Killer [SeKai ff.]

🚬1.🚬✔

Kifújtam a levegőt,felemeltem a fejem,majd beletúrtam a hajamba. Elindultam hazafelé az éjszakában. Miután kellő távolságba értem a helyszíntöl felkapcsoltam az autó vakítóan fényes fényszóróit,s kissé gyorsítottam a tempón,így is hajnali fél három lett mire megálltam az ütött kopott bérház előtt. Átöltöztem majd a véres ruháimat beletömtem a sporttáskámba, majd azt az oldalamra véve kiszálltam,lezártam a kocsit és felballagtam a harmadik emeletre. Lenyomtam a kilincset az ajtó pedig kitárult.
-Mondtam már annak a kölyöknek,hogy zárja be az ajtót,nem biztonságos ez a környék...-motyogtam orrom alatt.
Ledobtam a kanapé mellé a táskát, majd csak szétterültem azon fáradtan. Elvettem az asztalról a whisky-s üveget és egy jó nagyot kortyoltam belőle. Végigmarta a torkomat az alkohol,de egyáltalán nem bántam,sőt talán még jól is esett. Halk hortyogást hallottam a túlsó szobából,ez Minseok, a lakótásam akit az előbb kölyöknek neveztem. Igazából csak három évvel fiatalabb nálam, de azért van köztünk különbség. Ő egyetemre jár és kis ártatlan,szegény családból származik így minden áron lakótársat keresett,nemtudom hogyan de valahogy elkeveredett hozzám én meg megsajnáltam. Olyan kis estlen volt ahogy ott állt az ajtómban és megkérdezte hogy nem-e keresek lakótársat,szinte már könyörgött hogy igent mondjak. Én meg bármennyire is vagyok egy alvilági pszichopata bérgyilkos attól még nekem is van szívem és meg is esett rajta. Így Xiumin,(ő mondta hogy szólitsam így) már két és fél hónapja itt lakik velem. Kezdi megszokni hogy néha akár egész nap itthon sem vagyok vagy hajnalban érek haza. Ő persze nemtudja mi is a munkám valójában, nem is kell neki. Még meghúztam egy párszor az üveget,majd kimentem az erkélyre dohányozni.

🚬🔫🚬

Reggel a kanapén elterülve arra ébredtem, hogy szól Xiu ébresztőórája,de ahoz képest elég hamar el is halgatott. Hallottam ahogy Minseok álmosan kicsoszog a szobából,s egyből a konyha felé vette az irányt. Ezzel nem is lett volna baj,ha csak úgy simán elment volna mellettem,de nem ő már akkor megtorpant mikor meglátta hogy a kanapén vagyok elterülve.
-Hyung! Mondtam már hogy ne a kanapén aludj! Meg fog fájdulni a hátad!-csóválta meg rosszallóan a fejét karba tett kézzel. Én meg csak sajgó fejjel hunyorítottam rá.
-Bocsánat,anyu!-csuktam vissza a szemeim,de alig bírtam megállni,hogy ne vigyorogjak.
-Hyung!Én nem vagyok az anyád!-nézett rám összeszoritott szemekkel. Mostmár nem bírtam visszatartani,hogy ne nevessem el magam halkan. Ő meg csak sértődöttséget színlelve sétál el a konyhába. Komolyan néha olyan mint ha az anyám lenne,olykor meg mint ha a nemlétező öcsém. Mikor már kiért a nappaliból abba hagytam a nevetést,s kissé elmerentem. Éveken keresztül olyan szürkék voltak a mindennapjaim,és akkor ő megjelent az ajtómban és a lakótársam akart lenni... Azóta sokkal többet mosolygok és igazából ő vitt színt abba az elcseszett életembe. Már csak arra eszméltem fel,hogy a friss kávé illata átjárja a tüdőmet. Feltápászkodtam az ülőalkalmatosságról,és én is elcsoszogtam a konyhába. Xiu már szokásosan nekem is kikészítette a kávét ami megmosolyogtatott. Mióta ittvan talán tényleg embernek érzem magam,és nem egy bérgyilkos robotnak...

Emberek! Van ötletem!*világ egyik csodája* Miután ezt kitettem valószínűleg elkezdem írni a következő részt...
Meeeeg egy Oneshot is készülőben van,de arról még nem árulok el semmit😁
Sziasztok!