Vékony Húron Táncolva

Be akarsz rúgni? - 4. rész

Alice

Éppen egy fotózás kellős közepén voltam. A fotózás pedig a lakásom kellős közepén volt. Ezúttal nem én voltam a modell, hanem Kate, a zöldfülű, akinek én vagyok a mentora. A francia ablakom előtt pózolt, miközben a többiek a tévét bámulták.
Én a mellkasom előtt összefont kezekkel álltam a kamera mellett és a tanítványomra koncentráltam, aki sikeresen levetett magáról minden félelmet és idegességet. Eperszőke haját magabiztosan dobálta, míg a fényképészünk megörökítette minden egyes mozdulatát.
- Várj! - intettem neki és megigazítottam a gallérját. Hálásan nézett fel rám, majd folytatta a pózolást.
Mosolyogva álltam vissza a helyemre, de az a mosoly hamar le is olvadt az arcomról. Görcsbe rándult a gyomrom és a lehető leglassabban fordultam a tévé felé.
- Alex, számodra melyik volt a legemlékezetesebb koncert? - a bandát meginterjúvoló csaj kíváncsian bámulta a kócos hajú gitárost, aki nyilvánvalóan nem rá figyelt. Kíváncsi vagyok, vajon ki vagy mi vonta el a figyelmét.
- Öhm... mindenképp Chicago. - végre ránézett a figyelemhiányos nőre, de ismét elfordítota tőle a fejét. - Szeretjük énekeltetni a tömeget és az ottani rajongók mindenképp megleptek minket. Egy élmény volt hallgatni, ahogy velünk együtt énekelnek.
A fiúk helyeslően bólogattak, majd a göndörhajú srác átvette a szót. És akkor leesett. A másik kettő arcát nézve megértettem, mi baja mindenkinek. Ebből a szemszögből nem látszódott, de fogadni mertem volna hogy a csajnak túl nagy a kivágásá. A közvetlen mellette ülő Spencer (csak úgy ittam Alex minden szavát, így megtudtam Spencer és Elliot nevét) oda-odapillantott és idegesen fordítgatta a fejét. Mindannyian igyekeztek nem nyilvánvalóan bámulni a meztelen bőrfelületet. Még Alex is! Szinte már izzadtak, annyira próbálkoztak. Nem is gondoltam volna, hogy Alex... Nem, biztosan nem jönnek be neki a lányok. Azért gyorsan a farzsebembe nyúltam a telefonomért.
"Alex Faust coming out", írtam be a keresőbe, de nem dobott ki semmit, csak pár fanfictiont és egy cikket arról, hogy azt pletykálják, egy csajjal jár. A lesifotókat elnézve csak nagyon jóban lehettek, bár lehet én nem látom azt, amit a rajongók. Azt bevallom, kíváncsi vagyok, ki az a lány.
- Milyen a szerelmi életetek? - szólalt meg újra a magamutogató interjús.
- Mi az a szerelem? - horkant fel Spencer és Alex nevetve egy pacsival jutalmazta beszólását.
- Én a barátnőmhöz költöztem a múlt héten.
- Tényleg, mi most mind költöztünk. - Elliot hirtelen felébredt és úgy döntött csatlakozik a konverzációhoz.
- Alice!
- Egy pillanat! - szóltam a hátam mögé ezzel elveszítve a következő kérdést, de a választ szerencsére meghallottam.
- A szomszédok kedvesek. - mosolygott Alex a kamerába és eltűnödtem, vajon sejti, hogy nézem őt.
- Alice!
- Megyek már.

***

A lakásban csend uralkodott, én meg fáradtan heverésztem a kanapémon. A fotózás véget ért és most a szobák üresen kongtak. Senki sem borozgatott a konyhában vagy ült az ebédlő asztalnál és nézte a tévét. Már semmi nyoma sem volt, hogy jártak nálam. Alex cigijének füstje kiszállt az ablakomon, magával vidve a kellemetlen, mégis édes szagot. A földre kiöntött alkohol eltűnt, a bűnös rongy pedig már rég nem bor szagú. A bejárati ajtó előtt nem hevert mindenféle márkás cipő.

És Alex hangja nem töltötte be a szobákat.

Addiction. Ez az új albumuk neve ami két hónap múlva jelenik meg.

Függőség...

Azt hiszem én is függő vagyok...

