnyek gyűlnek a szemembe.A konyhába botorkálok és egyenesen az ezüst borítású vadonatúj hűtőhöz.Út közben letépem a nyakamból a nyakkendőt ami élettelenül zuhan alá a hideg járólapra,de minden törekvésem hiába vész hiszem nem az fojtogat.
Kikapom az első átlátszó folyadékkal teli hideg üveget és sarkon fordulva elviharzom a mögöttem álló marha magas srác mellett és gyors léptekkel átvágok a házon.Szinte úgy törőm ki az utcára nyíló ajtót ,hogy magam mögött hagyjam az egészet és menjek.Nem tudom miért vagy merre,csak el innen.
Szeretem őket,szinte úgy mintha a saját családom lennének,de ez az érzés most összezsugorodik a gyomromba.
Elmenekültem tőlük.
Elmenekűlhetek mindenki elől-talán ez az amiben a legjobb vagyok.Elfutni a problémák elől.De egy valamit nem hagyhatok hátra...önmagamat.Pedig olyan szívesen lennek néha a reggelente velem buszozó srác a szomszédból,vagy a pöttyös szoknyába lévő lány a kávézóból.Az ő nevetésük igazinak tűnik,gondtalannak.
Leülök a padkára és a kezembe temetem arcom.
-Miért vagyok ilyen elbaszott?!-lecsavarom a kezembe lévő üveg tetejét és néhány korty maró vodkával  gyógyítgatom a megviselt szívemet.
-Ha azt egyedül lehúzod,tuti detox lesz a vége.
Nem azt mondom,hogy az volt a terv ,de nem sikerült lehúzni mivel annyira meglepődőm a sötétből jövő hang hallatán,hogy a következő kortyot telibe félrenyeltem. Fuldokolva prüszkölőm ki a maradék italt a számból aminek következtében sikeresen nyakon öntöm magam.
-Mi a jó büdös....?!-krákogom felnézve az előttem álló magas alakra.
-Meg ne fulladj itt nekem,Lucas megfojtana ha én nyírnám ki a legjobb spanciját-ül le mellém az út szélére, kényelmesen kinyújtva a lehetetlenül hosszú fekete gatyába bújtatott lábait.Hol a fenébe talált ilyen hosszú gatyát magának?!
-Mit keresel itt kint?-nem bajlódom vele,hogy kedves legyek.De hát ez jogos nem?Épp most törték össze a nemlétező szívemet.
-Lucas azt mondta vigyázzak rád-vonja meg a vállát.A fiú nevének említésére kissé felmegy bennem a pumpa.
-Bocsi nem figyeltem amikor bemutatkoztál.Mi is a neved?
- Michael Dawidson-hajol kissé közelebb és úgy ejti ki a nevét mintha egy varázs igét mondana vagy mit tudom én,furán.
- Nos Michael Dawidson-most jövök csak rá,hogy mennyire benne van az aurámba a gyerek-kérlek állj fel,és húzz vissza a buliba.Mert engem már ott nem fogtok látni.Szóval ha keres Lucas mond meg neki szép nyugodtan,hogy hazamentem.
A belső énemben kigyúl a gondolat,hogy nem kéne vele azért ilyen bunkónak lennem,hisz végül is nem tett ellenem semmi rosszat,de a reális énem felvilágosítja,hogy most küldtem el burkoltan a picsába.Szóval már mindegy alapon inkább hátra fekszem az egész napos meleg miatt még langyos földre és mellettem álló lámpa sárga fényét kezdem el tanulmányozni.Illetve azt az érdekesnek jóindulattal sem nevezhető folyamatot ahogy a fény bevonza a bogarakat akik ön,-és egymás hibájából nem tanulva újra és újra nekirepülnek a lámpaburának majd megszédülve zuhannak kicsit alább,hogy utána nagyobb lendülettel tudjanak újra neki csapódni a fényforrásnak.
-Te mindig ilyen seggfej vagy,vagy ezt az énedet csak nekem tartogattad?-dől mellém a srác mit sem törődve az előbbi szavaimmal.
Nem veszem zokon.Csak azt akarom,hogy magamra hagyjon mint egy megvert kutyát és bele süllyedhessek az önsajnálatba.
-Nem tudom-fordítom felé az arcom-viszont azért jöttem ki ,hogy egyedül legyek egy kicsit.
-Az jó.
Ez most komolyan ennyire hülye?!-megpróbálok bele lyukat égetni a tekintetemmel,de nem néz rám,talán ezért,de önkéntelenül is az arca oldalát kezdem el fixirozni.Ha jól rémlik a most szinte feketének tűnő hullámos tincsei a benti fényben barnának tűntek.Keskeny orra miatt a szemöldöke vastagabbnak és dúsan férfiasnak tűnik s szinte elvonja a kiállónak ható éles arccsontozatról a figyelmet.Felém fordul és a látókörömbe lengeti azt a dobozt amelyből valószínűleg a vastag ajkai közül kilógó fehér szál való.
