Kyel:
Igyekeztem egész nap nyugodt lenni több kevesebb sikerrel. Asgrim a legjobb barátom a kastélyban, viszont látta és megértette az idegességem. Elvégre a tábornok fiaként neki is elég sok vesztenivalója volt, főleg, hogy belekevertem ebbe az egészbe. Nélküle sose tudtam volna becsempészni a lányt. Ő volt az egyetlen, akiben megbíztam és aki eléggé ismeri a titkos átjárókat és az őrök tartózkodási helyét. Emellett, ha én lebukok, tudni fogják, hogy segített nekem.
-Még mindig biztos vagy benne, hogy jó ötlet volt idehozni? -kérdezte halkan, ahogy a gyakorlótér fele siettünk.
-Nem. De tudod, hogy nem tudtam volna máshova vinni. Így is, elég kétségbeesett. Beszéltél már Kaiaval?
-Még nem tudtam. Kerestem, de sehol nem volt.
-Találd meg.
-Nem vagyok benne biztos, hogy bele kéne keverni..
-Mondtam már. Mond, hogy én parancsoltam és azt is, hogy ne kérdezzen.
-Mintha ezzel ő megelégedne... -mormogta As.
Mindketten tudtuk Kaia kíváncsi lány, aki szereti mindenbe beleütni az orrát. Ám biztos voltam benne, Asgrimnek bármit megtenne, ahogy a fiú is érte, bármit bármi áron.
Edzés alatt is végig Shaera járt a fejemben. Sajnáltam őt. Kiismertem az őrök, hogyan járőröznek a határokon. Rengeteget jártam a téli erdőket, néha még a városba is bemerészkedtem, persze olyankor emberként álruhába. Láttam őt, ahogyan a szegényebbeknek segített. Egyszer megvédett egy tolvaj kislányt is, akinek élelmet és ruhát vett. Sokan szerették a városban, amit nem csodáltam. Amellett, hogy gyönyörű volt, valóban törődött a népével. Amit pedig soha nem vallottam volna be, hogy mindezzel lenyűgözött. Teljesen más volt, mint az apám, vagy a bátyám. Ők inkább a háborús ügyekkel foglalkoztak. Vagy kivégzésekkel, vagy fegyverforgatással, de nem igazán a nép volt az első. Én más voltam. Sokkal szívesebben kalandoztam a nép között, vagy a másik Birodalomban, mint tanultam a harcról, vagy bármi másról.
Gyűlöltem a négy fal között ülni. És tudtam, mit érezhet most Shaera. Hiszen eddig ő is ilyen volt. Tudtam, beszélnem kéne vele. De arról már fogalmam sem volt, hogyan. Így hát lassan visszasétáltam a szobába. Ám mielőtt beléptem volna, mély levegőt vettem. A lány az ágyon feküdt összehúzva magát. Reméltem, hogy eddig senki nem vette észre. Leültem a ágyra óvatosan, nehogy felébresszem. Valaki halkan kopogtatott ekkor az ajtómon. Erre viszont felpattant. Gyorsan a szájára tapasztottam a kezem. Csendre intettem, mire bólintott.
Résnyire nyitottam az ajtót, ahol Kaia állt egy megrakott tálcával.
-Kyel, mi ez az egész? -kérdezte suttogva.
-Arról egyenlőre jobb, ha nem tudsz. Ezt pedig köszönöm. -kaptam ki a kezéből a tálcát.
-Kyel! -szólt még utánam, de rázártam az ajtót. Megvártam, míg eltávolodnak a léptei. Majd Shaerára néztem, aki le sem vette gyönyörű kék tekintetét rólam.
BINABASA MO ANG
Hófehér és Skarlátvörös
FantasyAz örök nyár és az örök tél birodalma. Egy herceg és egy hercegnő. Shaera hercegnő, már megtalálta a maga helyét a világában. Odáig van a havas erdőkért, a jégvirágokért, és minden lényért, mely itt él. Ám mindez megváltozik. Menekülni kényszerül és...