You'll be mine~Levi x Yandere! Reader~

18.Rész

(Név) - chan! - hallom meg Hanji kiáltását. Egy pillanatra megfagy a vér ereimben. Minden egyes pillanattal közelebb kerülök ahoz, hogy újabb embert ölhessek meg. Végtagjaim ismét remegni kezdenek. Egy mély levegőt veszek, szinte marja torkomat a hideg levegő. Majdnem annyira, mint ahogyan elmém mélyét marják megbocsáthatatlan bűneim. Ahogy a diákok között megpillantom Levit egy hatalmasat dobban a szívem. Lassú léptekkel közelít felém a jóval magasabb Hanji oldalán. Annyira csodálatos, annyira emberfeletti a többi emberhez képest... Hirtelen belekap hajamba a hűvös szél. Felébreszt ábrándozásomból, mintha egy apró pofont adott volna a természet amivel észhez akar téríteni, hogy ez nem jó. Nem helyes. Hisz öltem. Nem is egyszer. És még fogok. Úgy érzem a pánik kezd ismét úrra lenni gyenge testemen, alig bírok megállni reszkető lábaim. És ez a szorongató érzés a mellkasomban...
-Minden rendben? - tágra pattannak szemeim. Lágy tekintete annyira közel van arcomhoz, hogy szinte érzem magamon meleg lehelletét. Ő az én őrangyalom, az egyetlen boldogságom, a megmentőm... Ismét megmenekített elmém hangos zajától, kegyetlen - igaz nem alaptalan- vádjaitól. Egyszerűen képtelen vagyok szóra nyitni számat. Még közelebb állok hozzá, és amilyen erősen csak tudom magamhoz ölelem. Érzem minden levegővételét, erős kezeinek féltő szorítását.
-Jajj de nagyon romantikus! - gügyög mellettünk Hanji. Felé fordítom fejem, mire ő egy mosoly kíséretében rámkacsint. - Most már igazán indulhatnánk! - nem akarok. Még sosem féltem ennyire semmitől. Erősebben kapaszkodnék Levi-ba, de ő már jobb kezem megfogva elindult a lány után.
Nem lesz semmi baj.
Nem lesz semmi baj.
Nem lesz semmi baj.
A hólepte város annyira gyönyörű és egyben kegyetlen képet nyújt szemeim elé... Mindig eszembe jut a hóról a vér csodálatos sötét árnyalata. Egy ilyen tiszta dologhoz nagyon furcsa egy ilyen mély és hátborzongató dolgok kötni mint a gyilkolás. Bár a hó sem az aminek mutatja magát, törékeny, nagyon óvatosan kell vele bánni és annyi ártatlanságot tükröz tisztasága. Mégis rideg.

Amilyen könnyedén lép be Hanji a kávézóba, én olyan nehezen bírom lenyugtatni hevesen verő szívem. Az épületbe lépve megcsap a kávék frissítő illata és a kellemes meleg. Lelkem mégis jéghideg marad. Ahogy Levi megszorítja kezem úgy érzem enyhül belül ez a fájó és bosszantó érzés, mégsem hagy nyugodni. Ha ilyen ideges vagyok valamit biztosan elrontok majd.
-Na hol van a herceged? - néz Levi az izgatott Hanji felé miközben leülünk egy asztalhoz. Én is a lányra pillantok, bár nem tudok sokáig szemébe nézni.
-Most jön! - mondja szinte kiabálva, és haját kezdi igazgatni. Levi az ajtó felé fordul, én viszont nem tudok megfordulni. Mintha erős láncokkal lennék lekötözve, nem bírok megmozdulni. Hallom erős lépteit, közelít az asztalunk felé,majd hirtelen abbamarad.
-Sziasztok! - megrezzenek mély hangjára, és hirtelen felé fordulok, mintha egy kéz felé rántaná nehéz fejem. És belenézek azokba a kék szemekbe. - Erwin Smith vagyok. - és Hanjinak pont őt kellett kifognia...