Best of me II кσσкν✔️

ღ 08 ღ

2016. December 29

1:45

"Öltél már meg valaha valakit?" A sötét szőke hajú kérdezte.

"Mi a fasz Taehyung?" Néztem rá elképedten.

"Éjfél már elmúlt, most már bele kell mennünk a sötét részletekbe." A fiú összekulcsolta a kezeit és leült az ágyam lábához.

Még csak egy pár napja ismerjük egymást és én teljesen kényelemben érzem magam Taehyung mellett. Miután majdnem történt egy kerekesszékes baleset a folyosón, Taehyung és én belekezdtünk egy teljesen normális beszélgetésbe egy hajnali tea mellett.

Egészen addig, amíg megkérdezte, hogy gondoltam e már arra, hogy amikor megöljük a szúnyogokat, az anyukájuk otthon aggódnak hogy hol vannak, de valójában halottak.

Ja, jó beszélgetés.

"Tudod mit. Soha nem vesztettem el a szüzességem, mert én sosem veszítek." Kacsintott a fiú.

Miféle szaron van? Talán a gyógyszerek amiket adtak neki, kissé kábává tették.

"Hát, technikailag sosem vesztettem el, ha tudom kinél van." Nyögtem ki.

Taehyung hirtelen úgy néz rám, mintha szellemet látott volna.

"Te már...?"

"Úgy érted szexeltem."

"Ja, a kukorica készítő (A/N: sokszor az angol kukorica szót használják a csúnya szavak helyettesítésére.), a babacsináló, a zúzás, a bang bang."

Felnevettem. Jó ég, mi a baj ezzel a fiúval?

"Először is, sose mond hogy kukorica készítő.Másodjára, igen." Megrántottam a vállam, mintha nem lenne nagy dolog.

A fiú sokáig csak bámult rám. Mégsem zavart. A gyerekek a hallban mindig bámulnak rám amikor a kerekesszékemben vagyok, szóval ez olyan volt mintha egy másik gyerek bámulna.

"Mennyi ideig bírtad?"

Annyi minden közül, amit kérdezni tudott volna. Pont ezt kellet megkérdeznie.

"Ez személyes."

"Oh...szóval, egy perc?"

Nyeltem félre, miközben elégedetlenül néztem a fiúra.

"Az volt az első alkalmam, egy jó két percig tartottam."

Ekkor történt, hogy Taehyung röhögésben fakadt ki, ahogy hátraesett az ágyamon és ráütött a lábamra. Szerencsére nem éreztem.

"Baromi gyenge technika."

És ekkor hölgyeim és uraim, én Jeon Jungkook, kiküldtem Kim Taehyungot a szobámból, amiért sértegette a technikámat.

Habár ha őszinte akarok lenni...valami a nevetésében jobban megmosolyogtatott mint kellett volna...