Vékony Húron Táncolva

Téboly - 9. rész

Alex

Éppen tizenegyet ütött az óra. Az átlagember ilyenkor alszik.
Nos igen, a normális emberek. Ide nem tartoznak a kollégáim.
Még nyugodtan pihentünk Alice-szal, amikor felrobbant a telefonom. E-mail-ekkel, üzenetekkel bombáztak és megállás nélkül fel-felvillant Noah neve a képernyőn. Egyszer egy sms érkezett, de inkább csak hívogatott.
- Mi van? - szóltam bele, mert a frontemberünknek munkaügy miatt még a vakációkon is felveszem a telefont. A másik oldalon zaj volt és kiabálás, aztán Noah hangja elnyomta azt.
- Be kell jönnöd, de minél hamarabb! A fiúk is már úton vannak... Spencer pont most érkezett.
Egy ajtó csapódása és csak üvöltés. Mindenki próbálta túlüvölteni a másikat. Eltartottam a fülemtől a készüléket és a takaróba bebugyolált szöszire néztem, aki kíváncsi tekintetével pásztázott.
- El kell mennem.
- Tudom. - rámmosolygott és visszahelyezkedett egy kényelmes pozícióba. - Menj csak.
- Holnap találkozunk. - lehajoltam hozzá és megcsókoltam.
- Szia. - a nyakamat átkarolva megölelt és vissza is csukta a szemét. Már nagyon fáradt lehetett.
Felhúztam a bakancsom, lefutottam a lakásomra, fogtam a holmijaimat és a lift gombját eszeveszetten nyomogatva hívtam fel. Ma szinte az egész napom mozgásból állt. Éreztem, ahogy a lábaim sikítva könyörögnek megváltásért, bár pihenhettek pár órát. Megérkezett a lift és amíg vártam, hogy leérjem végiggörgettem a mailjeimen. Az egész kiadó pánikol, mégis mi történhetett?
Az épület előtt már a menedzserem kocsija állt, aminek behuppantam a hátsó ülésére. Sajnos, ő sem tudta, hogy mi történt, az ilyen luxus úgy tűnik, csak azoknak jár, akik már beértek az irodába. A homlokomat masszíroztam, ahogy fájdalmas szívvel visszagondoltam az eltöltött nyugalmas órákra.
- Na jó, mi a fasz történt?
Az ajtó a falnak csapódott, amilyen lendülettel kivágtam. A kiábálás abbamaradt.
- Elliot megerőszakolt egy rajongót.
- Ez hazugság!
És mindenki újra ordított.
Az igazgatóhoz léptem magyarázatot várva. Az árcára kiült a pánik és látszólag ő is robbani készült. Nagy levegőt vett és belekezdett.
- Egy rajongó Twitteren posztolta, hogy a manhattani bulitokon felhívta magára Elliot figyelmét.
Pontosan emlékszem arra bulira. Nagyon durva volt, egyszerre téptünk be és rúgtunk be egy este alatt. Nem tudok sok mindenről, hogy mi történt, ugyanis a felét ellógtam, csak hogy egy dögös csaj mellett ébredjek másnap.
- Azt állítja, hogy Elliot megpróbálta leitatni és felvitte a szobájára. A lány azzal magyarázta könnyelműségét, hogy nagyon nagyon nagyon nagy rajongó és a barátja szakított vele.
- Wow... - csúszott ki halkan a számon.
- Állítása szerint egy idő utan túl durván viselkedett vele, és amikor a csaj azt mondta, hogy nem akarja folytatni Elliot nem állt le. Csak még durvább lett. A csaj még az orvosi papírokat is feltöltötte. Egy repedt csont, alsó vérzések... durva az egész.
- Ez az.
- Ráadásul, ha ez meg nem elég, a lány tizenhét éves.
Jesszusom... A fejemet fogtam, elállt a lélegzetem is a hallottak miatt. Nem tudom elképzelni Elliotról, hogy ilyet tenne. Valami mégis...
- Maga szerint igaz? - a dobos felé lestünk mind a ketten, akin látszott, hogy nemsokára kihányja a vacsoráját.
- Ha a csaj hazudott is, vérprofi munka. Mármint a papirok és az időpontok... Nagyon nehezen mászhatnánk ki ebből.
Egy pasas futott be papirokkal, arról dadogva, hogy mennyire romlott a hírnevünk. Spencer mellettem az egész évi adagját kikáromkodta, én pedig a leültem a vádolt mellé.
- Ezt az ügyet bíróság elé kell vinni. Ez az egész nem normális. - hadarta teljes pánikban. Ennyire nyugtalannak még nem láttam.
- Elliot, figyelj! Alice-t ma megerőszakolták. - a kijelentésemre mindenki elhalkult, magamon éreztem mindenki tekintetét. - Próbálja elrejteni, de retteg és rosszul van az egésztől. Olyan vagy, mint a bátyám, de ha tényleg megerőszakoltad azt a lányt, soha többé nem akarlak látni.
Az ügynökség felé fordultam, akik kikerekedett szemekkel bámultak.
- Ha a kis szaros hazudott, a minimum, hogy feketelistára kerül.
- Egyáltalán ki ő? Tudjuk hogy néz ki? - kérdezte Noah, visszatérve a frontember szerepébe. - Egyáltalán hogy jutott be a bulira? Úgy volt, hogy zárt körű lesz.
- Az is volt. Még valahol megvan a lista a részvevőkről. - mondta Nick, a menedzserünk.
Az ügynökség egy újabb vitába kezdett, míg mi körbeálltuk kétségbeesett barátunkat, aki úgy érezhette magát, mint egy sarokba szorított préda.
- Nem csináltam semmit. - motyogja maga elé bámulva. - Esküszöm, ártatlan vagyok!
- Jesszusom, nyugi haver! - Spencer ledőlt mellé a kanapéra és átkarolta a vállát. - Mi hiszünk neked. Múlt évben én arra szavaztam, hogy még szűz vagy.
Noah felvihogott, Elliot pedig értetlen arckifejezéssel nézett a rajta csimpaszkodó basszistánkra. A hangulat oldódott, mi pedig hazakéreckedtünk, a profikra hagyva a munkát.
Kint egytől egyig mind rágyújtottunk. Egy ideig némán álltunk, de amikor feltűnt egy paparazzi az út másik oldalán inkább beszálltunk Nick kocsijába.
- Én hazamegyek Alice-hoz. - jelentettem ki, fejem a hideg üvegnek döntve.
- Bírom, hogy azt mondod "hazamegyek". - kacsintott rám Spencer, mire beleboxoltam a vállába.
- Akkor elmegyünk hozzá mind. - mondta Noah teljesen nyugodtan, mintha a mondat teljesen észszerű lenne.
- Nem! Már biztosan alszik.
- Akkor menjük Noah barátnőjéhez. - mondta Spencer.
- Oké. - egyezett bele a frontemberünk.
Na ez a különbség köztünk.

