Killer [SeKai ff.]

🚬9.🚬✔

A múlton való rágódásom csak az időnek kedvezett. Hirtelen röppent el húsz perc, s ekkor már azt éreztem ideje elindulni. A fekete táskát magam mellől könnyedén akasztottam a vállamra, majd az ajtót is lezártam miután elhagytam a viszonylag kellemesen meleg légkört ami odabent uralkodott a kocsiban. Vettem egy mély levegőt, s annak kifújásával kisebb ködfoltot terítettem magam köré. Lépéseim nesztelenül érték a macskaköves járdát mindaddig a zöld területig ahol a hátsókert körbe volt véve kerítéssel, amit ízlésesen benőttek a növények. Lépéseim nesztelenek voltak, de így is elég hangosak a kietlen utca csendjéhez. Lehelletem minden egyes apró levegővétel után apró ködfelhőként szállt el a fejem felett. Nem telt túl nagy erőfeszítésembe átmászni a kerítést, s a kert széle mentén el is értem a célpontom birtokának hátsó részéhez.

Az itteni kerítés szépen szólva is veszélyesnek bizonyult, a kapaszkodási pontok elenyészőek a teteje pedig mondhatni egy nyárshoz hasonló, ha megcsúszik ott bárki na ott vége mindennek...hirtelen ötlött elő elmém mélyéről a rég eltemetett kép min anyám testéből áltak ki a nyársszerű fémdarabok...rosszabb pillanatot nem is választhattam volna. Éppen átlendültem a kerítésen, de kezem pillanatnyi figyelmetlenségemnek hála megcsúszott, sötét vérem lassan csordult végig alkaromon egészen a könyökömig majd onnan lassú cseppekben hullott alá a zöld területet szennyezve. A felhasított bőrterület nem volt túl nagy viszont mondhatni elég mélyre sikerült. Nem mondom azt hogy nem éreztem fájdalmat, de valamelyest felülkerekedett rajtam a harag és a gyűlölet így a fájdalomra kevésbé voltam képes koncentrálni. Lépteim alig de megszaporáztam, a kamerák nagy területet fedtek le mégsem láttak minden kis szegletet. Gyér fény világított a kert legtöbb pontját nem hagyva teljes sötétséget.

Nehézkesen de sikrült közvetlen a házfal mellé érnem. Alkarom egyre jobban úszott a testemben keringő vörös folyadékban. Ilyenkor a hátsó ajtó megközelítését gondolná az ember a legbiztosabbnak, ám ebbem a helyzetben ez volt az egyik legkiszámíthatatlanabb megoldás. Az ablak viszon elég tűrhető opciónak bizonyult, úgy meg főleg hogy ez volt az egyetlen biztonságosnak mondható bejutásta alkalmas hely. Az épült falán való feljutással igencsak meggyűlt a bajom, a fal sík volt bármiféle bordázat nélkül, az ereszcsatornám sikerült végül elérhető magasságokba jutnom, viszont ez elég távol volt attól az ablaktól ami a bejutásom gatantálta. Nem volt más lehetőségem meg kellett kísérelnem egy ugrást. Ahogy lábaim s kezeim is elkerültek a fal mellől hirtelen végigfutott egész testemben az érzés, most lesz vége mindennek. Épphogy sikerült megkapaszodnom, így is nekicsapódtam a vakolat ablak alatti részének. Jónéhány levegővétel után erőt vettem magamon, s feltornáztam testem a párkányig. Szerencsémre elég széles volt ahhoz, hogy meg tudjak rajta úgy támszkodni, hogy ne essek le. Hálálkodtam egy sort mikor észrevettem az ablak az egészben nyílós felén volt hagyva.

Óvatosan löktem beljebb az üveget, gondtalanul nyílt meg előttem az út. Egyik lábomat követte a másik, s már teljes egészemben a ház falaim belül tartózkodtam. Enyhe cigarettaszag terjengett a levegőben, de az olyan természetességgel mintha maga is a ház építese óta itt terjengene, az igazat megvallva kellemesnek gondoltam illatát. Cipőm sarkát óvatosan koppintottam a padlóhoz, s ezután a talpamat is csak lassan engedtem le a néhol apró szőnyegekkel díszített csempére. Minden mozdulatom megfontoltam. A folyosó végén a baloldali szárny harmadik ajtaja felé igyekeztem. Néhol egy két csepp vér cseppent le ezzel jelölve eddig megtett útvonalam. A kilincs már az ujjaim között pihent ahogyan a másik kezemben meg szúrásra készen lógott az egyik inekcióstű. A pöcök kattant az ajtó pedig megindult befelé, a tű végén lévő kisebb kör élén végigvezettem hüvelykujjam majd nemes egyszerűséggel belöktem az ajtót. Ami bent fogadott az viszont teljességgel felborította eddigi elképzeléseim. Az általam oly gyűlölt férfi teste vérben úszva terült szét a hamvaskék ágynemű tetején, teljességgel szét volt cincálva. Teljesen lefagytam abban a pillanatban, két lépést bírtam tenni, s elkezdtem érezni a karomból áradó erős fájdalamat és a vérveszteség okozott szédülés is kerülgetett.

Egy erős ütést, s az inekcióstűm áthatolását éreztem bőrömön mielőtt még el nem veszítettem a külvilági képet, s estem a nyugtatóan selymes sötétségbe át.

Szép éjszakát babák!
Na nem erre számítottunk igaz? Csak mert én sem...nemnagyon tudom miért pont ezt a megoldást válaszottam, de a jelenlegi állás szerint ez az amiből még tudok ""érdemlegesen"" tovább ""dolgozni"" előreláthatólag...uhmm^^'''
Édes álmokat babyk!💞🌌🌠