Vékony Húron Táncolva

Bejelentés - 13. rész

Alex

Beidéztek.
Már kora délután a hatóság kezei alatt voltam. A papírjaimat már rég leadtam, közölték beidézésem okát és még a jogaimról is tájékoztattak. Elkezdődött az izgalmas rész.
- A vallomástételt az eljárás során bármikor megtagadhatja. Azután több kérdést...
- Megértettem. Kezdhetjük már? Csak azt akarom, hogy ez az egész véget érjen. - vágtam a szavába.
Bólintott és én meg belekezdtem a mesémbe.
Az úgy kezdődik, hogy egyszer volt, hol nem volt, Alex az este kurvára berúgott.
  - A bulit Chicagoban rendezték a turné alatt megismert barátaink. Az egész meglepetés volt, nem tudtunk róla. Később persze megtekinthettük a jelenlévők neveit tartalmazó listát. Nem mindenkit ismertem róla, de akkor ott fel se tűnt, hogy idegenek is vannak köztünk. Mindenkit ellenőriztek, aki bejutott, azt a kiscsajt még csak nem is láttam. Sokat ittam, aztán leléptem Evaval. És ennyi.
- Ennyi vagy ennyire emlékszik? - a szemöldökét húzogatta és szemeit összehúzva a mozdulataimat figyelte. Persze, hogy nem hitt nekem. De bármit is próbált észrevenni az arcomon, csalódnia kellett. Tényleg nem emlékeztem semmire.
- Semmi más nem maradt meg.
Még feltett további alapkérdéseket és mire észbekaptam már a kezemben volt a jegyzőkönyv.

- Csak tíz percet késtetek. - nézett rám Gwen szemrehányóan.
- Sajnálom, egy kicsit elhúzódott a dolog a rendőrségen. - hazudtam, de velem már nem is foglalkozott.
Alice-hoz lépett és szorosan megölelte.
- Már alig vártam, hogy találkozzunk! Gwen vagyok, Noah barátnője.
Ahogy kimondta az énekesünk nevét, az emlegetett szamár megragadva felkarom arrél tolt a többiektől.
- Csak egy dologra kértelek meg. - nézett rám szemrehányóan szúrós tekintetével.
Hirtelen megéreztem a bűntudat keserű ízét.
- Sajnálom! Tényleg.
Az arca ellágyult és visszatért a megszokott kiskutyaarc.
- Hogy ment a rendőrségen?
- Valamivel nagyon gyanúsítanak - emlékeztem vissza kihallgatóm furcsa viselkedésére - , szerintem még ők sem tudják mivel. Nincsen semmilyen felemelhető bizonyítékuk.
- Még csak nincs is miért vádolniuk. - vonta össze a szemöldökét, ami azt jelentette, hogy gondolkodik.
- Ja, kivéve ha lefeküdtél a riporterrel, aki nagyon le akarja húzni  a bandátokat. - horkantam fel és kénytelen voltam halkan felnevetni a saját szerencsétlenségemen.
- Evara gondolsz?
Bólintottam. A neve hallatára összeugrott a gyomrom és hányingerem lett.
Noah csak egy elégedett mosollyal a száján ott hagyott, hogy ő is bemutatkozhasson Alice-nak.
- Ezt beszoptad. - kacsintott még egyet felém.

- Alex! - ölelt át Noah anyukája, Mrs Wilson aki lányaként szeretett az enyém helyett. - Úgy örülök nektek, már hallottam is a hírt.
Alice felé mosolygott, aki odajött és egy-egy csókkal üdvözölte. Annyira nőies volt kettőjüktől, hogy egyből elszégyelltem magam és sajnálni kezdtem anyámat.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek. - gyönyörködött barátnőmben Mrs Wilson. Azzal felém fordult és a vállaimat megragadva egy szoros ölelésbe húzott.
- Olyan büszke vagyok rátok. - mondta elcsukló hanggal, ahogy a fiúkra pillantott. - Emlékszem, amikor még csak kis gimnazisták voltatok, és minden időtöket a házunkban töltöttétek. Vagy mikor Noah szobájában aludtál, amikor elmentél otthonról... mikor bemutattad az első barátnőded. És most egy felnőtt nő vagy. Pénzzel, kinek nem kell férj.
- Azt hiszem egy kicsit kezd túlzásba menni. - nevettem fel kínosan.
- És amikor majd a kis feleségedhez mész haza turnéról, gondolj arra, hogy másnak egy szerencsétlen férj jutott. - megpaskolta az arcomat, visszaszívta minden könnyét és bocsánatkérően a férjére pillantott.

