You'll be mine~Levi x Yandere! Reader~

3.Rész

Dermesztő hidegről árulkodik a hangosan süvítő szél. Vastag fekete térdzoknit húzok lábaimra, majd a csuklómra pillantva eszembe jut a tegnapi. Petra féltékeny. Vagy inkább irigy. A csuklómon feszülő fehér kötésen átszivárgott a vérem, ezért még mielőtt elfelejtem, kicsrélem egy tisztára. A véres kötés a földre hull, vele egy időben megszólal a csengő. Az éles hang belerondít a csendes reggelembe . Haragos tekintettel tépem ki a bejárati ajtót, az előttem álló személy hozzám hasonlóan meglepve néz rám.
-Jó reggelt. - töri meg mély hangjával a csendet. Hirtelen nem tudok mit felelni váratlan látogatásának, ezért félre állok, hogy jöjjön be. Megkínáltam kávéval, almalével, de azt felelte, csak beszélni szeretne. A falon lévő órára pillantva bólintottam. Van még bő negyven percünk, hogy beérjünk a gimibe. Ma én is korán elkészültem, így az elötte lévő székre telepedtem, majd mosolyogva vártam, hogy belekezdjen. - Remélem nem bántottalak meg.-mondta miközben a falon lévő képeket nézte. A fekete keretes képeken mi vagyunk, az egyiken 5 éves lehettem, és egy homokvár mellett ülve mosolyogva nézek a kamera optikájába, Levi pedig a másik oldalon, megszokott unott arckifejezésével bámulja a földet. Sosem volt oda azért, ha lefényképezték, mégis minden képen modelleket megszégyenítően ragyog. A másik kép két éve készült. A képet a telefonommal készítettem miközben Levi segített a matek házimban. Lila kötött pulóverem ujjaiból éppen kilátszanak ujjaim. (Hajszín) hajam a vállamra hull, fejem egy kicsit Levi felé döntöm. Mellettem Levi az egyenruhájában, egy ceruzát fogva ül a matek könyv felett, és a tökéletesen időzített fotón pont elkaptam gyönyörű acélkék szemeit. Visszasandítok Levire, aki még mindig a képeket nézegeti. Elmosolyodok, és egy könnycsepp gördül le az arcomon. Még sosem fordult elő ilyesmi. Levi az egyetlen, aki ilyen érzéseket vált ki belőlem. Szipogva nézek az asztalon heverő levélre amit a szüleim küldtek. Levi feláll, és közelebb lép. Megfogja a csuklómat, amitől egy kissé megrezzenek, majd felhúz. Nedves szemmel nézek rá. Olyan dolgot tesz amit még sose. Bal kezét a derekamra, jobbat pedig a tarkómra rakta és szorosan magához ölelt. Egyre jobban folytak a könnyeim. Egyenruhájába markolva öleltem magamhoz. - Mi történt a kezeddel? - súgja egy idő után a fülembe. Egy mély levegőt véve gondolkozom a válaszon.
-Semmi. - mondom halkan az első dolgot ami eszembe jutott. Levi elengedett, és elkeztde lecsavarni a csuklómon lévő kötést. Nem ellenkezek. Felesleges.
-Ezt miért? - sóhajta a szemembe nézve. Hang nélkül tátogtam neki, mire visszakötötte, és ismét magához ölelt. - Ha valami baj van, inkább szólj nekem, rendben?
-Petra nem szereti ha van egy harmadik kerék. - egy sóhajtás kíséretében ismét bocsánatot kér, majd olyan ajánlattal áll elő, amire nehéz nemet mondani.