Killer [SeKai ff.]

🚬5.🚬✔

Egy dolgot szeretnék...nem akarok emlékezni! Az elmúlt évekből semmire sem! Nem akarom újra és újra átélni ugyanazt a borzalmat!

Lassú mozdulatokkal emeltem fel fejemet tenyereim takarásából. Szemeim a már megszokott ürességet tükrözték,de lelkem minduntalan marcangolta,pusztította önmagát. A még mindig enyhén remegő ujjaim között a koszos tányérommal elcsoszogtam a mosogatóig majd fejem a pult felett elhelyezkedő szekrénynek döntöttem s így mostam el a reggeliből megmaradt mosatlant. Mikor végeztem nadrágom szárába töröltem a kezemet,majd belépbe saját hálómba odasétáltam az asztalomhoz. Az egész szobát félhomály töltötte meg,és csak a leengedett regőny apró lyukai között sütött át a fény. Leültem a halkan nyikorgó régi forgószékembe, s elővettem a mappát amit Kyungsoo adott. A poros kis asztali lámpát felkapcsoltam,hogy lássak is ne csak nézzek. Kinyitottam a mappát,de mikor ismét szembesültem a névvel éreztem ahogyan a torkom összeszorul. Nem akarok emlékezni! Összeszorítottam szemeim,és egy nagy levegőt véve újra rápillantottam a papírra. Lapoztam egyet, töménytelen információ lepte el az egész oldalt. Sőt még legalább 40 oldalt.

Majdnem másfél órámba telt áttanulmányozni a dokumentumot úgy hogy egyszer se kezdjek el pánikolni vagy sírni. A kezeim így is végig remegtek. Minden egyes gyilkosságról amit elkövetett itt voltak a remegő ujjaim között a papírok. Temérdek életbevágóan fontos információ és annál is több apró és haszontalan.

Hiába néztem át minden egyes papírt,egy hiányzott. Az édesanyám ügye nem volt a nagy papírkupacban. Fel sem merült bennem a kérdés hogy véletlenül nem az a szemét ölte volna meg anyámat. Csak arra tudtam gondolni,hogy Kyungsoo kivette a papírt. Sosem mondta el a teljes igazságot az anyám ügyéről,sőt szinte csak annyit tudtam,hogy ki a gyilkosa.

Megnéztem a férfi napirendjét,s miután minden egyes lehetőséget átvettem el is döntöttem mikor látogatom majd meg. Holnap után délután. Addig biztos ami biztos összeszedek mindent...magamat is beleértve.

Elzsibbadt végtagokkal álltam fel az ülőalkalmatosságról,lekapcsoltam a változatlanul por lepte lámpát, s végig feküdtem  szürke ágyneműmön. A szobámban így ismét kellemes gyér fény volt. Nem szívlelem annyira a világosságot. Inkább bújok meg a félhomályban vagy a vaksötétben. Ott nem tud senki sem részletesen megfigyelni, ilyenkor nemlátják a sok apró jelentéktelennek tűnő mozdulatot ami bárkit elárulhat.

Jó késődélutánt/koraestét babák!
Tudom,hogy borzalmasan régen volt rész (nem mintha annyian ovasnák...na mindegy) ez a rész pedig nagyon rövid és kib*szott lapos...a következő ígérem jobb lesz,és majd szépen lassan kiderülnek a dolgok amiben Kai múltja eléggé benne van^^'❤

2019.02.28
18:55