Best of me II кσσкν✔️

ღ 11 ღ

"Látod Kookie, megcsináltam."

Jungkook az üléshez simult, ahogy a biztonsági övet fogta, az ujjai fehérré váltak.

"Sávot váltottál amikor egy nagyobb méretű- Uram isten Taehyung." Sóhajtott.

Taehyung csak megvonta a vállát és mosolygott, ahogy vezetett, majdnem beleütközve az előttünk lévő kocsiba.

"Hoppáá-"

"A halálomat fogod okozni Kim Taehyung."

Taehyung és én a kocsiban ültünk kórházi ruháinkban, ahogy a hamburgerünket és sült krumplinkat ettük és banános shake-t ittunk. Zene játszódott a rádióban és a nap ment lefele.

"Kooke?"

"Igen, Taehyung?"

"Bízol bennem, igaz?"

Ránéztem ahogy a félig megevett burgerét letette. Ránéztem a sajátomra, leraktam az ölembe, és bólintottam.

"Bízom benned."

Taehyung sóhajtott a kezemért nyúlva. Hezitálva kinyújtottam neki a kezem, és hátrahajtottam a fejem az ülésen.

"Mi az Taehyung?" Kérdeztem.

Taehyung szemszöge

A fiúra néztem aki egy kicsit bosszúsnak tűnt, amiért olyan sokáig nem szólaltam meg. Nehéz volt. Nem akartam mérgessé tenni a fiút, de nem akartam azt sem, hogy olyan könnyen feladja.

"Van esély arra, hogy újra járj."

Néztem ahogy az arckifejezése mérgessé válik, és megmerevedett a tartásomban, majd nyitotta a száját hogy beszéljen, de megelőztem.

"Nem, Jungkook, nem hagyom abba. Nem sok embernek van esélye, tudod? Szerencsés vagy, hogy neked van. Igaz, csak egy kicsi és nehéz lesz de az is valami. Egy esély, hogy visszakapd az életed!..egy esély, hogy megkapd amit mindig is akartál.."

Próbáltam rávenni a fiút aki most az ablakon nézett ki. Megszorítottam a kezét.

"Jeon Jungkook. Te vagy a legerősebb és legelszántabb ember akit valaha ismertem. Meg tudod csinálni...egy év, képzeld el Jungkook, egy éven belül visszakaphatod az életed...nehéz lesz,de.."

"De ott leszek veled minden egyes lépésnél."

Jungkook szemszöge

Amint Taehyung elkezdett beszélni az "esélyemről" lefagytam. Jól szórakoztam. Miért most?

Ahogy próbáltam beszélni, Taehyung közbeszólt. Ah, ezt nem szeretem benne. Miért ilyen nyomulós?

Aztán, elkezdtem figyelni. Taehyungra néztem egy pár perc múlva, a kezeinkre néztem mielőtt teljesen rá figyeltem volna. Lehetett látni a reményt a szemeiben, Istenem Taehyung, mit csinálsz velem.

"Megígéred...?"

"Megígéred, hogy velem leszel minden egyes lépésnél?"

Kérdeztem. Hangom mély ahogy végre beleegyeztem. A kis lökés meg lett adva. Talán annyit kellett hallanom, hogy valaki mellettem lesz.

Vagy talán...

Csak Taehyungra volt szükségem...