You'll be mine~Levi x Yandere! Reader~

2.Rész

-(Név)-chaaan!-rázogatta meg a vállam valaki. Feléfordítom a tetinketetem, Sasha néz vissza rám barna szemeivel.-Valami baj van?-kérdezi, miközben egy hajtincset tűr a füle mögé.-Vagy nem hoztál magaddal kaját? Adok szívesen.-Kedves gesztusa meglepett. Még sosem fordult elő, hogy megkínált valakit a saját ételével, pedig általános óta ismerem. Az osztályból ő az egyetlen, aki szóbaáll velem. Néha.-Láttalak reggel.-pillant a falon lévő órára.-Hogy-hogy egyedül jöttél? Petra-senpai-jal láttam reggel Le...Ó.-esett le neki a tantusz. Már egy hete vele jár. Az ő kezét fogja. És az a baj, hogy Petrácska mindig a kezét fogja, ezért nem sikerült eltenni láb alól. Még.

A nap ugyan süt, viszont a szél fúj, ezért nem kellemes a szabadban várakozni. Mégis minden nap itt várok, hátha láthatom. Nem tudom miért,de kerül. Lehetséges, hogy Petra miatt? Nem hiszem, hogy minden nap megkéri valaki, hogy korrepetálja. Bár lehet, hogy Petrának tart nyelvtanórát, ha értitek mire gondolok.
-Meg fogsz fázni.-mondja egy hang a hátam mögött. Megfordulok és Levivel találom szemben magam.
-Szia Senpai!-mosolygok rá.
-Kit vársz?
-Téged. Mindig azt mondod, hogy majd holnap.-nézek rá durcásan.-Úgyogy minden nap itt várom azt a holnapot.-vonok vállat
-Ne haragudj.-sóhajt egy nagyot.-De Petra kicst féltékeny.-tart egy kis szünetet-Illetve nem szereti ha van egy harmadik kerék.-Harmadik kerék. Szóval így gondol rám? Szomorúságom egy percre sem leplezem amit észre is vesz.-Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Menjünk.-mondta, majd elindult.
-És most hol van? - kérdezem az utat figyelve. Érzem magamon égető tekintetét, de nem fordulok felé. Egy autó elszáguld mellettünk, minek hatására egy pár pillanatig a levegőbe emelkednek az út szélén heverő levelek. Egyre közelebb érünk úticélunkhoz, de választ még nem kaptam. Itt sétál mellettem, szinte hallom ahogy levegőt vesz, mégsem vagyok boldog. Hatalmas mennyiségű düh és harag gyűlt össze bennem az elmúlt időben. Meg akarom ölni. Meg fogom ölni. A lehető legfájdalmasabban akarok véget vetni szánalmas életének.
-(Név)... - töri meg Levi a csendet. Egy hirtelen mozdulattal felé fordulok, a szél belekap a hajamba, és egy tincs a szemeim között ketté szeli az arcom. - Megérkeztünk. - mondja meglepett tekintettel. Szemeimben ugyan az a szégyenérzet ragyog, mint mikor elindultunk. Mielőtt az ajtó felé indultam volna, bal kezével a fülem mögé tűri a szemeim között lévő tincset. - Jó éjt. - mondja szokásos hanglejtésével. Hatalmas vigyor ül ki az arcomra, és a táskámból előhalászott kulccsal integetek neki. Mielőtt még becsukná maga mögött az ajtót, egy pillanatra elkapom azt a gyönyörű acél kék tekintetét. Zakatoló szívvel zárom magam mögé az utca zaját, és a táskámtól megválva a szombámba sietek. Útközben lerúgom a cipőmet, lerángatom a térdzoknim és mélyeket lélegezve benyitok a szobámba. Széles vigyorral tolom arrébb a ruhásszekrényt, és lassú de magabiztos léptekkel haladok lefelé a nyirkos lépcsőkön. Egyre gyorsabban veszem a levegőt, egyre gyorsabban ver a szívem. Egyre boldogabb vagyok. A vértől foltos padlón lépkedve eszembe jut az a sok dolog amit megtettem érte. És persze amit megfogok. Elképzeltem magam előtt ahogy minél mélyebben nyomom Petra mellkasába az előttem heverő vértől rozsdás ollót. Remegő kézzel (jobb/bal) kezembe szorítom, majd a falnak dőlve a földre csúszok. A csuklómhoz szorítom a pengét és egy határozott mozdulattal végig húzom rajta. Bőröm alól kibuggyan a vörös folyadék. Az egész szobát betölti őrült kacajom.