Páran összesúgnak a hátunk mögött, hogy mégis mit keresünk az utcán amikor iskolában kellene lennünk. Menthetnénk magunkat azzal, hogy ma nincs tanítás, esetleg elmarad az első óránk, viszont lógásról árulkodik az egyenruhánk. Első uticélunk az orvoshoz vezetett, aki rögtön azzal fogadott minket, hogy hány napot szeretnénk lógni . Nekem bejött az orvos laza stílusa, míg Levi csak komoran válaszolt neki. Egy napon nem fog múlni semmi.
-Senpai megfoghatom a kezed? - kérdeztem a lehető legbájosabban, de még így is nemleges választ kaptam. - De azt mondtad randizni megyünk. - fontam magam előtt keresztbe a karom. Dúrcásan sandítottam rá, ő pedig halványan mosolyogva eleget tett kérésemnek.
-Ugye tudod, hogy... - kezdett bele, és arra vár, hogy én folytassam vagy legalább bólintsak egyet, de ehelyett értetlenül bámulok ragyogó szemeibe.
-Mit? - kérdezek vissza magabiztosan. Szabad kezével beletúr fekete hajába és lejebb húzódva elenged egy biciklis fiút.
-Hogy mi nem... - ismét rám néz. Egy bólintással megkönnyítem helyzetét. - Olyan vagy mintha a húgom lennél.-rám néz egy pillanatra, majd a zsebében kezd kotorászni. Előveszi a telefonját, majd alsó ajkába harapva egy ujjal írni kezd. - Petra az. - mondja, majd a füléhez emeli a telefont. - Szia. - köszön a készülékbe, majd a kezemet elengedve mögénk néz. - Nem érzem jól magam. Nem kell. - megfogja a vállam, majd a túloldalon lévő cukrászdára mutat. - Tényleg nem kell. Holnap már biztos megyek. Szia. - azzal lerakta.
-Miért hazudtál neki? - kérdeztem a házunk előtt.
-Elmondom neki az igazat. Személyesen. - simogatja meg a fejem. -Jó éjt. - mondta, majd hazaindult. Az ajtón belépve éreztem, hogy megrezzent a telefonom. Miközben lerúgtam a lábamról a cipőt, egy pillanatra a tükörbe pillantottam. Észre sem vettem, hogy még mindig mosolygok. Majd még egyet rezzent a telefonom. Két üzenet ugyanarról az ismeretlen számról. A szobám ajtajához lépve elolvastam az üzeneteket. Széles vigyorra húztam a számat, a fiókomban kezdtem kotorászni. Kivettem a legelső éles tárgyat amit találtam. Beleszúrtam a mutató ujjamba az előbb halászott körzőt, és a kibuggyanó vérrel egy L betűt rajzoltam a szobám (szín) falára.
YOU ARE READING
You'll be mine~Levi x Yandere! Reader~
Fanfiction-Senpai, ez igaz? Utálsz? Miért teszed ezt velem? -kétségbeesetten néztem rá. Zsebre dugott kézzel nézett a messzeségbe. Nem szólt semmit. Csendben hallgatta ahogy szipogok. - Én mindig mindent megtettem érted. Ott voltam neked, amikor senki sem fog...
