Emlékezz rám! //Assassination classroom// (Oc) //Javítás Alatt//

09.fejezet: Kalitkába zárt madár

"Kétségbeesve próbáltam az ajtó felé lépkedni, de az egyetlen dolog amit éreztem fájdalom volt, ahogy a fejem koppant a mosdó padlóján..."

~Karma szemszöge~

'Az a rohadt Asano... Ha még egyszer hozzáér Ai-hoz, tuti megfojtom... Várj mi..? Miért gondolok így Ai-ra...?''-Gyorsan megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba.

Percek teltek el és Aine már furcsán túl hosszú ideje volt bent a mosdóban, így minden "Jújj lányok mosdója, ne menj be te perverz állat!" figyelmeztetést kivertem a fejemből, s kezem már éppen a hideg kilincset fogta, mikor egyszer csak az ajtó kinyilt és Aine lépkedett ki rajta.

"Minden rendben?"-Kérdeztem tőle.
"Persze, miért ne lenne?"-Kérdezett vissza mosolyogva még akkor is, ha arca teljesen sápadt volt.
"Nem nézel ki túl jól."-Fogtam meg állát gyengéden, hogy közelebbről is megtekinthessem arcát.

"Bunkó. Ilyet nem mondunk egy szegény, ártatlan lánynak."-Nevette el magát kicsit, majd ellökte a kezem arcától.
"Inkább menjünk vissza mielőtt elkezdődik az óra, rendben?"-Mosolygott rám úgy, mint még senki soha.

'Nem, ez nem igaz... Volt valaki... De ki?...'- Ekkor egy kislány mosolygós arca villant fel a fejemben, könnyekkel a szemében. A sok kérdés egy pillanatra köddé foszlott, s csak egyetlen egy vette át helyüket.

'Ki vagy te, Kirisaki Aine?...'

Ismét megrázva a fejem, az összes összezavaró gondolatot megpróbáltam elfelejteni egy kis időre, inkább visszamentem Ai-val a terembe, ahol már Koro-sensei és Karasuma-sensei várt minket az osztály többi tagjával.
"Örülök, hogy végre megtiszteltek minket a jelenlétetekkel. Üljetek le."-Mondta Karasuma-sensei, majd gyorsan a helyünkre siettünk. Nekem mégis csak egy dolgon járt a fejem ahogy leültem.

Próbáltam helyrerakni az érzéseimet.

'Nem értem mi történik velem... Mióta elvesztettem az eszméletem az összes gondolatom teljesen összezavarodott... Valami furcsa kapocs köt össze engem és Aine-t... És ami fontosabb... Nem szeretem őt, hisz nem is ismerem. De akkor mi lehet ez az érzés? Nem tudom róla levenni a szemeimet, mert olyan érzelmeket kelt bennem, amik olyanok mintha már éreztem volna őket, pedig biztos nem.

Mi történik velem? Miért akarom megvédeni? Vele aludtam. Megcsókoltam, ha csak egy pillanatra is... És úgy érzem meg akarom tenni újra és újra... És úgy érzem a következő alkalomkor amikor lehetőségem lesz rá, meg fogom tenni... Nem értem mi történik...'-Végül ahogy ránéztem Ai-ra, teljesen elvesztem a gondolataimban.

~Aine szemszöge~

'Még mindig fáj a fejem az előbbi dolog miatt... Nem értem mi történhetett...'-Hátra pillantottam, hogy láthassam Ma-kunt, viszont ő pont rám nézett és szemkontaktust váltott velem, majd kissé elpirulva elkapta a tekintetét.
'Vajon miért pirult el? Vajon mire gondolhatott?'-Én is elpirultam kicsit, majd inkább koncentráltam arra, amit Koro-sensei mondott.

"Szóval, egy fontos hírt hoztam nektek, melyen az elkövetkezendő egy héten fogtok dolgozni. Az igazgató kihírdetett egy versenyt, amin a győztes osztályt egy kirándulással ajándékoz meg, mely két hónap múlva lesz megrendezve. Egy csodával határos módon megengedte, hogy mi is részt vegyünk a versenyen. Egy előadást kell megcsinálni, melynek fő témája a szerelem, szóval arra kérlek titeket, hogy álljatok párokba és adjatok elő valamit. Ez egy-két embernek igazán könnyű feladat lesz."- Nézett rám és Karmára.