Killer [SeKai ff.]

🚬11.🚬✔

Az emlékképek halványodtak a tekintetem előtt, s már újra a szoba hibátlan falait találtam meg szemeim előtt. Testem önkéntelenül is remeg, s a zaklatottságnak hála rendezetlen minden egyes levegővételem. Mozgásom az előzőekhez képest is határozottan vontatottabbnak hatott, s így egyetlen pillantásom is másodperceket vett igénybe. Teljesen úgy éreztem magam, mint akit egy elefántnyi nyugtatóval lőttek be.
- Oh azthiszem megtaláltam a gyengepontod... - ez a mondat lehetett volna sajnálkozó szavak gyülekezete, de ebben a hangban egy cseppnyi megbánás parazsa sem pislákolt, sokkal inkább hatott izgalommal telien és kíváncsiskodóan - ...legalábbis az egyiket. -itt aztán végképp átfutott rajtam a döbbenet, a srác arcán elterülő kivehetetlenül beteg mosoly egyre inkább nyugtalanított.
-Naaa, ez így nem érdekes, hogy én vagyok az egyedüli aki beszél. -hirtelen hangnemváltása egy morcos kisgyerek személyiségével lett volna jól leírható, de szemei kivehetetlen sok titkot rejtettek egymásra halmozva.

- N-...nem - a hangom most bizonyult a legnehezebbnek, s mintha torkom sem akarta volna, hogy a szavak egyre feljebb kúszva végül nyelvem hegyéről bújjanak ki ajkaim közül. - soha többé nem fogok táncolni... -s bár sikerült kimondanom a szavakat azok viszont a néma csend ellenére is borzasztó halkak voltak.
-Ne bízd el magad...senki nem mondta, hogy lesz is választásod. - az előbbi vigyor ismét visszatért ajkaira, szavai pedig fülemben csengtek egyre csak hangosabban. - tudod Jongin azok a repedések a lelkeden s a hegek a testeden nem dísznek vannak ott, csak kell még néhány csapás és szilánkjaidra fogsz hullani - a döbbenet miatt a már rendeződni kezdő levegővételem hirtelen veszett a semmibe, s a szőke hajkorona egyre közelebb ért az arcomhoz még nem éreztem néhány rakoncátlan tincset a jobb orcámon végighúzódni - shh nyugalom, még nem fogok csinálni semmit...de tudd, hogy én leszek az aki miatt darabjaidra esel majd. - ajkai megérintették fülemet miközben a szavaknat formálta, ennek köszönhetőem tisztán éreztem ahogy elvigyorodik.

Elkapott a jól ismert érzés miszerint a saját belsőmben egyre mélyebbre zuhanok. Vállaim apró muzdulattal rászkódtak meg, ekőrecsuklott a fejem és ahogy a szemeim elé hullot a hajam ajkaim egyre csak szélesebbre nyíltak, s hirtelen kitört belőlem a nevetés. A fülem zúgott, s a hangok is tompán zengtek csupán. Újra elvesztettem  magam felett az irányítást.

A szőke hajkorona közelsége hirtelen tűnt el, s a kétségbeesett értetlenséget tükröző szempár szaporán pattogott ide-oda megoldásért kutatva. A nevetés egészen lecsillapodott, s csupán a halk kuncogás töltötte ki a falak közötti némaságot. Kai lassan emelte fel a fejét, s szemeit delefúrta a másikéba, ám ez a tekintet teljesen más volt. A néhány szem előtti hajszál ellenére is áthatóan sütött a barna tekintete, a szemeivel szinte képes lett volna darabokra marcangolni az előtte ülőt.
-Jobb lesz ha vigyázol magadra szöszi, mert ha eltöröd az üveget az alatta lévő szörnyeteg még talán képes lesz elevenen felfalni is - a hangtónus tekintélyt parancsolóan hatott mégis sokkal mélyebb volt a megszokottnál, s emellé társult egy meglehetősen sejtelmes mosoly. Tagadhatatlanul megilletődött a fiatalabb, s mivel egyáltalán nem tudott mit kezdeni a helyzettel egyszerűen bevágta maga után az ajtós ismát magára hagyva az ágyonlévőt. Hirtelen ingott meg a hite azokban az információkban miket hosszú évek alatt sepert össze. Lábai elvitték egészen az aprócska szobáig, a falap mögül hirtelen tűnt fel a falakon lógó újságcikkek tömkelege, a szekrényen elhelyezett megpakolt mappák sokasága, s a sok száz kép mely szerte a szobában hevert, vagy éppen a vékonyka zsinóron lógott szemmagasságban. Hátborzongatónak hatott, hogy minden egyes polaroidról egyetlen arc köszönt vissza melynek tulajdonosa éppen a kettővel előrébb lévő szobában van kibilincselve egy franciaágyhoz, az újságcikkek mint gyilkosságokról számoltak be, s az összes mappában a legkülönfélébb inforkációk keringtek az előbb említtett barnahajúról.
-Mégis ki vagy te valójában Kim Jongin?

Éjszakát csillagbogárkák!
(Meg ne kérdezdxd)
Izé...valahogy csak halad ez a sztori is.
Őszintén egyáltalán nem érzem jónak és a folytatás is mikor milyen ötletfoszlány alapján valósul meg,,,de ez volt az első sztorim bármennyire összeszedetlen is akkor is a szívemhez nőtt, szval fel lehet készülni a további értelmetlenségekre;)
Jó éjt csillagbogárkáim!<3