A telefonomért nyúltam és ráírtam függőségem okozójára, aki még reggel adta oda a telefonszámát.

"Jól ment az interjú"

"hahaha. remélem jót szórakoztál a szenvedésemen!"

"Igazából igen! Mégis mi miatt izzadttatok annyit?" - tettem fel kérdést, mintha nem tudtam volna a választ.

"majd elmesélem"

"talán"

"be akarsz rúgni?"

"Igen!!!!"

"gyere le"

Vigyorogva leraktam az asztalomra a készüléket és nem terveztem a nap folyamán újra felvenni. Fél hat lehetett még csak, de ha a punk szomszédod azt mondja rúgjunk be, akkor rúgjunk be. Beleléptem a sárga Converse-embe, lekaptam az akasztóról a farmer dzsekim és igyekeztem nem lesietni. Ajtót is nyitott egyből, miután egy nagy levegővételt követve bekopogtam.

Az interjúra készített sminkét már lemosta, a kiegészítőjeit leszedte és most nem tűnt idegesnek. Mosolyogva beinvitált és egy sört nyomva a kezembe a szobájába húzott. Elterültünk a hatalmas ágyán és beszélgetve sorbanl fogyasztottuk el a söröket. A nap elindult lefelé és én nem nagyon terveztem elhagyni a lakását,

- Ezt hívom vattacukor felhőnek. - mutatott a francia ablak felé, ami tökéletes rálátást nyújtott a rózsaszín felhőkre.

- Gyönyörűek.

Mozgolódást halottam mögülem, ezért újra Alex felé fordultam. Az ölébe húzta az akusztikus gitárját. Meghúzta az üvegét, az éjjeliszekrényére helyezte és megpengette a húrokat. Nem tudom, mit játszott, de tetszett a ritmusa, és úgy tűnt, ő is nagyon élvezi. Lehunyta a szemét és úgy játszott tovább. Felültem és elhagytam az ágyat. Az ablak mellé ültem és a sörömet korgyolgatva néztem a naplementét, miközben a gitárosom elkezdett énekelni. Leemeltem a tekintetem az égről és inkább őt néztem. A hangja, az illata, a látványa megbabonázott.

Azt hiszem szerelmes vagyok.

Visszamásztunk a takaró alá és úgy meséltünk különböző történeteket egymásnak. Már nagyon későre járt, a hold világította meg fehér arcát, amely sötét haja alatt csak világosabbnak tűnt. A takaró alatt manőverezve lecsúsztatta a farmerját és lekapta a pólóját.

- Majd zuhanyzok holnap. - motyogta félálomban. - Teljesen kivagyok.

- Én se bírok már mozdulni. - próbáltam kipréselni magamból a szavakat, miközben éppen ásítottam.

- Itt aludhatsz.

- Már alszom. - én is levetkőztem és az ablak felé fordultam. Nem bírtam felé fordulni. - Jó éjszakát!

- Jó éjt!

Lehunytam a szemem, de nem tudtam elaludni. Nem is értem, miért hittem, hogy jó ötlet lesz itt tölteni az éjszakát. Igyekezetem nem szaggatottan venni a levegőt, de a görcs a gyomromban nem segített. Hirtelen egy hideg kezet éreztem az oldalamon. Alex érintése végigfutott a bordámtól a csípőmig. Közelebb húzodott és beszívta a hajam illatát. Gyengéden átkarolta a hasam és egy meleg csókot nyomott a vállamra.

- Alex... - hirtelen megfagyott és megpróbált elhúzódni, de én megragadtam a csuklóját és felé fordultam. Az óceán szemeibe néztem, melyek halvány félelmet és szenvedélyt tükröztek. Tekintetem az ajkára tévedt és elvesztem. Ő ismét közelebb húzódott és összeérintette a homlokunkat, majd a következő pillanatban...

Megcsókolt...

Ujjaival körbefogta az arcom, míg én beletúrtam a hajába. Az állandó kócos kinézete ellenére a hajszálai selyemként csúsztak ki az ujjaim közül. A lábammal közel tartottam magamhoz a derekát és egyre szorosabban fontuk össze egymást. Ajkaink elváltak egymástól és levegő után kapkodtunk.

- Aludnunk kellene. - suttogta, miközben kipirosodva tartotta a szemkontaktust.

Még utoljára megízleltem a száját és hagyva, hogy magához öleljen, mélyen beszívva az illatát el is aludtam.