Az örök nyár és az örök tél birodalma. Egy herceg és egy hercegnő.
Shaera hercegnő, már megtalálta a maga helyét a világában. Odáig van a havas erdőkért, a jégvirágokért, és minden lényért, mely itt él. Ám mindez megváltozik. Menekülni kényszerül és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A király szavai később is a fülemben csengtek. De nem volt szabad ezzel foglalkoznom. Ahogy Algeronnal se, aki ijesztően méregetett. Kissé csalódott voltam, amiért Keran elárult. Ám ezek szerint már mind tudtak az esetről. Össze kellett szednem magam.
Mintha mindenki elengedte volna az elhangzottakat, visszatértünk az eredeti problémához. Hasonló kérdésekkel bombáztak, mint korábban a király. Én válaszoltam amennyire csak tudtam. Fogalmam sem volt, mit tehetnénk. Az egyértelmű volt, hogy a Birodalmuknak össze kellett tartania. Ám minnél több lehetőséget vetettünk el, majdnem annál inkább biztosabb voltam abban, hogy a kulcs az én kezemben van. Nekem kell visszamennem. Csak azt nem tudtam, hogyan. Még nem.
Végül megszavazták, hogy itt maradhatok. Egyetlen ellenzőim Henriett, Algeron valamint az utóbbi apja volt. Bár nem tudtam pontosan Henriett miért van ellenem, sejtéseim azért voltak. Láttam, milyen pillantásokkal csüngött Kyelen. Ha pedig a hölgyek beszélgetésére gondoltam elfogott valami fájdalmas érzés, hiába próbáltam kiverni a fejemből.
Teljesen összezavarodtam. Az este történtek még mindig újra és újra játszódtak a fejemben. Ha Kyel érdeklődött is irántam, mostanra minden mintha visszatért volna a régi kerékvágásba. Továbbra is úgy hittem, szánalomból teszi azt, amit. Legalábbis... erről próbáltam meggyőzni magam. Vajon, ha hagyom megcsókolt volna? És ha ez az egész nem történik meg, akkor a délelőttöt a kertben, talán, Henriettel töltötték volna? Lehet.
A király még egy vacsorával megvendégelte a jelenlevőket. Saskya hercegnő most is kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult és ami meglepett Keran is magához képest finom, mérsékelt társalgást folytatott. Henriett hercegnőnek, pedig szinte be nem állt a szája. Kyel pedig csendes volt. Rövid mondatokkal válaszolt csak a hercegnő kérdéseire. Meglepett viszont, amikor váratlanul Henriett hozzám fordult.
-Na és Shaera hercegnő, ön mit gondol a királyságok hercegeiről? Úgy tudom önök felé talán, csak egy esélyes lett volna a trónra.
-A törvényeink hasonlóak. Mi sem tudunk sokat a másik királyságokban levőkről. Ám nem nevezném esélyesnek a herceget. A mi királyságaink ugyanis elég távol állnak egymástól, nehéz lenne felügyelni őket. Én apámat bíztam meg a választással...
-És most akkor, hogyan tovább?
Akár illetlenségnek is vehettem volna a kérdést, ám ezen még nem gondolkodtam. Így csak magam elé meredtem.
-Fogalmam sincs. Talán egy nap rátalálok a megfelelőre. -mosolyodtam el halványan.
Újabb hazugság. A szívem már döntött. De ez semmin nem változtatott.
-Hercegnő, jól van? -Kyel aggodalmas pillantást vetett rám.
-Én.. ha megbocsátanak, azt hiszem le kellene egy kicsit pihenjek.
