Killer [SeKai ff.]

🚬4.🚬✔

Egy hatalmas sikolyra ébrettem. A fejem lüktetett,és éreztem hogy a tegnapi vérveszteségtől és alkoholtól még mindig szédülök kissé. Ráadásul a kagylón a ruhámon a padlón meg a kezemen is ott volt a megszáradt vér. Felemeltem a fejem s csak ekkor láttam meg a rémült arcú sokkosan az ajtóban álló Xiumint. Basszameg...
-H-hyung...-nézett rám kétségbeesetten és tömény aggodalommal szemeiben-m-mi történt veled?-remegett a hangja, de lassan közelebb mert jönni. Tudta hogy nem hívhatja a mentőket csak legvégső esetben, ez is egy íratlan szabály volt. Figyelmenkívül hagytam kérdését. Megtámaszkodtam a kád szélén,s lassan kétlábra tornásztam magam. Összeszoritottam szemeim mert a fejem még mindig szüntelenül lüktetett. Xiu gyorsan iderohant hozzám,s szorosan a karjaiba zárt.
-Ne csinálj többet ilyet!-éreztem ahogy hangja sirós lesz,és azt is ahogy könnyei átnedvesítik ruhám vékony anyagát. Olyan érzékeny,és törékeny. Eddig mindig én voltam a szemében az erős rendíthetetlen Hyung. Nem akartam hogy ennyire szétesve is lásson...

Lassan emeltem fel kezeim,hogy viszonozhassan ölelését. Mikor megérezte mancsaim csak szorosabban ölelt magához. Elkezdtem simogatni hátát nyugtatásképpen,ami hatásos volt,mert már nem sírt, s lassan kezdett normalizálódni légvétele is. Kibújt karjaim közül,majd vállaimra rakta kezeit és lenyomott a kád szélére.
-Most szépen rendbeszedlek!-meglepődtem hirtelen váltásán. Most nem az érzékeny kisgyerek volt hanem egy gondoskodó anyuka. Előkereste az elsősegélydobozt majd minden szükséges dolgot kiszedett belőle. Szépen letisztította a kezemet, és be is kötözte. Így már befáslizott csuklóval indultam meg felmosóért miután aztmondtam Xiu-nak,hogy ameddig én feltakarítok addig ő csináljon valami reggelinek valót.

Mikor készenlettem a vérem feltakarításával átvettem a ruháimat is. Melegitőnadrágot és egy egyszerű fekete pólót vettem fel. Talpaim halkan csapódtak a csempe hideg kövén ezzel jelezve a konyhában sürgőnek is hogy végeztem. Az ajtófélfának támaszkodva bámultam magam elé. Mélyet szippantottam a levegőből így mégjobban érződött a tűzhelyfelől jövő jó illat. Elsétáltam lomha léptekkel a szekrényig amit csattogó talpaim újra hangosan jeleztek. A középső polcról kiszedtem két tányért meg a fiókból villákat. Egymással szembe letettem az asztalra és le is ültem az asztal egyik végére.

Xiumin hamarabb megette a reggelit,és már rohant is el itthonról. Csak ekkor vettem észre,hogy mennyire remeg a kezem. A villa olyan szinten remegett az ujjaim között, hogy már azon csodálkoztam hogyan nem esett még ki a kezemből. Bámultam remegő kezeimet és arra lettem figyelmes hogy a levegővételem egyre csak gyorsabb lesz. Már szinte kapkodtam a levegőt. Rámtört a pánik. Az evőeszközt leejtettem a padlóra,mely egy hangos csörrenéssel ért földet. Lábaimat felhúztam miközben átkarolva őket próbáltam normalizálni légvételem. Egy pár percnyi óvatos ringatózás után végre kezdtem újra normálisan venni a levegőt. Lassan leengedtem a székről a lábam,és az asztalra könyökölve tenyereimbe hajtottam a fejemet. Azthiszem talán legutóbb hét éve voltak pánikrohamaim...bár az ennél sokkal durvább volt,de akkor az ok is megvolt arra hogy pánikoljak...

Szép délutánt babák!
Ez a rész kicsit laposabb lett,de egyre közelebb járunk ahoz hogy mégtöbb mindent megtudjatok Kai sötét múltjáról. Ennek a fejezetnek a végére is tennem egy csöppnyi utalást amivel majd egy elkövetkezendő fejezetben értelmet nyer minden,de ahoz még kell várnotok.^^'

Bye👋