Killer [SeKai ff.]

🚬6.🚬✔

A bejárati ajtó nyílására ébredtem,már késő délután lehetett. Halkan felkeltem az ágyból kezembe fogtam az első olyan tárgyat amit fegyvernek is használhatok s elosontam az ajtóhoz. Mivel az ajtó félig nyitva volt így kifértem a keletkezett résen,s a falhoz simulva figyeltem ki van a nappaliban. Pislogtam párat,de ezek után sem változott a látvány. Xiumin éppen ekkor vette le fekete pulcsiját,de az alatta lévő világos pólója szinte teljesen vérben úszott. Az első gondolatom az lett volna, hogy valamilyen sérülést szenvedett,de ezt már csírájában kiírtotta az a tény, hogy látszólag semmi baja nem volt az arcán keletkezett karcoláson kívül. Fusztráltan nézett körül, mint aki fél attól hogy valaki figyeli. Részben megnyugodott mikor körülnézve nem látott engem a gond viszont akkor kezdődött mikor elindult a fürdő felé, ekkor viszont el kellett mennie a szobám mellett, én viszont az ajtóban álltam. Mikor végül észrevett teljesen lesápadt, s tekintete megmagyarázhatatlan érzelmeket sugárzott.
-H-hyung, m-megtudom magyarázni...-kezdett dadogni lesütött szemekkel. Már sejtettem, hogy hasonló dologba keveredett mint amiben én nyakig benne vagyok egy pár éve.
-Ki a főnököd?-engedtem el egy apró sóhajt.
Döbbent nagy szemekkel nézett a szemembe egy ideig, aztán csak megszólalt.
-D.O-olyan halkan mondta,hogy alig értettem.-de te honnan,vagy mennyit?- értetlenkedett tovább, mostmár normál hangerővel.
-Hogy a jóéletbe keveredtél te el hozzá? Ugye tudod,hogy ebből már nem fogsz tudni kimászni? Ez nem játék Minseok!
-Nem élhetek nálad itt ingyen! Csak segíteni akartam neked. Nem gondoltam,hogy ilyen feladatot kapok,de miután találkoztam vele azt mondta, hogy ha nem vállalom akkor megölet mert tudok a szervezetről.
-Nem tudsz te semmit Xiumin...-tettem vállára egyik kezem.
-Mert te mit tudsz?-nézett kissé értetlenül, de már kezdett neki összeállni a kép.
-Nem mindent,de már így is túl sokat.
-Mióta?-ekkor esett le neki az egész.
-5 éve...-most én beszéltem halkan, utáltam a múltamról bárkinek is beszélni. Szemei mégnagyobbra kerekedtek,ajkait szólásra nyitotta, de azon egy hang nem jött ki. Tátogott, mint egy hal.- Miért rontottad el az életed Minseokkie? Ebből nem tudsz majd kimászni,olyan mint egy mókuskerék,vagy ölsz vagy téged ölnek meg. S a mókuskerékben kezdtél futni azzal amit tettél.-vetettem rá jelentőségteljes pillantásokat. Újra lehajtotta a fejét,de nem szólt semmit.
-Menj öltözz át és aludj egyet, holnap pedig próbálok neked valamennyi könnyebbséget adni ehez az egészhez.-simítottam meg vállát, s bíztatóan néztem rá. Kikúszott kezem alól, és eltűnt a fürdőajtó mögött. Megfordultam és visszamentem szobámba, de ekkor már a rendes villanyt is felkapcsoltam. A szinte félnapos alvásomnak köszönhetően egyáltalán nem voltam álmos így inkább elkeztem lekötni magam. Mi mással is,ha nem tervezéssel? Mindennek tökéletesnek kell lennie,egyetlen apró hibán az életem múlhat.

Szép éjszakát babák!
Tudom, hogy írás terén konkrétan 3 hónapra elűntem, és ezt borzasztóan sajnálom is,nem fogok mentegetőzni,mert felesleges lenne. Ráadásul ez a rész is borzasztóan rövid lett:///
Ezzel a fejezettel túlkomplikáltam az eddig is bonyolult sztorit,igaz ez még nem érződik de 2-3 rész kérdése, és fog. Azokat pedig próbálom hamarabb megírni.

Bye bye babák!👋