Emlékezz rám! //Assassination classroom// (Oc) //Javítás Alatt//

04.fejezet: Ai

'Tettem amit Ma-kun mondott. Csak futottam és futottam követve a hangját vissza sem nézve. Viszont ekkor...'

Viszont ekkor megbotlottam valamiben és hasra estem. Ez még nem is lett volna akkora baj, ha nem üldöz egy Yandere szerű emberi lény. Már késő volt. Okuda belevágta a kését a lábamba.

Próbáltam hátrálni, de Okuda csak közeledett felém, miközben a tekintetét egy pillanatra se vette le rólam.

'Ő most..tényleg megfog ölni? De komolyan? Anya..apa...nagyapa...Itt jövök..'-Gondoltam magamban, miközben a szemeimet behunytam és fogaimat összeszorítottam.

Meg sem mozdultam, csak vártam, hogy vége legyen, de semmi sem történt. Már másodperc eltelt, de még mindig semmi. Kinyitottam a szemem, és ekkor láttam, hogy Karma előttem áll ökölbe szorított kézzel, és farkasszemet néz Okudával.

"Ha még egy ujjal is hozzá érsz, levágom azt, és esküszöm megetetem veled."-Mondta ridegségen Ma-kun.

"Már épp eleget ártottál. Húzz vissza az iskolához, és ma még csak rám se nézz Okuda! Szerencsétlen lány még csak ma jött az iskolába és nem is ismer engem! Mégis hogy feltételezhetted, hogy engem akarna? Ne legyél már idióta!"

"Takarodj az utamból Akabane! Annyit küzdöttem, nem fogom hagyni, hogy ez a csaj csak úgy egy nap után máris meghódítson!"

Ekkor Okuda megindult felénk és támadni akart volna, de Karma gyorsabb volt, így hasbaütötte a lányt, aki ettől elájult. Lefektette a földre és odafutott hozzám.

"Aine! Most azonnal ide kell hívnunk Bitch-senseit vagy Karasuma-senseit! Ők tudják hogyan kell ellátni a vérzést egy ilyen súlyos sérülesből!"-Mondta, majd előkapta a telefonját és már hívott is valakit.

Én hátradőltem a földre és egyre jobban kezdtem pánikolni. Nagyon nehezen kaptam levegőt, és a folyamatos égető fájdalom a combomban csak fokozta a félelmemet. Nem hallodtam hangokat, olyan volt, mintha bedugult volna a fülem, és a latásom is elhomályosodott.

Karma letette a telefont, közelebb jött hozzám és megfogta a kezem...

'Ha ezt túlélem, és Ma-kun emlékezni fog, az ilyen dolgai miatt nyakon vágom egy tankönyvvel..vagy kettővel...esetleg hárommal...'-Gondoltam magamban.

Azzal semmi baj sem volt, hogy megfogta a kezem, sőt nagyon örültem neki. Viszont az nagyon fájt, hogy nem emlékszik.

Éreztem, hogy a szemeim rózsaszín fenybe borulnak, ezért behúnytam azokat. Ekkor egy képet láttam. Egy kép villant be az elmémbe, melyben a folyosón sétálok, erre Ma-kun a falhoz lök, kezeit a vállamra teszi, egy kicsit közelebb hajol, majd megszakad a kép.

'Vajon mi lehetett ez?'-Ennél többet nem tudtam gondolkodni rajta, mert Ma-kun kezdett el szólongatni.

"Aine! Aine! Ne csukd be a szemed hallod?! Ne pihenj! Ha becsukod a szemed lehet többet nem nyitod ki, de ha meghalsz esküszöm megöllek!"

"Miért? Miért gondoskodsz ennyire rólam? Miért érdekel mi van velem? Még csak nem...nem is...ismersz..."-Majd megeredtek a könnyeim. Már sehogy sem tudtam visszafogni a szemeim ragyogását.

Ekkor hangokat kezdtem el hallani.
"Akabane-kun mégis mi történt?!"-Kérdezte Irina-sensei, akivel korábban már találkoztam.

"Most nincs idő elmagyarázni, gyorsan el kell látni Aine sebeit!"-Kiáltotta Karma egy kicsit kétségbeesve.
"Kirisaki-chan tudsz mozogni?"-Nézett rám a szőke nő.
"Bitch-sensei, mégis hogyan tudna?! Erre most nincs időnk!"