You'll be mine~Levi x Yandere! Reader~

14.Rész

-Hanji, okosan! - szól Levi az ajtóban állva. Hanji nevetve bólogat, majd jobb kezével integetni kezd. Levi egy pillanatra rám néz, majd becsukja az ajtót. Ahogy hallom egyre távolodó lépteit rossz érzés tölt el. Hanji barna szemeibe nézek, semmi jele gyűlöletnek, utálatnak. Ugyanaz a széles mosoly húzódik arcán mint máskor. Megcsap édes parfümjének illata, mitől a hányinger kerülget. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ekkora hibát vétettem. Ha most ő elmondja Levi-nak az igazságot mindennek vége. Meg kell ölnöm. Nincs más választásom.
-Tudod... - emeli le vastagkeretes szemüvegét-amikor rád néz az ember egy édes, jól nevelt kislányt lát maga előtt. Nem egy kegyetlen gyilkost. - a végére halkabb és mélyebb lesz a hangja. Megrémít a tudat, hogy elveszíthetem. - Nem ítéllek el. - mondja ismét játékos hangján. Szélesen mosolyog, majd feláll és felém kezd lépkedni. - Amikor vetted tőlem azt a drogot - gugol le elém-nem gondoltam volna, hogy ember öléshez fogod használni. - kuncogva beletúr barna hajába. - Gondolom nem szeretnéd, hogy az én drága unokatestvérem rájöjjön a mocskos kis titkodra.
-Mit akarsz? - térek rögtön a lényegre. Rekedt hangom kicsit megremeg.
-Jaj (Név) - chan! - néz rám meglepődve. Mellém ül, két kezébe szorítja sajátjaim. - Ugye nem ijedtél meg? Nem akartalak megijeszteni! - sötét szemei őszíntének tűnnek, ezen magam is meglepődök. - Én azt szeretném, hogy partnerek legyünk! - mondja vidáman, csillogó szemmel. - Tudod van valaki... - zavartan oldalra pillant. - akit meg kellene mentenünk egy ribanctól. - néz ismét szemeimbe. - Szeret engem. Ebben biztos vagyok. Csak az a lány-erősebben szorítja kezeim. - Szóval... - kérlően néz rám. Mérlegelem a helyzetet. Ez a lány furcsa. Ha beköp, köpök én is. Semmi veszteni valóm. Apró mosolyra húzom szám és bólintok. Hanji szorosan magához ölel és egy jó darabig el sem enged. Már kezdem kellemetlenül érezni magam, amikor kopognak az ajtón. A következő pillanatban az egyik kísérő tanár néz be, majd mikor látja, hogy megvagyunk tovább is megy. Az órára pillanatok, tíz múlt pár perccel. Hanji felpattan és elfoglalta a fürdőszobát. A hátamra feküdve gondolkodtam ezen az egészen. Tudom én mennyit szenvedtem Levi miatt, ő is hasonló cipőben jár mint én. Segítenem kell neki, ő segít nekem. Nem lehet semmi baj, J úgy is mögöttem áll, ha valami gond van. Miután Hanji ki jött, amilyen gyorsan csak lehetett lezuhanyoztam, majd fogat mostam. Ahogy kilépek az ajtón rögtön libabőrös leszek a hideg levegőtől. Hanji az ablakban ülve szívja cigarettáját, majd amikor észrevesz mosolyogva dobja el félig elszívott cigijét. Becsukja az ablakot, majd bebújik takarója alá. Én is így teszek, majd lehunyom szemeim.
-(Név) - chan-suttogja fülembe. Összerezzenek hirtelen megjelenésétől. - Látogatód jött. - mondja mosolyogva. Hanji mögött álló alakra nézek. Hanji visszasétál ágyához, a "látogatóm" pedig felemeli takaróm és bebújik alá. Rögtön felismerem citromos illatát.
-Levi? - nézek rá meglepetten. - Hogy kerültél ide?
-Az ablakon. - adja meg a rövid választ. - Emlékszel arra, hogy egyszer bemásztam hozzád az ablakon?
-Nem volt ilyen. - nevetem el magam. Közelebb húz magához.
-De aranyos lett volna, nem?
-De főleg ha leesel és eltöröd valamidet.
-Hé, Levi! - szólal meg Hanji a szoba másik végéből - Kell gumi?
-Anyádéknak kellett volna. - vág vissza. - Van valamid amit hozzá vághatok? - intézi hozzám kérdését lágyabb hangon. Kiveszek a fejem alól egy kisebb párnát és kezébe adom. A következő pillanatban már Hanji felé repül. A párna célt téveszt, leveri Hanji zöld bögréjét ami hatalmas csörrenéssel törik darabokra.
-Ezt feltakarítod! - ül fel Hanji miközben a szilánkokra mutat. Levi mintha meg sem hallaná visszabújik a meleg takarró alá.
-Lányok most már aludjatok! - nyit be hirtelen a tanárnő. Szerencsénkre a sötét miatt nem bukott ke Levi. Amilyen hirtelen jelent meg olyan gyorsan tűnt is el a boszorka. Egyikőnk sem szól semmit. Talán már mindketten alszanak, csak én nem bírom lehunyni szemeim. Csukott szemeit bámulom. Sötét haja kócos, ajkai annyira hívogatóak. Jobb kezemmel kisöprök pár tincset arcából. Kinyitja szemeit.
-Miért nem alszol? - néz szemeimbe.-Rosszat álmondtál?
-Nem vagyok már öt éves.
-Egy harminc évesnek is lehetnek rémálmai. - mondja, majd átölel.
-Az életem maga a rémálom. - suttogam halkan, remélem nem hallja meg.
-Mit mondtál?
-Azt, hogy szeretlek. - csukom be szemeim. Egy nagyot sóhajt, még erősebben szorít.
-Tudod kezdem azt hinni...

Mert tudom, hogy szereted az ilyen befejezéseket Angel_Corporal 🤔😏