Miután mindenki megismerte a barátnőmet helyet foglaltunk az asztalnál, mint egy család, miközben Elliot és az én szüleimre vártunk.
- Őszintén mire számítottunk? - hajolt hozzám a dobosunk.
- El tudom képzelni, hogy összeültek és rólunk panaszkodnak. - morogtam, miközben az előttem lévő szalvettát piszkáltam.
Senkinek nem fájt jobban a karrierünk a szüleinknél. A saját összespórolt pénzemből vettem meg az első gitáromat. Utálták, hogy Noah-val barátkozom, és a legtöbb időmet a garázsukban töltöm. Akkor telt be a pohár, amikor találkoztak az első barátnőmmel.
Egy mondattal romokba döntöttem anya álmait az esküvőmről. Lőttek a templomnak és ami a legfontosabb: lőttek a férjnek.
Vigaszt Elliot szüleinél leltek, akik egy öltönyben mászkáló, irodában csücsülő férfit képzeltek el.
- Megéri várnunk rájuk? - kérdezte Noah türelmetlenül.
Spencer gyomra megkordult, ezzel megtörve a húzódó csendet, és úgy döntöttünk, hogy megkezdjük az őseink nélkül.
Mielőtt még a várva várt ételhez nyúltunk volna, Noah felállt az asztal végénél és átkarolta barátnőjet. A nagy bejelentésről meg is feledkeztünk.
- Mibe, hogy terhes? - mormoltam az orrom alatt, mire Liz a vállamra csapott. Összemosolyogtunk, utána minden figyelmünket a párnak szenteltük.
- Köszönjük, hogy eljöttetek.
- Már, aki eljött. - köhhintett Elliot.
- Azért hívtuk meg mindannyiótokat, mivel egy nagyon fontos dolgot szeretnénk nektek elmondani.
- Gyorsan! Egy ötvenest, hogy terhes. - nyúltam a táskámba, amikor fájdalmat éreztem a lábszáramban.
- Hallgass már! - szólt rám Liz szigorú tekintettel, de mire megbánhattam volna tetteimet, Spencer egy ötvenest tolt az asztalra. Én is így tettem és egymásra vigyorodtunk.
- Össze fogunk házasodni! - jelentete be Gwen, és mindenki felugrott az asztaltól.
- Ezaz! - Spencer megragadta a jutalmát és ment is gratulálni az ifjú párhoz.

- Szóval megházasodsz.
Beleszívtam a cigarettámba, miközben az eget bámultam. A lágy szellő bele-belekapott a hajamba, majd a kifújt füstömet továbbvitte. A nap már rég lement és Elliot szülei csaknem érkeztek meg. Már hozzászokott, de ahogy ült a vörösbora fölött, éreztem, hogy sok volt neki az elmúlt idő. Eközben a szüleim a barátnőmet hallgatták ki, aki nyugodtan kiállt minden akadályt. Mrs Wilson Spencer anyukájával izgatottan körbefogta Gwen, és részletesen elemezték az esküvő terveit. A férfiak a sarokban iszogattak és egymást szórakoztatták.
- Meg bizony. - mosolyodott el Noah. - Szeretem őt.
- Azt hiszem hozok egy vödröt, ez túl sok nyál. - imitáltam hányást. Hagytam, hogy a nem vérbeli bátyám magához húzzon egy anyjáéhoz hasonló módon. A cigi kiesett a kezemből és viszonoztam szorítását.
- Vőlegény vagy. - ízlelgettem a szavat, olyan fura volt kimondani.
- Te pedig tanú.
- Pedig hajtottam a koszorúslány szerepre.
- Hülye vagy.
Az éjszakát betöltötte nevetésünk, ahogy elindultunk be a többiekhez.