A csend szava [Befejezett]

Mond el

Az öt perc öt órának tűnik.Az egyik lábamról áthelyezem a testsúlyomat a másikra,és fordítva mindezt végeláthatatlan időn keresztűl.
Evvel a felvétellel simán a rács mögé küldhet.Felismerhető vagyok rajta.Nem akarok börtönbe menni,nem hozhatok ekkora szégyent a családom fejére.
Istenem miért baszok el mindent?!
Az utca kihalt és csendes.A sötétség teljes nyugalmat hozott erre a város részre.Az út némán hallgat a pár órája történtekről.Sehol egy ember,sehol egy állat.Azt hiszem ettől csak még idegesebb leszek.Végűl a hátam mögött halkan feltárul az ikerház bizonyos ajtaja.Nem fordulok hátra. Lehunyt szemmel próbálom meg össze szedni magam a kétségbeesés pereméről,hallom ahogy pár lepéssel átszeli a házat és a kerítést elválasztó távot és kijön a kapun.
-Mit akarsz tőlem Michael?Mond el őszintén,hogy mi a fasz akarsz tőlem!-nyitom fel a szemeimet.Nem számítok rá,hogy közvetlen közel hajol az arcomhoz,szinte hajszál választja el attól az orrát ,hogy az enyémhez érjen.Nem vigyorog,nem vág arrogáns fejet.Az arca érzelmektől mentes,a haja annyira rendezetlenül áll,hogy meg merném kockáztatni ,hogy az ágyból rángattam ki.
-Miért?
-Túl sok mindent tudsz már rólam!-akadok ki-Egy nap alatt képes lennél tönkre tenni az életemet.Csak az érdekelne,hogy szükséges-e ezeken a gondolatokon rágódnom.
-Nem tudnám tönkre tenni az életed azt hiszem-egyenesedik fel,és a kék Thrasher feliratú pulcsija zsebébe tuszkolja a kezeit.Nem hiszem el,hogy nem fázik rövidnadrágba.
-Senki sem tudja rajtad kívűl,hogy meleg vagyok-muszáj elfordítanom a fejem ahogy kimondom,hiszen ez...természet ellenes.Egy betegség amiből nem tudnak kigyógyítani és mégis megvetnek érte.Mert mássá tesz hiába is küzdesz ellene-ha megtudnák.A szüleim...a barátaim...
Már a gondolattól is elkap a gyomorgörcs.Nem tudom elképzelni a reakciójukat.Nem merem elképzelni.
-Ezra a..-kezd bele,de közbe vágok.
-A videó.Én elvesztettem önmagam és hagytam,hogy eluralkodjanak fölöttem az indulatok-a kezembe temetem az arcom-ha napvilágot látna akkor nem csak a családom és a barátaim veszteném el,hanem a szabadságomat is.
-Ha jól értem te most az kérdezed ,hogy tervezlek-e hátba szúrni?-a hangja olyan hideg és merev,hogy megfagy bennem a vér.Erre a hanghordozásra emlékszem.Akkor beszél ilyen monoton hangon ha teljesen felidegesítik.Felnézek rá.Hirtelen olyan érzésem támad mintha nem egyszerűen előttem állna hanem fölém tornyosulna.Az ajkai vékony vonallá préselődnek össze,a szeméből eltűnik a barátságos csillogás.Egy pillanatra felcsillan benne a fájdalom és a sértettség keveréke mint egy utolsót pislantó lángcsóva mielőtt teljesen kihunynia.
Önkéntelenül is hátrálnék egy lépést,de elfelejtve,hogy teljesen a kerítésük előtt állok és bele ütközöm a beton oszlopba.Ez magamhoz térít.
-Van mitől félnem?-a hangom egyáltalán nem olyan határozott mint amennyire annak akartam,hogy hangzódjon.Viszont kizökkentette Michael az engem való ideges bámulásból.Láttam az arcán,hogy egyetlen másodperc alatt felmérte a helyzetet,azt ,hogy megrémített ezért ha alig láthatóan ,de hátrébb araszolt kicsit.
-Elmondok neked egy titkot.Egyet a sok közül rendben?-vesz egy mély levegőt-De akkor próbálj meg úgy viszonyulni hozzám mintha nem egy ellenséged hanem egy barátod lennek.Aki nem akar elárulni.Rendben?
-Oké-bólintok.Egyrészt az előbbi sokktól,másrészt a megkönnyebüléstől,hogy nem akar felnyomni a zsaruknak.
