A csend szava [Befejezett]

Ophillia

-Ige...-a szó megakad a torkomon,ahogy előrébb hajolva puszit hint a fülem mögötti vékony bőrre. Tudtam ,hogy arra a tájon elég kényes zónáim vannak, de annyira meglepett az egész,hogy az ajkai okozta bizsergő érzés hatására kiszaladt egy artikulátlanul fura hang a számon.
-Mi a fenét csinálsz?-nem sikerül felcsattanom,a meglepődöttségtől csak suttogni tudok.
-Azt hiszem kedvellek-a szabad kezével végig simít a felkaromon,az ujjai a pólóm anyagát követve felsiklik a vállamon át a nyakamig,majd a meleg tenyere a tarkómra simul.
-Michael...-a homlokunk össze ér.Nem tudom,hogy ő támasztja-e az övét az enyémhez vagy pedig fordítva,de ez lényegtelen-Túl gyors vagy.
-Tudom-mosolyodik el halványan-de túl sok időt és lehetőséget pazaroltam már el ahhoz,hogy berántsam a vészféket.
-Mit akarsz egyáltalán?-ami a nagyobb kérdés: én mit akarok egyáltalán? Talán mind ketten ugyan arra vágyunk (csak úgy mint az összes többi ember),hogy végre boldogok legyünk.Egy évig,egy hónapig, egy hétig,egy napig,egy óráig tán,de néha csak egy perc is elég lenne. Végső soron mindenkinek ugyan az a vágya nem? De nem mindegy ki,hogy éri el. Vagy,hogy tényleg el akarjuk érni-e.
-Én azt hiszem most meg akarlak csókolni-néz a szemembe ám a határozottsága meginog egy pillanatra-Megcsókolhatlak Ezra?
Oké a kérdésére akaratlanul is ,de a paradicsom és az izzó vas árnyalatának keverékéből születő mélyvörös árnyalatot ölti a fejem. A szívem a tízszeresére gyorsul és egyetlen kevésbé romantikus mondat visszhangzik a fejemben: Mi aaaaa szaaaar?!
-EZRA?-a hang távolinak tűnik (mintha a fiú az udvarról kiáltana be) viszont tökéletesen elég ahhoz,hogy megtörjön a pillanat és riadtan kapjam el a fejemet. Önkéntelenül araszolok távolabb Michaeltől,ahogy az ajtón felé kapom a fejem. Lucas mosolyogva ám kissé komoran lép be a Garázsba, fekete ujjatlanján keresztbe fut a zöld válltáska egyetlen pántja. A mellettem ülő fiú olyan hangosan sóhajt fel,hogy muszáj rá néznem,de mielőtt megfejthetném az arcán ülő fura kifejezést hamar elrejti egy félmosoly alá:
-Minő meglepetés kúzin-túr bele a hajába,hogy megigazítsa a kissé félre csúszó tincseket.
-Mich?-vonja fel a szemöldökét Lucas miközben komótosan hozzánk sétál-Mit keresel itt?
Valamiért kényszert érzek arra,hogy esdeklően a padlóra nézzek,hátha az megszán és megnyílik alattam,de ez egyenlőre elmarad. A zavar és a szégyen elúszik a bűntudat árnyékába. Várjunk csak! Miért is van nekem bűntudatom?! Hiszen nem tettem semmit ,és nem tartozok senkinek elszámolással. Ugye? Akkor miért érzem úgy mint akit rajta kaptak éppen ,hogy megcsalj valakit?
-Aish!-ütöm magam homlok,majd a két értetlen szempár tulajdonosának oda vetem az első gondolatot miközben felkaparom magam-Ki megyek egy kicsit.
-Hova?- néz rám értetlenkedve Lucas.
-Mit tudom én...cigizni-nem torpanok miközben kimondom az első dolgot ami az eszembe jut.Csak ki kell jutnom ebből a légkörből....
-Ezra, te nem dohányzol-szólt utánam Michael szórakozottan.
-Akkor friss levegőt szívni-kiáltok neki vissza.
El,el,el-suttogja a belső hang a tudatomba.Miért érzem magam ennyire kínosan?! Talán azért mert szívem szerint igent mondtam volna? Mert egyetlen egy pillanatra el akartam felejteni mindent?! Ez önzőség?
Már megint csak menekülök.A nap maró gúnyból kiégeti a retinámat ahogy előre sétálok és leülök a járda melletti puha gyepre. Miért rettentem meg?Miért rettegek attól,hogy bárki is közelebb kerüljön hozzám? Talán tényleg igaza volt Michaelnek tegnap az autóba.Félek. Még mindig attól félek,hogy mások bántani fognak.
Vagy mi van ha attól félek,hogy nem leszek elég erős ahhoz,hogy kibírjam az? A kezemen lévő hegek a tanúk arra,hogy gyenge vagyok. Talán nem való nekem ez az egész....
-Nem!-igen képes vagyok nyílt vitába keveredni magammal. De félek ,hogy ezek a gondolatok megint be fészkelik magukat a tudatomba.
A combomnak guruló labda kellemes meglepetésként zökkent ki a rám telepedő negatívitásból. A piros alapon fehér pöttyös gumilabdáért egy kicsi méretű kéz nyúlt.
-Szia-mosolyog rám a kicsi lány miközben megigazítja a sötétkék hajpántját. Egy pillanatra ledermedek...úgy néz ki mint egy angyal.Szőke haját arannyá színezi a nap, fehér nyári egyberuhájából vékony porcelánnak tűnő,apró kezek és lábak energikusságot árasztanak. Olyan a bőre mint amit ezer éve nem ért napfény,így az arcocskáján szinte ragyognak a szeplői.
-Szia-mosolyodok el önkéntelenül is-Ez a te labdád?
