Emlékezz rám! //Assassination classroom// (Oc) //Javítás Alatt//

02. fejezet: Fájdalmas köszönés

" "Rendben, akkor elkísérünk a tanárihoz."-Mondta Rio-chan, miközben megragadta a karomat és már húzott is be az épületbe."

Kissé gyorsabban mentünk be az épületb, mint amire számítottam, és arcra is estem volna, ha valaki el nem kap.

"E-elnézést!"- Mondtam, miközben gyorsan hátraléptem és ekkor észrevettem, hogy ki is kapott el.

"Ko-Koro-sensei! Elnézest kérek."- Hajoltam meg.
"Semmi baj. Biztos te vagy Aine-san. Már vártalak, Nyufufufu."-Mondta nevetve Koro-sensei.
"Készen állsz az iskolakezdésre?"-Kérdezte rám nézve.
"Igen Sensei! Már nagyon izgatott vagyok."-Mosolyodtam el egy kicsit.

"Hinano-san, Rio-san, ti nyugodtan menjetek előre a terembe, nekünk még el kell intéznünk egy-két papír. Majd követünk titeket, mikor becsengetnek."
"Rendben Sensei!"-Mondták szinte egyszerre.
"Szia Aine-chan! Órán találkozunk."-Köszöntek el mindketten.
"Sziasztok"-Integettem nekik, majd Koro-sensei kíséretében elmentünk a tanáriba.

A papírok kitöltése után ott vártunk míg becsöngetnek, én viszont minden egyes másodperc elteltével egyre jobban izgultam, amit Koro-sensei is észrevett.
"Nyugodj meg Aine-san, nincs mitől tartanod."-Tette a csápját (vagy mit) a vállamra.
"D-De Sensei...Mi van ha nem fognak kedvelni?"-Kérdeztem félénken.
"Ne aggódj, kedvelni fognak. Lehet, hogy nem mindenki, de a többség egészen biztosan."-Válaszolt kedvesen.

*Becsengetés után*

"Aine-san, ideje indulnunk."-Nézett rám.
"R-Rendben."-Majd el is indultunk is a terem felé.
Amikor odaértünk Sensei megszólalt.
"Aine-san te várj meg itt."
"Rendben."-Válaszoltam, majd ő be is ment a terembe.

~Rio szemszöge~

Mikor Koro-sensei bejött a terembe Hinano-val egymásra néztünk. Mind a ketten nagyon vártuk, hogy Aine-chan-t végre megismerje mindenki, és persze azt is, hogy megtudja, a gyerekkori barátai itt vannak. Vagyis nincsenek. Nagisa, Karma és Kayano sem voltak ott a teremben.

"Jó reggelt Sensei!"-Mondta mindenki egyszerre.
"Jó reggelt! Menjetek ki az udvarra, ma ott tartjuk az órákat, mivel be kell mutatnom valakit."-Mondta, mire mindenki összepakolta a felszereléseit és elindult kifelé.

~Aine szemszöge~

Figyelmesen hallgattam, ameddig Koro-sensei beszélt, ezután félre álltam az ajtóból, mert ha kijönnek rajta tuti eltarolnak, amit inkább nem kockáztatok meg. Végül kinyílt az ajtó és Koro-sensei jött ki először a teremből, aki fel is kapott, és kiszáguldott velem az udvarra, majd amint kiértünk le is tett.

"Aine-san nagyon remélem, hogy itt jobban fogod bírni a bemutatkozást, mint bent a meleg teremben. Ameddig a többi diák ideér szinte kötelességemnek érzem, hogy megkérdezzem hogy érzed magad jelen pillanatban. Most nem fáj a fejed? Jól érzed magad? Nem lenne jó ha már az első napon elájulnál."-Nézett rám.
"Sensei, ezt mégis honnan tudja? És mi mást tud még rólam?"-Kérdeztem meglepődve, hisz fogalmam sem volt róla, hogy tud rólam akármit is azon kívül, hogy a diákja vagyok.
"Jó barátok voltunk a nagyapáddal és ő nagyon sokat mesélt nekem rólad. Na jó, ha őszinte akarok lenni akkor igazából mindent elmesélt."
"Maga....ismerte a nagyapámat?-Kérdeztem meglepődve.
"Igen...Nagyon jó ember volt. Mindent megtett volna a szeretett unokájáért."

Ekkor elkeztek kijönni az épületből a többiek.
"Ha szeretnéd, később még beszélhetünk erről."-Jelentette ki kedvesen Koro-sensei.
"Rendben."-Mosolyogtam rá a legőszintébb mosolyommal, miközben letöröltem egy az arcomon lefolyó könnycseppet.