Killer [SeKai ff.]

🚬3.🚬✔

Mikor megláttam az összetűzött papírok legelsőjének felső részében a nevet olyan érzésem volt mintha leállt volna a vérkeringésem s már az ájulás széléről rántottam vissza magam egy pillanatnyi fejrázással. Üvegessé vált szemeimmel lassan néztem fel az előttem ülő elégedetten vigyorgó engem pásztázó arcára.
-Kell ez a meló! -szólaltam meg a olyan komolysággal és ridegséggel a hangomban hogy még én sem ismertem magamra.
-Úgy tudtam!-szélesedett ki az arcán mégjobban az a levakarhatatlan vigyor, ami már kezdett kissé idegesíteni. Régen láttam így vigyorogni valamin,általában mindig olyan rideg.
-Határidő?-néztem továbbra is mereven rá koncentrálva arra hogy még véletlenül se gondoljak a múltam azon részére ahol felbukkant ez a személy és felborított mindent.
-Nincs.-felelte egyszerűen. Kicsit el is csodálkoztam magamban. Mindig van egy adott idő ameddig meg kell ölni az áldozatot,de most semmi. Egyszerűen semmi. Már elkezdtem azon agyalni hogy meddig hagyjam szenvedni majd,és hogy hány féle módon kínozzam meg.
-Mielőtt még nagyon belemerülnél a tervezgetésbe. A fizettség nem is érdekel?
-Nem az most a legfontosabb...majd később-és én ezzel már lezártnak is tekintettem a beszélgetést. Feláltam a székről szokásos módon meghajoltam megfordultam és a mappát szorosan magam mellett tartva elindultam vissza a kocsimhoz. Kiérve ismét megkerültem az épületet,majd lehuppantam az autóm bőr üléseire. Beindítottam a motort stesszesen rászorítottam a kormányra,és lassan kigurultam a parkolóból.
-Le kell nyugodnom! Ki kell szellőztetnem a fejem... -suttogtam magam elé. Rátapostam a gázpedálra, azt nem tudtam merre megyek csak azt hogy most erre van szükségem.

🚬🔫🚬

Eléggé elkocsikáztam az időt...
Mire hazataláltam éjjeli féltizenkettő volt. Fellépcsőztem a saját. lakásomig majd a kilincset lenyomva nyitottam ki halkan az ajtót. Ismét csak annak a hétalvónak a horkolása töltötte meg a lakást. Vigyázva arra,hogy ne legyek zajos beosontam a konyhába és az egyik szekrényből elővettem egy üveg vodkát. Belenyúlva zsebembe húztam elő a doboz cigarettámat aminek már felét a nap folyamán elszívtam, de még így is volt benne vagy hat szál. Megtapogattam a zsebeim,de nem éreztem benne gyújtómat így a fiókban inkább kerestem egy doboz gyufát. Kicsoszogtam az erkélyre és az első szál cigarettára rá is gyújtottam. A gyufát mindaddig nem fújtam el még el nem ért ujjam hegyéig és meg nem égette azt egy pöppet, aztán csak mélyen beszívtam a halált hozó füstöt, és éreztem ahogyan átjárja az egész tüdőmet. Fogaimmal megtartva a kis méregrudat bontottam ki az alkoholtartalmú üvegemet,majd egy nagy kortyot ittam belőle. Szemeim lehunytam,és azonnal megjelent előttem a 11 évvel ezelőtt látott borzalmas kép.

