Best of me II кσσкν✔️

ღ 06 ღ

14:37

A szoba ablakához gurítottam, és kinéztem mielőtt szembefordultam volna a furcsa fiúval, aki kényelembe helyezte magát az ágyamon.

Csend.

"Jung Hoseok."

"Jeon Jungkook."

Ez volt minden ami a kettő között elhangzott. Jungkook Hoseokra nézett, aki az üvegben lévő tablettákkal játszadozott.

"Egyébként." Hoseok eltette az üveget a pulcsija zsebébe, és hátradőlt az ágyon, kezeit a feje mögé helyezte.

"Mióta vagy itt?"

Jungkook pislogott. Szemei még mindig láthatóan pirosak és puffadtak voltak. Elképedve nézett a fiúra.

Hoseok Jungkookhoz fordult, és elmosolyodott mielőtt felült és a fiú szemébe nézett.

"Megkérdezném, hogy miért próbáltál öngyilkos lenni, de akkor okokat mondanál, aztán addig nyaggatnálak amíg végül megtörsz és elmondod, hogy egy idióta sofőr miatt vagy itt, aki úgy döntött hogy tönkreteszi az életed, és most nem vagy képes járni. Dolgok történtek és most utálsz mindent az életben, és itt jövök a képbe én. Jung Hoseok, az új legjobb barátod aki nem hagyja hogy öngyilkosságot kövess el, mert egy kismadár azt mondta nekem, hogy még van esély arra hogy újra járj."

Jungkook még egyszer pislogott, szipogott, majd nyelt egyet. Csendben maradt egy darabig mielőtt elnevette volna magát. Igen, nevetett. "Van még esély?" Megrázta a fejét és nevetett. "Mindent próbáltam. Valami fura kinézetű gyakorlattól időpontokra menni a lábammal. Próbáltam járni egy járókával, de attól jobban megsérült a gerincem. Nem ismersz engem. Nem tudod min megyek keresztül. Szart se tudsz. Szóval ne gyere nekem azzal hogy van még esélyem járni." A fiúnak újra könnyek formálódtak a szemében. "Basszus." Szipogott és megtörölte könnyeit.

Mielőtt Hoseok mondhatott volna bármit is, Dr. Jung sétált be egy írótáblával. "Jól van Jun- Hoseok? Fiam, mondtam hogy iskola után gyere." Az idősebb férfi sóhajtott.

Fiam?

Igen, ez történt.

Megtudtam, hogy Hoseok igazából az orvosom fia, és kényszerítették hogy jöjjön el hozzám. Ami őszintén szólva nem volt olyan rossz, mint amilyennek gondoltam. Hoseok elég menő volt. Majdnem minden nap eljött, és az egésznek az volt  a jó oldala, hogy ugyanabba az iskolába, de különböző órákra jártunk, de szívesen elhozta nekem a házikat időről időre.

Három hónappal később itt vagyunk.

"Lenyomom a kibaszott cipőm a torkodon Hoseok." Mondtam, amint kiradíroztam a firkát, amit Hoseok miatt csináltam, amikor meglökte a karom miközben írtam.

"Jobban szeretnék valami mást, de oké."

Félrenyeltem, miközben a krétát neki dobtam, de kitért előle. "Te kanos disznó!" Forgattam a szemem.

"Kitérek a kréták elől, mint ahogy elkerülöm a sok ribit."

"Emlékeim szerint ők kerültek téged."

"Baszd meg."

Egy nevetéssel megráztam a fejem, és folytattam a munkám.