-Igen-hajol le érte,önkéntelenűl is a hátára siklik a tekintetem,de nincsenek szárnyai-Óóó.
-Mi történt?-billentem oldalra a fejem,milyen kis aranyos lány.Kár ,hogy Dianne mindig is egy ördög volt.
-Semmi-kapja fel a labdát és elrejti a háta mögé-Csak meglepődtem.
-Min?
-Mit csináltál a kezeddel?-guggol le mellém,hogy közelebbről szemügyre vegye a hegem.
-Hát...régen volt ott egy nagy seb...-motyogom zavartan.
-Fáj még?-néz rám rémülten hatalmas szemekkel,amiben az egész világ olyan ártatlanul tükröződik vissza.
-Nem már nagyon régen meg gyógyult-mosolygok rá bíztatóan,mire a vékony kis mutatóujj óvatosan végig sétál a hegen.
-Szeretnél velem labdázni?-pattan fel hirtelen,mintha mi sem történt volna.
-Veszélyes itt az út mentén?-rázom meg a fejem-Különben is egyedül vagy?Merre vannak a szüleid?
-Ott lakom-pördül meg hirtelen és a szembe lévő háztól kettővel balra mutat.
-Oh és ,hogy kerültél ide ki?-vonom fel a szemöldököm,milyen felelőtlen szülők azok akik hagyják,hogy a lányuk ki be tudjon futkosni a kapunk?!
-A bátyjus kirúgta a kerítésen a labdát és kimásztam érte-húzza ki magát büszkén.Mintha csak erre a pillanatra várt volna a vékony fiú hang kikiáltott a lánykának:
-Ophillia anyáék nagyon mérgesek lesznek ha megtudják,hogy szóba álltál idegennel!- nagyon kell koncentrálnom,hogy lássam a kerítés tetejét éppen fiú buksiját-Gyere vissza!
-Megyek!-kiállt át a túloldalra a lány majd szélesen elvigyorodva búcsút int és szaladni kezd a túloldal felé.
-Szia.
Tényleg felelőtlen szülei lehetnek.A kicsi lány még körbe sem néz mielőtt az útra szalad,pedig a sarkon épp most fordul be a zöldséges áru szállító furgonja. Volt már úgy veled,hogy az idő mintha szürreálisan belassult volna körülötted? Mintha lassított felvételbe látnád a világot magad körül? Mert velem ez történik. Ophillia vékony kezei közé szorított labda valahogy kicsúszik az ölelésből és a föld felé kezd el zuhanni.Látom ahogy a lány megtorpan és vissza fordul az elejtett játékszerért. Az is észlelem ,ahogy a sofőr hunyorogva tapogat a napellenzőért,mert a napsugarak hirtelen elvakítják irányváltás közben. Az autó lassítás nélkül közeledik a lány felé. Az agyam ledermed a sokktól ,de a testem...mindig is megbízhatóbb volt...most pedig önszántából mozdul. Nem fogok időben oda érni,igaz? A lány végre észleli a felé tartó furgont aminek szürreális módon mosolygó répák vannak az oldalára festve. Mindig is utáltam a répát. Kinyújtom a kezem és nagyot taszítok a rémülté vált kisangyalon aki hihetetlenül könnyűnek tűnik. Látom a könnyeket a szemébe és a félelmet az arcán,próbálok bíztatóan rámosolyogni ,de nem megy. Eddig a pillanatig tartott a szürreális lassítás,mintha csak egy kattanás lett volna a világ újra felgyorsult.
Valaki felsiklott. A sofőr oldalra rántja a kormányt ,de késő. Érzem a hatalmas erejű lökést a csípőmnél és azt ,hogy valami kirántja alólam a talajt. Az autó nem lök el magától,a ruhám beakad a...igazából nem tudom hová,de azt hiszem lényegtelen. A kocsi kirántja alólam a talajt...és amire emlékszem az annyit,hogy azt arcom közeledik az aszfalthoz.
....
A sötétség amiben vagyok nem tudom mikor ölelt magához vagy miért,de meleg lepelként simul körém. Nem érzek semmit. Meghaltam volna? Ennyi minden után csak úgy vége? De hát...még nem intéztem el semmit. Lucas...Michael bent várnak rám. Beszélnem kell velük! Helyre kell hoznom a dolgokat Lióval,nem hagyhatom így itt...Bocsánatot kell tőle kérnem! Ahogy Apától és Anyától is...muszáj tudniuk azt ,hogy sajnálom ,hogy nem akartam rossz gyerekük lenni. El kellett volna nekik mondanom ,hogy nem az ő hibájuk és mindent jól csináltak!És Dianne nem köszöntem meg neki... Miért nem tettem meg ezeket a dolgokat?! Miért vagyok ilyen gyáva és menekültem el mindig minden elől?! Most már baszhatod az egészet Ezra,gratulálok.
Remélem azért kislánnyal minden rendben van.Csak könyörögni tudok Ophillia,hogy a te világod ugyan olyan szép és ártatlan marad ahogy a szemedben láttam...

Dikk mekkora fasz vagyok fhuuu😅🤔nem ezt vártad igaz? Tudod az életnek csúfolt valami igazából egy kegyetlen fos játék😓 ne akarj kinyirni oké😳? De egy valamit megtudtunk 🙂 azt ,hogy bár Ezra egy szeretncsétlen srác aki mindig mindent túl agyal és próbál szabad lenni ezáltal leláncolva önmagát...hatalmas szíve van ...❤️ és levonhatjuk a konklúziót: ne halogasd és ne menekülj el a dolgok elől ki tudja meddig van lehetőséged megtenni azokat😳🤔
Köszönöm,hogy elolvastad ezt a részt (is) #love van érte😳