Emlékezz rám! //Assassination classroom// (Oc) //Javítás Alatt//

05.fejezet:Menjünk haza

'Még most sem tudom felfogni. Nekem egy lakásban kell majd laknom Ma-kunnal??
Amikor gyerekek voltunk természetesen aludtunk és fürödtünk együtt, de ez gyerekeknél normális nem?
Viszont mostmár 16 évesek vagyunk...
Egy kicsit félek ettől...Persze nem fogunk közösen fürdeni meg ilyenek...'-Pirultam el gondolataim közben.

"Ai? Mehetünk?"-Kérdezte Ma-kun hosszassan a szemebe nézve, amibe én még jobban belepirultam.
"I-Igen.."-Néztem félre még mindig elpirulva.
"Menjünk haza."-Mosolyodott el.

Az "Osztály-tárgyalás" után a teremben ültünk, mert Koro-sensei bezavart minket... azt senki se kérdezze miért, mert fogalmam sincs.

Ha akkor tudtam volna milyen dolgok fognak még abban az osztályteremben történni...

Ma-kun közelebb lépett hozzám és újból felvett karjaiba, s így indultunk el, elhagyva az E-osztály épületét, végül áttérve az iskola fő területére.
Arra viszont nem számítottam, hogy még egy ismerőssel találkozom itt.

"Aine-chaaaan!"-Hallottam meg valaki kiabálását, mire odafordítottam a fejem, majd megláttam egy ismerős alakot integetni és futni felénk.

Mikor odaért megállt elöttünk.
"A-Asano-kun?"-Kérdeztem teljesen meglepődve.
"Hát megismersz! Azt hittem már nem emlékszel rám."-Majd egy nyugodt mosoly ült ki az arcára, ezután ránézett Karmára.

"Jah, hogy Akabane is itt van?"-Váltott át egy ridegebb stílusba.
"Na de Asano-kun! Miért beszélsz így róla?"-Néztem rá egy ici-picit idegesen, hiszen nem tudom milyen kapcsolatban van Karmával, viszont nem szép dolog így beszélni valakivel.

"Nem is, van egy jobb kérdésem.
Miért cipel ez a szadista állat, és miért van rajtad ez a sok kötés? Ugye nem ő tett veled valamit?"-Nézett gyilkos tekintettel az engem tartó fiúra.

"Nekem van még egy ennél is jobb kérdésem. Ki a franc vagy te, hogy kérdőre vonod Ai-t?"-Kérdezte kicsit idegesen Karma.

'Ajjajj...Ennek véget kell vetnem valahogy...'

"Ai? Mi ez a becenév? Minek becézgeted, ha nem a barátnőd?"-Vonta kérdőre Asano Karmát.
"Honnan veszed, hogy nem a barátnőm?"-Folytatta a veszekedést Karma.
"Onnan, hogy megsérült. Ha az én barátnőm lenne, én sosem hagynám, hogy csak egy kicsit is megsérüljön!"-Pirult el egy kicsit Asano.

"Ohh...Csak nem verekedni akarsz Ai-ért?"-Ült ki egy ijesztő mosoly Karma arcára.
"Nem fogok verekedni veled."-Mondta, majd rám nézett. "Aine-chan. Válassz, kit akarsz?"-Kérdezte Asano-kun.
"Igaz is. Ai, válassz."-Nézett rám Ma-kun is.

"Én..Én..."-Mind a ketten csillogó szemmel néztek rám..Hogyan is választhattam volna...Hisz...Hisz én már...

"Én csak haza akarok menni! Fáradt vagyok, a sebeim csípnek, és pihenni akarok! Karma vigyél haza...Kérlek..."-Majd a fejemet a vállára döntöttem, ő pedig egy önelégült mosolyt mutatott Asano felé.
"Oh...Várj egy kicsit még Karma-kun."-Hajoltam el egy kicsit tőle, majd a jobb kezemmel megsimogattam Asano fejét.

"Később találkozunk."-Mosolyogtam rá kedvesen és integettem neki, majd Karmával elindultunk.

