Az örök nyár és az örök tél birodalma. Egy herceg és egy hercegnő.
Shaera hercegnő, már megtalálta a maga helyét a világában. Odáig van a havas erdőkért, a jégvirágokért, és minden lényért, mely itt él. Ám mindez megváltozik. Menekülni kényszerül és...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Shaera:
Némán mentünk az ebédlő felé. Sem Kaia, sem Asgrim nem szólalt meg. Én pedig gondolatban újra visszavándoroltam az otthonomba. Az erdőkön át a kastélyba. Ott ahol minden hófehér és gyönyörű volt. Ahol mindenki mosolyogva fogadott. Majd Asgrim megállt, én pedig visszatértem a jelenbe.
Keran herceg és kísérete állt az ajtónál, melyeket az őrök kitártak. A herceg egy pillanatra rám nézett, arca kifejezéstelen volt. Kíséretemmel együtt meghajoltunk. Éreztem ez egy jelzés volt, hogy tudjam, hol a helyem. Kyel is megérkezett, de teljesen másképp reagált. Vele nem volt annyi ember, mint az idősebb herceggel, mondhatni egyedül jött. És nem ment be azonnal, hanem hozzám lépett.
-Felség. -hajoltunk meg újra mind.
-Hercegnő. -nyújtotta felém a karját.
Szemébe néztem, melyek jókedvtől ragyogtak.
-Kérlek, menj be. -mondtam határozottan.
Láttam rajta, hogy meglepődött, viszont az elszántságot is.
-A törvény nem tiltja, hogy bekísérjelek. Vagy talán.. nem bízol bennem?
-Erről szó sincs én.. csak.. nem tehetem.
Sokat gondolkodtam. Nem akartam még jobban bajba keverni. Ami a délután történt, arra nem láttam magyarázatot. Ha valaki pedig meglátott volna, félreérthette volna a helyzetet, ahogy, ha most az ő oldalán megyek be, a király azt hiheti, manipulálom Kyelt, vagy, hogy ő ellen akar szegülni, esetleg mindkettő. Ekkor Asgrim is előlépett.
-A hercegnőnek igaza van. Jobb, ha bemész.
Kyel kissé dühösen meredt barátjára. Majd érzékeltem, hogy rám néz, de elkerültem a tekintetét. Valójában, rá néznem se lett volna szabad. A herceg végül megadta magát és sarkon fordult. A többiekkel együtt követtem, majd óvatosan szétnéztem a teremben.
Hosszú volt, akár otthon. A terem közepén volt az asztal, már teljesen előkészítve a vacsorához. Több életnagyságú arany szobor is volt, emellett rengeteg növény, melynek levele vörös színben pompázott, az asztalon pedig vörös virágcsokrok voltak, különféle virágokból. Az egyik szolgáló intett, hogy kövessem. Egyenesen a királyné mellé vezetett, én pedig meghajoltam. A királyné mosolyogva biccentett felém, én pedig helyet foglaltam mellette, bár azt hittem, valahol távolabb fogok ülni, viszont az inas ott húzta ki előttem a széket, Asgrim pedig bólintott, amikor tanácstalan pillantást vetettem rá.
Majd tálalták is a vacsorát. Az első néhány percben csendes volt az asztaltársaság, majd a király törte meg ezt.
-Na és hercegnő, mesélhetnél a királyságról.
-Mire kíváncsi felség?
-Mindenre, hiszen, ha szövetségesek leszünk, a két királyságnak ismernie kell a másik titkait.
