Emlékezz rám! //Assassination classroom// (Oc) //Javítás Alatt//

07.fejezet: Vérvörös jelek

"Köszönöm."-Fogta meg a bögrét, de ahogy hozzá ért, a keze megérintette az enyémet.

A bögre a földre esett, és azt követte Ma-kun is, fájdalomtól eltorzult arccal...'

"Karma?"-Ugrott mellé hirtelen édesanyja, de Ma-kun nem reagált.

"Fiam válaszolj!"-Kérlelte anyja fiát a kezében tartva.
"A-Anya..A fejem....kib*szottul fáj..."-Nyögte ki nagynehezen.
"Tarts ki Karma! Hamarosan elmúlik!"-Mondta Karmának, de ő nem bírta, és végül az eszméletét is elvesztette.

Lesokkolódva ültem ott, nem tudva mit kéne tennem. Mikor nagyjából teljesen felfogtam mi is történt nagynehezen odamásztam Karma mellé és megsimogattam az arcát.

"Majdnem emlékezett... de valami még mindig
megakadályozza...
Valamit..csak tudok tenni ez ellen..Valahogy...biztosan meg tudom menteni...."-Remegett meg a hangom egy kicsit miközben beszéltem.

Már éppen újból szóra nyitottam volna a számat, de ekkor Karma a felsője alatt elkezdett világítani.
Akane és én csak meglepődve bámultuk, ahogy a vörös fény egyre erősebb lesz.

"Gombold ki a felsőjét."-Mondta Akane rám nézve.
"H-Hogy én??!"-Kérdeztem teljesen vöröslő arccal.
"Nem, Nagisa-kunhoz beszéltem...Hát persze hogy te, ne viccelődj már!"

Még mindig teljesen elpirulva lenéztem a földön fekvő Karmára, és elkezdtem kigombolni lila ingjét. Remegő kézzel érintettem meg az apró gombokat, melyek egyre több utat engedtek Karma testének megtekintésére.

Mikor már kész voltam szétnyitottam a felsőt, és mind a ketten tisztán láttuk, hogy Karma tökéletes felsőtestén érdekes vörös jelek futottak végig.

Várj, mi?

Szóval Karma felsőtestén vörös jelek futottak végig. Megemeltem a jobb kezem és végighúztam Ma-kun mellkasától, egészen a hasáig, a jelek fénye pedig egyre csak erősödött és erősödött.

"Hé Aine-chan."-Nézett rám Akane.
"I-Igen?"-Néztem rá elpirulva.
"Tudod mi szokott ilyenkor történni a sablonos mesékben, Shoujo animékben és mangákban?"-Kérdezte a jeleket bámulva.

"N-Nem, mi?"-Kérdeztem vissza összezavarodva és félve a válaszától.
"Az egyik fél megcsókolja a másikat, és az feloldja az átkot."-Válaszolta.

"Oké, mondj valakit, aki megcsókolná Ma-kunt."-Néztem rá hitetlenül.
"Hmm...Ha jól emlékszem Kirisaki Aine-nak hívják, 16 éves, itt ül velem szemben, barna haja van és zöld szeme...Vajon ki lehet az..."-Nézett rám mosolyogva.

"NEM!"-Vágtam rá egyből.
"Aine-chan...Te vagy az egyetlen, akiről tudok, hogy szereti a fiamat...Ja meg Okuda-san, de tőle kiráz a hideg..."-Mondta.

"Ja, tőle engem is..."-Néztem a bekötözött lábamra.
"És NEM, nem vagyok szerelmes Karmába!"-Pirultam el ismét, mikor realizáltam mit mondott.

"Kérlek Aine-chan...Az egyetlen fiamnak szüksége van rád..."-Simogatta meg Karma haját szomorú tekintete kíséretében.
"A fene egye meg..."-Mondtam, majd elkezdtem közeledni Karma arca felé.

Egyre közelebb és közelebb értem hozzá, míg végül az ajkaim hozzá nem értek...

A homlokához.

"Remélem így is működni fog..."-Sóhajtott fel a velem szemben ülő vörös hajú nő.

'Én is remélem...Karma...Kérlek gyógyulj meg...'

Pár másodperc elteltével azon a ponton, ahol ajkaim Karma bőrét érintették rózsaszín fényt kezdett el kibocsátani, ami végül mindkettőnk testét azonos színű auraként vette körül.

Az egyik jel ennek hatására mint egy kígyó, úgy siklott végig Ma-kun testén, majd a ponton ahol érintkeztünk "átkúszott" az én testemre. Ezután a rózsaszín aura gyengülni kezdett, majd teljesen eltűnt.

