Emlékezz rám! //Assassination classroom// (Oc) //Javítás Alatt//

10.fejezet: Időhurok

Sziasztok drágaszágaim!

Alap esetben, nem írnék semmit, vagy nem a fejezet elejére, de a wattpad nem hagy más választást. Próbálkoztam kijavítani a problémát, de egy-két helyen a wattpad úgydönt, hogy nem azt írja oda amit én akartam. Kérlek ignoráljátok a problémát, talán megjavul idővel, csak ne lepődjetek meg, ha esetleg egy helyen a történetnél azt írja hogy "Unable to load story content." vagy micsoda, és olyan szövegrészletet láttok, amit már korábban láttatok. Valószínűleg a wattpad csak bugol. 😅

Azért jó szórakozást a fejezethez!
Sziasztok, drága fanGrelljeim. 🥺🥰

'Mindent fény borít. Szemeimet csukva tartva is látom. Ébren vagyok? Nem tudok felébredni. Miért? Hisz ébren vagyok. Talán nincs miért felébrednem. Nincs? Ez hülyeség. Hisz ott van ő... Azt hiszem... Ő most szólít engem? Igen, ez ő! Kelj fel Aine! Látnod kell!'

Szemeimet kinyitva hálószobám tárult elém, mit a reggeli napfény teljesen megvilágított kellemesen meleg sugaraival. Ágyamból kipattanva, a nappalin keresztül a bejárathoz siettem, s kinyitva azt, ott volt ő...

Az a gyerekes, türelmetlen, de számomra mégis annyira kedves arc, mely megdobogtatja a szívem. A boldogság hatalmába kerített, ahogy abba a gyönyörű szempárba néztem. Szinte azonnal, ahogy megpillantottam nyakába ugrottam és szorosan magamhoz öleltem, mint ahogy arra vágytam minden alkalommal, mikor sokáig nem találkoztunk.

"Jó reggelt, Karma!"-Mondtam, még mindig szorosan tartva.

'Soha többé nem akarom elengedni...'

Karma kezeit derekam köré fonta, s úgy ölelt szorosan, közel magához.
"Neked is jó reggelt, álomszuszék! Már azt hittem sosem nyitsz ajtót. Tíz perce próbáltalak felébreszteni, szerencsére végre sikerült."-Nevetett, miközben kissé eltávolodott tőlem és egy lágy puszit nyomott az arcomra.

"Még nem ettél reggelit, igaz?"-Kérdezte kezemet megfogva, s behúzott a konyhába a bejárati ajtót becsukva maga mögött.
"Még nem ettem, tudod, hogy még csak most ébredtem."-Kuncogtam.
"Akkor jó, mert hoztam neked reggelit."-Mosolygott rám egy doboz sushit és onigirit kezében tartva.
"Karmaaa! Te vagy a legjobb!"-Ugrottam nyakába boldogan.
"De csak azért, mert szeretlek."-Simogatta meg fejem lágyan, mire kissé elpirultam.

Bármikor zavarba tud hozni egy apró simogatással, amit nagyon szeret kihasználni.
"Én is szeretlek, butus..."-Hajoltam közel arcához, hogy egy puszit adjak ajkaira, mikor megcsörrent a telefonom. Elengedtem Karmát egy "Sajnálom, csak egy pillanat." tekintet kíséretében, majd elővettem a telefont.

'Nagisa?'-Láttam meg nevét telefonom kijelzőjére pillantva.

"𝐻𝑎𝑙𝑜́?"
"𝑆𝑧𝑖𝑎 𝐴𝑖𝑛𝑒-𝑐𝒉𝑎𝑛. 𝑍𝑎𝑣𝑎𝑟𝑙𝑎𝑘?"-Szólt bele a telefonba kedvesen csengő hangon.
"𝐸́𝑝𝑝𝑒𝑛 𝑟𝑒𝑔𝑔𝑒𝑙𝑖𝑧𝑛𝑖 𝑘𝑒́𝑠𝑧𝑢̈𝑙𝑡𝑢̈𝑛𝑘 𝐾𝑎𝑟𝑚𝑎́𝑣𝑎𝑙, 𝑑𝑒 𝑚𝑜𝑛𝑑 𝑐𝑠𝑎𝑘. 𝐵𝑎𝑗 𝑣𝑎𝑛?"-Kérdeztem aggodalommal telt hangon.
"𝑁𝑒𝑚-𝑁𝑒𝑚, 𝑑𝑒𝒉𝑜𝑔𝑦 𝑖𝑠! 𝑁𝑖𝑛𝑐𝑠 𝑠𝑒𝑚𝑚𝑖 𝑏𝑎𝑗. 𝐶𝑠𝑎𝑘 𝑚𝑒𝑔 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑡𝑎𝑚 𝑘𝑒́𝑟𝑑𝑒𝑧𝑛𝑖, 𝒉𝑜𝑔𝑦 𝑣𝑎𝑛-𝑒 𝑘𝑒𝑑𝑣𝑒𝑑 𝑒𝑙𝑚𝑒𝑛𝑛𝑖 𝑘𝑎́𝑣𝑒́𝑧𝑛𝑖 𝑘𝑒́𝑠ő𝑏𝑏. 𝑆𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑛𝑒́𝑘 𝑒𝑔𝑦 𝑓𝑜𝑛𝑡𝑜𝑠 𝑑𝑜𝑙𝑜𝑔𝑟𝑜́𝑙 𝑏𝑒𝑠𝑧𝑒́𝑙𝑛𝑖 𝑣𝑒𝑙𝑒𝑑."
"𝑂𝒉, 𝑟𝑒𝑛𝑑𝑏𝑒𝑛. 𝐸𝑔𝑦 𝑜́𝑟𝑎 𝑚𝑢́𝑙𝑣𝑎 𝑎 𝑠𝑢𝑙𝑖 𝑚𝑒𝑙𝑙𝑒𝑡𝑡𝑖 𝑘𝑎́𝑣𝑒́𝑧𝑜́𝑏𝑎𝑛?"-Kérdeztem, mire Karma mellettem gyanakvó arccal nézett rám.
"𝑆𝑧𝑢𝑝𝑒𝑟! 𝐾𝑜̈𝑠𝑧𝑖 𝐴𝑖𝑛𝑒-𝑐𝒉𝑎𝑛. 𝐴𝑘𝑘𝑜𝑟 𝑜𝑡𝑡 𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑘𝑜𝑧𝑢𝑛𝑘."-Mondta, s hangján halladszódott, hogy mosolygott.
"𝑆𝑧𝑖𝑎 𝑁𝑎𝑔𝑖𝑠𝑎."-Köszöntem el tőle.
"𝑆𝑧𝑖𝑎!"-Köszönt el ő is, majd letette a telefont.