- Ezek nem normálisak. - magyaráztam Gwennek, Noah barátnőjének. - Ilyen miatt be kellett mennem, tíz percet se tölthettem ott.
Gwen fáradtan, de azért örömmel pakolta le elénk a vacsoránkat, bár nagyon senki nem akart enni. Rég voltunk együtt így öten.
- Ez nem hülyeség, a csaj igenis komoly bajba kerülhet, amint bebizonyítottuk, hogy hazudik. - próbált Noah komolynak és professzionálisnak tűnni a barátnője előtt, de rajtunk kívül ő ismerte őt a legjobban.
- Alex, hallom barátnőd van. - fordult felém Gwen, elterelve a témát az ügynökségről.
- Hivatalosan még nem vagyunk együtt.
- Sajnálom, ami történt vele. - szorította meg a kezem. - Ha bármikor szüksége van egy kis társaságra szóljatok.
- Mégis melyik szaros fecsegte ki? - a szememmel szikrákat szórtam a fiúk felé, akik hirtelen érdekesnek találták a tányérjukat. - De hálás vagyok.
- Bármikor.
Ott ültem egy asztalnál a családommmal, a tudattal, hogy holnap még nagyobb számmal fogunk itt ülni. A szüleimmel való találkozásra gondolva görcsbe rándult a gyomrom.
Kíváncsi vagyok, vajon mit tartogat a holnap.