Vékony Húron Táncolva

Mi történt? - 14. rész

Alice

Alex káromkodva dobálta a dolgokat a lakásán. Hiába próbáltam nyugtatgatni, semmi esélyem nem volt. A telefonját kihangosítva hagyta, miközben sorban felhívta a kollégáit, akik közül egyik sem akart veszélni vele.
- Noah! - üvöltötte a telefonba, miközben a bakancsát kötözte be.
- Úgy elkapom azt a ribancot! - morogta az énekes a telefonba.
Innen tudod, hogy nagy a baj, amikor már Noah is káromkodik.
Hallottam egy ajtócsapódást, mely csak azt jelenthette, hogy a barátnőm elment. Köszönés nélkül.
Nem hibáztatom.
Már egy hónap eltelt az esküvő bejelentése óta. Nem mondhatnám, hogy az eltelt idő zökkenőmentesen ment, de a kapcsolatunk csak jobbult. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz, mire eljutottunk ahhoz a szinthez, hogy felváltva alszunk egymásnál. Mint az óvodások.
A hónap alatt igazából sok minden történt. Munkaügyben kirándultam egyet, míg a srácok kiadták az új albumukat.
Eközben az említett "ribanc"-ot ünneplik az interneten. A csaj, aki azt állítja, Elliot megerőszakolta, az interneten is megosztotta a történteket. Amik persze meg se történtek. A tévében is leadták, a bandát teljesen rossz színben tűntették fel.

Gwennel és a barátnőivel elmentünk esküvői ruhát nézni. Bár nem találtunk semmi elfogadhatót, én jól éreztem magam. Végre olyan embereket is megismertem, akik nem salátán élnek a kifutók miatt.
- Hogyan ismerkedtetek meg Alexszel? - kérdezte Gwen, mikor hazafelé sétáltunk.
- Egy emelettel alattam lakik. Csak időbe telt, mire találkoztunk volna. - vagy egy hangos partiba.
- Te amúgy heteró vagy, nem? - kérdezte a menyasszony vöros barátnője.
- Igazából erre a kérdésre még én sem találtam választ. Egész életemben fiúkkal jártam, beléjük voltam szerelmes. Alice megváltoztatott mindent. Vele... biztonságban érzem magam. Amióta együtt járunk nem is néztem fiúra.

Meló után kifáradva feküdtem a kanapén. A rádió a földön hevert és a barátnőm hangját engedte ki magából. Az vádakról beszéltek. A perzselő hangulatot a szerkezeten keresztül éreztem. Elliot hajolt a mikrofonhoz és a magabiztosság teljes hiányával szólt bele.
"Én szörnyen sajnálom, ha bármi is történt a lánnyal a bulin... de az illető nem én voltam."

"A történtekről személyesen is szeretnénk beszélni a lánnyal és a szülőkkel is. Nem akarjuk őt beállítani a hibásnak, de meghívó nélkül jelent meg ráadásul nem is érte el a felnőtt kort. Semmi helye nem volt ott." - közölte Spencer a tényeket, mire a host meglepődve kérdezett vissza.

"Nem volt meghívva?"

"Nem, egyáltalán nem ismertük őt." - válaszolta Spencer.
"Nekem még csak nem is rémlik, hogy ott lett volna." - morogta Alex.
Nem csoda, hogy ilyen nehezen kezeli a helyzetet. Nem elég, hogy a bandát hamisan vádolják, ráadásul olyan dologgal, amit elkövettek a barátnője ellen.
Ahogy felidéztem azokat az órákat Jamesszel, mintha a var tépődött volna fel egy mély sebhelyen. Erősen vérezni kezdtem és el is feledkeztem arról, hogy a barátnőm beszélt.
Az elmúlt hetekben nem is nagyon töltöttünk időt egymással Alexszel. Mindig volt valami elintéznivalója valamelyikőnknek. Ha volt lehetőségünk szórakozni ő kapott egy hívást és ment is be dolgozni.
"Én Evaval voltam buli alatt. Bár nekünk rendezték, nem nagyon vettem részt rajta"

"Alex, várj egy percet" - parancsolta egy rövidke mondattal csendre mindenkit a bemondós csávó.
"Eva, mint a tiporter Eva?"

"Öhm, igen." motyogta, nem értve, hogy miért lepődtek meg ennyire.

Hmm... riporter Eva. Nem az a nő, akivel az a kínos interjú volt? Ő jelenleg velünk dolgozik egy projecten, de nagyon titokzatos személy, annak ellenére, hogy mások titkait csalogatja elő.
Nem csoda, hogy az a bizonyos interjú ilyen rosszul sikerült, ők már ismerték egymást korábbról. Kíváncsi vagyok, mi történhetett aznap este.

"Ezek szerint ti már jól ismeritek egymást" - folytatta a srác.

"Jól, igen" - röhögött Spencer.

"Elliot te nagyon csendben vagy"

Igaza van, Elliot-nak a hangját nem is lehetett hallani. Biztosan nagyon nehéz neki ez a helyzet. Én se örülnék neki, ha ártatlanul vádolnának.

Másnap munkában egyből felkerestem Evat. Valami papírokkal dolgozot és nem nagyon akart felnézni rám. Túlságosan is nagynak képzeli magát. Sétál a mi folyosóinkon és csak azért, mert már volt néhány sikeres riportja vagy intervjúja azt hiszi, fölöttünk áll. Óh, pedig ez nagyon nem igaz.
Aprócska fenekem elhelyeztem az íróasztalán (ami nem meglepő módon már van neki), és így próbáltam szemkontaktust létrehozni vele. Lassan felnézett rám és felhúzta az egyik szemöldökét. Lerakta a tollát és hátradőlt, nyilvánvalóan nem akart látni.
- Nem akarlak zavarni, csak a már sokat említett partyról szeretném meghallgatni a te nézőpontod. - vágtam egyből a közepébe.
- Mivel én rajta voltam a meghívási listán, nyilvánvalóan már többen is kikérték a véleményem, sőt még ki is hallgattak. - a kérdésemtől meg se rezzent. - Ennek ellenére, mivel olyan szépen kérted, elmondom, mit láttam.
Egy nagy levegőt vettem, hogy felkészüljek az információ befogadására.
- A buli nagy részét egy hotelben töltöttem. Megérkeztem a helyre, ellenőrizték a nevem, gratuláltam Alexnek és leléptünk.
- Várj, miért mentetek el? - tettem fel az ártatlan kérdést, aminek a válaszára nem voltam felkészülve.
- Dugni.