"Anyu azt mondta maradjak az autóban csak elintéz valamit. Mikor már egy 15 perce nem láttam visszajönni nagynehezen kinyitottam a kocsi ajtaját kicsi kezeimmel és kimásztam a régi járműből. Hideg volt odakint november volt igaz de szállingózott a hó. Kisgyemek szemmel örültam neki, és felnézve az égre bámultam ahogy az apró hópelyhek esnek lefele a bódító kékéget eltakaró fehér felhőkből. Mikor elkezdtem fázni elindultam ugyanazon az úron ahol anya is ment. Követtem a lábnyomait,s fel sem néztam addig ameddig nem ütköztem neki egy ajtónak. Felnéztem a hatalmas elhagyatott épületre ami már omladozóban volt. Minden üres és régi volt. A falak nagyon sok helyen le voltak omolva. Bátortalanul mentem tovább kiértem az udvarra aminek a másik végén ott állt egy vas tákolmány. A tetején meg ott feküdt valaki. Mikor megláttam hogy azon a személyen egy fehér ruha van azonnal felismertem. Anya volt az. Nagyon gyorsan kezdtem el szaladni majdnem hasra is estem. Mikor már ott ácsorogtam a magas fémtorony előtt csak akkor vettem észre hogy anya ruhája már nem fehér. Sőtét vörösre festette meleg vére a fehér szövetet. Még lentről is látszott hogy több sebből származik a vér. Lelőtték aztán lelökték az épület tetejéről egyenesen a toronyra. Hasát és nyakát átszúrta egy-egy vastagabb fémdarab. Ekkor már javában zokogtam. Térdrerogytam és folyamatosan csak azt mondogattam hogy 'Anya nem hagyhatsz itt!'. "

Nedvességet éreztem arcomon,azthittem esik az eső,de az eső helyett a kőnnyeim záporoztak. Lassan felnéztem az égre elhomalyosult szemeimmel. Elkezdett szállingózni a hó. Mikor már a hajam tele volt hópelyhekkel és a pulcsim is kezdett átázni ugydöntöttem bemegyek. Az alkoholt és a cigarettát letettem a nappaliban a dohányzóasztalra,és bementem a fürdőbe.

Rátámaszkodtam a mosdókagyló szélére,és lassú mozdulattal szembe néztem a tükörképemmel. Meggyötört arc,kuszán álló tincsek és az a semmitmondó szempár miből már réges rég kihaltak a valós érzelmek. Szemeim alatt sötét karikák húzódtak,és ajkaimon ott csücsült az a keserédes mosoly. Undorító vagyok, velejéig romlott...mosolyogtam meg saját nyomorom. Tekintetem kissé elkalandogzott, megtalálta magának a kibontatlan borotvapengéket. Megigértem hogy nem csinálom többé, mégis úgy éreztem szükségem van rá. Gyenge voltam,és ez is pont arra emlékeztetett mikor meggyilkolták édesanyámat akkor is gyenge voltam talán sokkal gyengébb mint most, akkor volt a töréspont. Megváltozott minden, lassan kihaltak belőlem az érzelmek melyeket csak egy féltett titokkal lehetett csak visszahozni. 11 év után sem tűnt el a fájdalom és a gyász főleg nem a gyűlölet. Kezem lassan mozdult. Kicsomagoltam az éles kis fémdarabot és a csuklómhoz emeltem. Három vágás. Egy a múltamért. Egy azért ami lettem, és egy mert szükségem volt rá. Feldagadt vörös szemeimmel néztem ahogy a vér kibuggyan a vágásokból. Lassan folyt le tenyeremben a borstyánszínű folyadék. Ujjaim hegyéről lecseppent a fehér kagylóba ezzel megtörve annak hibátlan tisztaságát.

Még egy könnycseppet ejtettem, aztán leültem a kád mellé, behunytam a szemeim és bár még mindig vézett a csuklóm, de a fáradság elnyomott. Elaludtam.

Estét babák!

Olyan kegyetlen vagyok...már én sajnálom szegény Kai-t,de legalább ez a rész hosszabb lett (887szó,szerintem ilyen hosszú fejezetet sem írtam még...) kárpótlásul az előzőért.

Ha tetszik a fejezet/történet nyomj rá egy csillagot,hidd el nagyon sokat jelent:)
Jó éjt babák! Pussz!:3