Miközben egyre távolodtunk, végig éreztem magunkon Asano tekintetét.
Nagyon frusztrált ez az egész.
Vajon ezeknek alapból ilyen rossz a kapcsolata és én csak egy ürügy voltam a veszekedésre, vagy ők tényleg...Miattam veszekedtek?...

"Karma-kun?"-Néztem rá kérdőn.
"Igen?"-Kérdezte az útról fel sem pillantva.
"Mi volt ez az egész Asano-val? Esküszöm azt hittem tényleg egymásnak estek."-Sóhajtottam.
"Hidd el meg is öltem volna, ha hozzád ér a mocskos kezeivel."-Válaszolta ridegen Ma-kun.

"M-Miről beszélsz? Ne nevettess. Nem érdemes miattam embert ölni, meg amúgy is, semmi okod nem lett volna rá."-Kezdtem el a földet bámulni.
"De lett volna. Senki sem érhet hozzád engem, és Kayano-ékat kivéve."
"M-Mi? Miért? Miről beszélsz?"-Kérdeztem kicsit dadogva és szinte teljesen elpirulva.
"Nem fontos, majd később elmondom."-Sóhajtott.

'Miért akar mindig összezavarni...'

Az út további részében szinte teljes csend volt köztünk. Se ő, se én nem szóltunk egy szót sem. Végül odaértünk a házukhoz, ami egy számomra...nagyon ismerős helyen volt.

"Hát Ai, elérkeztél ahhoz a házhoz, ahol az életed további részét tölteni fogod."-Nézett rám vigyorogva.
"Akarod mondani ameddig meggyógyul a lábam, ami pedig nem olyan hosszu idő."-Vigyorogtam rá én is ártatlanul, ezután kicsit körbenéztem.

"K-Karma-kun...Nézz balra."
"Miért? Igen, ott van egy ház. Na és?"
"Az az én házam"-Néztem rá.
"Tehát szomszédok vagyunk... Nem baj, ameddig meg nem gyógyulsz velünk fogsz lakni, hogy vigyázhassak rád."-Mosolygott rám.

'Hogy nem vettem észre eddig? Évek óta mind a ketten itt laktunk egymás mellett, és még így is...sosem találkoztunk...'

"Ja és visszatérve...Várd ki a végét. Előre figyelmeztetlek...Sosem hoztam haza lányokat, nem is volt kit, szóval készülj fel, hogy anyám viselkedése elviselhetetlen lesz, és ne lepődj meg, ha azt fogja hinni, hogy a barátnőm vagy.
Ja és az is előfordulhat, hogy nem akar majd hazaengedni. Mindig azzal nyaggat hogy -Fiam hozzál már haza egy csajt komolyan, vagy egyedül fogsz megdögleni. Igyekezned kéne, mert unokákat akarok."-Utánozta az anyukája hangját.
"Umm...Oké, értem...Azt hiszem..."-Néztem a földre egy kicsit összezavarodva.

Egyik kezével elengedett, azzal kinyitotta a külső kaput, amin ezután bementünk. Kinyitotta a bejárati ajtót, azon is szintúgy bementünk, ő leültetett az előszobában lévő székre, levette a cipőjét, majd segített az enyémet is levenni.

"Megjöttem!!"-Kiáltotta.
Ezután nem hallottunk mást, csak az anyukája hangját, ahogy kiállt Ma-kunnak...

Ééééés itt is lenne a kövi fejezet drágaszágaim❤❤😂
Tudom-tudom, egy kicsit "száraz" rész lett, de késöbb benedvesítem a hangulatot😉😂😂 (#perverz Hanako-chan. Rossz kislány rossz-rossz!)
Deee végre feltünt Asano is😍 Nem tudom ti hogy vagytok vele, de amúgy én imádom őt is😍😍(de Karma a best❤❤)Neki is nagyon-nagyon sok szerepe lesz a sztoriban😉
Nem is tudok mást mondani most, csak azt, hogy nagyon-nagyon köszönöm a sok támogatást, és imádlak titeket😍❤❤

Próbálok sietni a kövi fejezettel, addig is,

Sayonara drága FanGrelljeim❤❤❤