Vékony Húron Táncolva

Cigi és palacsinta - 3. rész

Alex

- Kettőkor! - üvöltött vissza Noah az ajtóból, amikor a banda további tagjait próbáltam kituszkolni a lakásomból.
- Kettőkor. - a szemébe néztem, hogy tudja, tényleg megértettem. Délután kettőkor meginterjúvolnak minket a befejezett turné miatt. Felfogtam. Addig nem szabad berúgnom. Majd utána.
Meggyújtottan egy cigarettát és a kávéval a kezemben elindultam megismételni a tegnap kialakult reggeli rutinomat. Beültem az ablakomba és a felső szomszédomat vártam, akinek sikerült elterelnie mindenről a figyelmem.
Nem elég, hogy tegnap a vizes hajából kicsurranó vízcseppek a reggeli napfényben meg-megcsillantak a bőrén, ezzel csak tündéribb külsőt varázsolva neki, miközben éppen velem szemezett, de este a nagyon rövid ruhájaban meg is jelent az ajtómban. Természetesen lehalkítottam a zenét a kedvéért. Ha már olyan szépen kérte...
Apró görccsel a hasamban vártam, hogy az angyalom végre megismételje az előző reggeli cselekedetét, ami remélhetőleg neki is a szokásáva vált, azaz az ablakából lenézve megöljön a tekintetével. Lassan lehámozza a bőröm, elolvassza a húsom és elporlassza a csontom... ez minden vágyam. Csak csinálhatná az ágyamban.
Hátradöntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Hallgattam a munkába siető emberek zaját, a sok dudálást, a szomszédok csacsogását és a közeli parkban ugató kutyákat. Ez a zaj sokkal kellemesebb volt, mint az előző otthonomé. Ott reggelente azt hallgattam, ahogy a fiúk a fürdőszobán veszekednek, a menedzserünk üvölt, mert nem leszünk készek időben. Aztán csak csendben ülünk a kávénk felett, mert még csak reggel van és úgy igazán senki nem ébredt fel. Aztán a menedzserünk üvölt újra, mert mennünk kell. És így indultak a reggeleim.
Most csak hátradőlök, a reggel és a kávé illata összekeveredik a Marlboro füsttel, az iskolába rohanó gyerek nevet az ablakom alatt, ahogy egy mókus a kukából eszik, az arcomat megvilágítja a felkelő nap. Aztán megérzek egy tekintetet magamon.
És ő ott ül, palacsintával a kezében a lehető legvékonyabb fehér inget viselve, ami alól egy halvány rózsaszín melltartó lóg ki.
- Jó reggelt! - mosolygok fel rá, mire az ő arcán is megjelenik egy apró mosoly, halovány pírrel. - Sikerült elaludnod?
- Igen. Köszi.
- Finomnak tűnik a reggelid. - jelentem ki, immár a palacsintával szemezve.
- A tiéd nem. - felnevet, mely talán a legaranyosabb dolog, amit valaha hallottam, majd a középső és a mutató ujját összefogva cigizést imitál. - Gyere fel, jut neked is.
- Komoly? - csúszott ki a számon, ugyanis nem akartam elhinni. Felvíhott magához reggelizni.

***

- Még be sem mutatkoztunk egymásnak. - lerakta az asztalra a kávéját, amit már egy ideje szorongatott. Most a kezét felém nyújtotta és megköszörülte a torkát. - Alice David vagyok.
- Alex Faust. - a kezünk egymáshoz ért és lassan megráztuk. Valahogy nem akaródzott elengedni, olyan puha és lágy volt az érintése.
Végül sikerült elszakadnunk egymástól, mire ő zavarában ismét a kávéjat szürcsölgette. Miért ilyen aranyos?
- Olyan... - szólalt meg ismét. - Rocksztáros neved van. Illik a külsődhöz.
- Úgy tűnik erre születtem. - mosolyodtam el elégedetten.
Alice-nak hirtelen leesett, mit akartam közölni vele és a kávéján fulladozva próbálta feldolgozni a hallottakat, míg én jót szórakoztam szegénykén.
- Akkor te egy bandában játszol? - sikerült lenyelnie az agyoncukrozott tejes kávéjat és egy sor köhögés után képes volt megszólalni.
- Igen, én vagyok az egyik gitáros. Most végeztünk egy sikeres turnéval, ami előtt eldöntöttem, hogy elköltözök.
- És ide költöztél?
- Nem, csak bejárok reggelizni az ablakba. - próbaltam visszatartani a nevetést, de az arc, amit a válaszom után vágott kiengette a torkomból a levegőt, így kitört belőlem. Mindketten hisztérikus nevetésbe kezdtünk, miközben próbáltunk ülve maradni és nem leesni a székről. - Ez mégis milyen kérdés volt?
- De az még mindig nem reggeli. - próbáltunk levegőhöz jutni, de egyszerűen nem tudtuk abbahagyni a nevetést.
A cigi-káve kombináció tényleg nem rendes reggeli. Már nem is emlékszem, mikor ettem házi készítésű palacsintát. Egy levágott darabba szúrtam a villám és boldogan ízlelgettem az első igazi reggelim ízét.
- Na és te mivel foglalkozol?
- Én modellkedek.
- Valamiért nem lepődtem meg.
Halványan elvörösödött és hosszú, szőke haját a füle mögé tűrte.
Mintha a világ összes ideje a miénk lenne, mintha nem várna ránk senki és semmi elfogyasztottuk a palacsintát és azt az egy szál cigarettát, amit még az ágyamból kikelve gyújtottam meg.
Nemsokára nyolc óra lett és ő munkába indult. Voltam olyan szerencsés, hogy végignézhettem, ahogy felöltözik, amíg én elmosogattam cserébe a reggeliért. Egyszerűen elképesztően gyönyörű. És pontosan tudja mi áll jól neki. Úgy... minden.
Elbúcsuztunk egymástól és én visszasiettem az ágyamba. Aludni.
Aludni...
Nehezemre esett, ugyanis a fejemet elárasztotta pár nemlétező cikk, amely azt közölte, hogy a gitáros, Alex Faust új barátnője egy modell.
Milyen klisés.