-Kérsz?-vonja fel a szemöldökét miközben rájön,hogy egy ideje őt nézem.
-Nem kössz.Nem dohányzom-vonom le róla a pillantásomat.
-Mióta?-az öngyújtó lángja felvillan a sötétbe,a nap pont úgy mint a remény teljesen magára hagyta az éjszakát.
-21 éve-vonom meg a vállam,majd újabb csókot adok a vodkásüveg szájának.Azt hiszem ez az én tökéletes párkapcsolatom kezdete.Csak a Vodka meg én.
-Nem akarsz beszélni arról,hogy mi történt oda bent ami kikergetett ide?Köze van Lucasékhoz igaz?-teljes testével felém fordul érzem a pásztázó tekintetét az arcomon.
-Ki kérte ,hogy felcsapj pszichiáternek?!-morranok rá ingerülten.
-Csak gondoltam jót tenne egy beszélgetés.
-Egyáltalán miért jöttél utánam?!Menj vissza családodhoz és a barátaidhoz!
-Most én sem érzem közéjük valónak magam -abba hagyja az engem bámulást és ő is a csillagtalan éjre emeli a tekintetét.A szavaiból olyan fájdalom árad,hogy szinte szíven üt és nem tudok rá reagálni.Némán felé nyújtom az üveget mire halkan felnevet miközben kiveszi az ujjaim közül és meghúzza.Lehunyt szemmel hallgatom azt ahogy mélyen belélegzi a füstöt,öt vízdobbanásnyi ideig bent tartja majd hangosan sóhajtva fújja ki az ég felé.
-Natasha terhes Lucastól-mennyire szürreális,hogy az út szélén fekszem egy vadidegen sráccal és együtt iszunk a nyomorultnak tűnő életünkre?
-Komolyan?-úgy ül fel mellettem mintha rugó lőné ki-az jó nem?
Nem válaszolok,a tekintete fogságba ejtik az enyémet.Az arcáról fokozatosan lehervad a mosoly.
-Oh baszki te szerelmes vagy belé,igaz?-ennyi.Egyetlen hangosan kimondott mondattól eltörik bennem a mécses és nem tudom vissza tartani az aktívan szivárgó könnyeimet.Egyetlen másodperc alatt megbántam,hogy hozzá szóltam,de már édes mindegy.Vissza fordítom az arcom az ég felé.
-Mennyire?-hajol be fölém.
-Azt hittem túl vagyok rajta,de úgy látszik jobban mint gondoltam-nevetek fel keserűen-de azt hiszem tévedtem.Egy ilyen defektes seggfejnek mint én egyáltalán nem valók az érzések.
-Na ne már mondj ilyet!-ráncolja össze a szemöldökét.
-De komolyan,már te is tapasztalhattad ,hogy egy vérbeli seggfej vagyok.Egy vérbeli seggfejnek pedig esélye sincs a happy endre.Pont mint a mesékben,a gonoszokat is mindig csúfos vég éri.Én miért várnék mást?
-Az ,hogy lemondtál álmaid nőjéről azért,hogy a
legjobb barátod boldog lehessen az már eleve azt bizonyítja ,hogy nem vagy gonosz sőt....-nem fejezi be a mondatot csak rányúl a kezemre és megpróbál felhúzni miközben talpra áll.
-Úgy érzem nem értettél meg,mert én nem a lányról beszélek-igen.Így befejeztem be a mondatot.Egyelten másodperccel később esett le ,hogy mit is mondtam.A rémülettől kihagyja a szívem az ütemet.
A picsába ,hogy sosem tudok időbe csomót kötni a nyelvemre.Farkas szemet nézek az immár előttem álló sráccal akinek semmit nem lehet leolvasni az arcáról.
-Jó fejnek tűnsz ezért nem fogom hagyni,hogy elbazd a péntek estédet a depressziózással-porolja le a ruháját miközben furcsa tekintettel néz rám-szóval segítek neked!

Helloooka☺itt vagyok egy újabb fejezettel✌ amit egy lelki megerősítésként szántam nektek a holnapihoz mivel holnap hétfő😮és hát a 2018/19es tanítási év első napja.Én személy szerint nem várom😱sőt...
Amúgy eskű még egy és már nem lesz ilyen elbaszott hangulata a további fejezeteknek😂sőt az események szép lassan beindulnak😆köszi,hogy elolvastad #love van