Felhúztam a felsőmet, és akkor láttam meg, hogy a jel ami mozgott mostmár az én hasamon található.

Akane megsimogatta fia fejét, aki ébredezni kezdett. Mikor mind a két szemét kinyitotta a jelek teljesen eltűntek.

"Anya?...Ai? Mi történt?"-Nyögte ki nagynehezen.
"Megint a fejfájásod...De mostmár minden rendben lesz..."-Tettem a jobb kezem a hasamra.
"Ai...Miért tetted a kezed a hasadra? Terhes vagy?? Anya esküszöm nem csináltam semmit!"-Kiáltott fel nevetve.

"Na, látom jól vagy!"-Vágta fejbe Akane.
"Igen Karma, terhes vagyok amióta megismertelek...Gond terhes..."-Sóhajtottam fel.

"Jól van gerlepár, hagyjátok abba a túrbékolást, inkább menjetek fel Karma szobájába aztán aludjatok, vagy játszatok valami videójátékot, nekem mindegy, csak ne lábatlankodjatok itt, ameddig feltakarítom a teát."-Sóhajtott a tea tócsára nézve a nő.

"Értettem asszonyom! Lábatlankodás-mentes hadművelet kezdetét veszi!"-Tisztelgett Karma, majd felpattant a földről, felkapott engem is és felszaladt a szobájába.

Mikor felértünk letett az ágyra és leült mellém.
"Szóval...Most mit csináljunk?"-Kérdezte hanyatt feküdve ágyán.
"Álmos vagyok..."-Mondtam hirtelen fáradtságot érezve. Talán az előbbi eset miatt történt, viszont ami biztos, hogy hirtelen iszonyatosan fáradt lettem.

"Akkor aludjunk."-Feküdt az oldalára és mutatta, hogy bújjak oda hozzá.
"É-Én is itt alszok?"-Kérdeztem teljesen vöröslő fejjel.

"Kérlek Ai...Most szükségem van valaki közelségére..."-Kérlelt.
"Olyan vagy, mint anyád..."-Sóhajtottam, miközben közel feküdtem hozzá.

"Ezt most hogy értsem?"-Kérdezte értetlenkedve.
"Sehogy...Mindegy, inkább kuss és aludj..."-Bújtam közelebb hozzá és lehúnytam a szemeimet.

~Eközben~
~Író szemszöge~

A hatalmas-nagy épületnek, mely csupa szürke színben pompázott, a legnagyobb termében egy nő türelmetlenül várta vendégét.

Mogyoró-barna haja ki volt engedve, úgy omlott vállaira, és körülbelül a háta közepéig ért. Szemei smaragzöld fényben csillogtak, de a kedvesség legkisebb szikráját sem sugározták magukból. Egy fekete selyemmel borított trón szerű széken ült.

Hirtelen a vele szemben lévő hatalmas ajtón hangos kopogás halladszódott.

"Gyere!"-Kiabálta rideg hangsúllyal a nő.
Az ajtók kinyíltak, és egy körülbelül tizenhat év körüli fiatal fiú jött be a hatalmas terembe sietős léptekkel.

"Elnézést a késésért úrnőm, feltartottak."-Térdelt le a nő elé és kezet csókolt neki.
"Ezúttal elnézem, de ne legyen gyakori."-Válaszolta még mindig ridegen.
"Köszönöm megbocsátásodat."-Válaszolta a fiú.

"Megtaláltad?"-Kérdezte a nő figyelmen kívül hagyva a fiú előbbi mondatát.
"Igen, úrnőm."
"Akkor mostantól ne hagyd megszökni. Erősebb, mint azt bárki gondolni merné. És nekem pont erre van szükségem..."-Fűzte össze ujjait maga előtt.

"Értettem! Nem hagyom, hogy elmeneküljön."-Mondta a fiú, majd meghajolt a nő előtt, lila szemeivel még egyszer rápillantott, majd elhagyta a termet.

"Remélem készen állsz a találkozásra...Kirisaki Aine."-Mondta a nő, majd felkelt a trónról, és kisétált a kertbe...

Sziasztok drágáim❤❤😊

Tudom, mindenből nagyon régen volt már rész, de sietek velük ahogy tudok😥😊

Tudom, nem ez lett a leghosszabb fejezet amit valaha írtam és tartalmilag sem volt a legjobb, de esküszöm én próbálkoztam😂

Ettől eltekintve reménykedem benne hogy tetszett nektek és ti nem gondoljátok azt hogy sz*r lett😅

Azt hiszem ennél több mindent már nem tudok hozzáfűzni, úgyhogy amilyen hamar csak tudom hozom a következő fejezetet, addig is:

Sayonara drága FanGrell-jeim❤❤