-Amikor kimaradtunk általánosból anyukám megtudta,hogy terrorizáltam másokat.Annyira megvert övvel,hogy a mai nyomok még mindig látszanak a hátamon és kötelezett rá,hogy menjek el hozzád bocsánantot kérni.Elmentem.Órákig álltam a házatok előtt és nem mertem a becsöngetni.Csak sírtam és az ablakot szuggeráltam hátha kijön valaki és elhajt tőletek.Szégyeltem magam.Pont amikor el akartam indulni haza,anyukád megérkezett és beinvitált hozzátok.Nem voltál otthon.Anyukádon kívül senki se volt a házba.Szomorú volt,de kedvesen mosolyogva próbálta leplezni a fájdalmát.Nem maradtam sokáig,de úgy éreztem fuldokolom és nem tudtam neki semmit sem mondani.Amikor elbúcsúztunk térdre rogyva megölelt és megköszönte,hogy milyen jó barátod vagyok.Egy szörnyetegnek éreztem magam és a hegek a hátamon mindig is emlékeztetni fognak arra,hogy valahol mélyen az is vagyok.
A szavai mögötti fájdalom teljes erővel taszított mellbe.A magányosság és a gyűlölet ami önmagának szólt a saját hangján.Ahogy a földet nézi a cipője előtt.Teljesen megnyílt előttem. Leplezetlenül meztelen magányba burkolódzva.Olyan közelin ismerősnek és mégis fájdalmasan távolinak tűnik.Elérhetetlennek.Én mégis kinyújtom a kezem,az ujjaim megremegnek ahogy végig siklanak a puha kék anyagon és megragadják azt,megmarkolják a mellkasánál.Érzem a ruha alatt a meztelen bőre melegét és a kissé gyorsuló szívverését.
-Ne hagyd,hogy ezek az érzések maga alá temessen.Mindenki hibázik és van,hogy már nem tudunk a dolgokon változtatni.Csak annyit tehetünk ,hogy megpróbálunk tovább lépni és megfogadjuk,hogy nem követjük el újra ugyan azokat a dolgokat-nézek a szemébe,talán az emberek mégis változhatnak.
-Ugye tudod,hogy te most épp utálni kellenél és ellenségesnek kéne lenned-vonja fel a szemöldökét,majd közelebb hajól-be vagy állva?
-Hááát lehet,hogy kicsit füveztem és ki vagyok esve a szerepemből-mosolyodok el.A hangulat egykettő oldódni érződik.Elengedem a pulcsiját.Ő pedig a zsebébe kutat egy szál cigaretta után,majd amint azt megtalálta pár másodperces keresést követően tüzet csiszol.A szeme alatti karikák kialavatlanságról árulkodnak.Némán ácsorgok mellette amíg ő újabb és újabb slukkokkal fogyasztja el a mérgező anyagokkal töltött rudat.
-Szerintem én akkor elindulok haza.Köszi,hogy kijöttél...khm beszélni-igen ezt én is kicsit kínosnak érzékelem ,de nem terveztem itt ácsorogni egész este.Főleg,hogy a nap első pozitív megnyilvánulásaként most a gyomrom nem eltávolítani hanem befogadni vágyja a szilárd ételt.
-Ezra várj..öhm mit csinálsz holnap?-már épp rá akartam vágni,hogy a csütörtököt általában Lucasnál ps4-ezve töltöm az utóbbi időbe,de aztán eszembe  jut a Garázsba fojtatott telefonos beszélgetés.
-Azt hiszem semmit.Miért?
-Öhm holnap lesz egy kisebb röplabda bajnokság a strandon és arra gondoltam,hogy eljöhetnél megnézni.Utána este lesz egy kis buli is.
-Oooh én idén nem iszom többé az biztos!-hörrenek fel,mert már magától az alkohol a gondolatától is rosszul vagyok-de majd meggondolom.
-Oké-int búcsút-Írj ha haza értél.Manapság sok gyanús alak futkároz erre...
Baszki!Miért kell mindenkinek a szervkereskedőkkel szopatnia?!

Hellooooka☺ újfent itt vagyok egy újabb kis résszel számodra, adj egy virtuális pacsit érte😏👋 milyen volt a hétvegéd? Az enyem hosszú és fájdalmas😅 egy kupa és egy meccs nem tett jót a testemnek😅 és ha más azt tanácsolja ,hogy húzz egy térdvédőt akkor tessék felhúzni😅 a lábaim tiszta lilák (pedig volt rajtuk) ,de megérte😂 rájöttem,hogy kissé pszihopata vagyok 😅😅😅😅 ma ziccerbe lezúzott a kedves ellen s míg kiküldtek 2 perces pihenő időre,drága csapattársam oda rohant hozzám kétségbeesett arccal:
-Den?!Fel tudsz állni?!Jól vagy?-nem vagyok porcelánból tehát a kérdései közben felkapartam magam.
-Jól vagyok,az a kérdés, hogy ők hogy lesznek majd...-*psziho fej*
Na mindegy😂remélem tetszett a rész és köszi,hogy itt vagy mind azon ellenére,hogy itt a végén a kis hülyeségeimmel traktállak😅😂#love van