Killer [SeKai ff.]

🚬8.🚬✔

Valahogy gondoltam, hogy nem egy órámba fog telni ez az egész, de annyira belemerültem, hogy észre sem vettem ahogy a horizont peremén eltűnik a nap, s a csillagok apránként fényesebben látszanak.
- Azthiszem minden tőlem telhetőt megtettem... - gondolkoztam el egy pillanatra elterülve a nyúzott kanapén.
- Hyung, nagyon köszönök mindent! - Minseok szemei ragyogtak, s olyan volt mintha csak azt köszönte volna meg, hogy megtanítottam biciklizni. Egyre jobban elbizonytalanodom az ártatlanságában.

Úgy döntöttem alszok még egyet, mert csak nem lenne jó ha holnap is ilyen hulla lenne belőlem mire végre belekezdenék valamibe. A zuhany alatt viszonylag sok időt töltöttem, s ennek nagy részét a következő feladatomon való merengés töltötte ki. Az éppen langyos víz lehűtötte szinte egész testem, ami valószínűleg - részben a reggeli akciómnak hála - láztól szenved. Semmi mást nem kaptam magamra csak a törölköző csüngött csípőm körül. Még félig vizesen nyúltam végig sötétség leple alatt húzódó matracomon, s pár perc kellett csak hogy elaludjak.

Innentől konkrét képszakadás egészen addig amíg meg nem éreztem, hogy rám igen is a nap sugarai sütnek, és világos van. Egy ásítás kíséretében behunyt pillákkal ugyan, de ülő helyzetbe tornáztam magam. Egy pár másodperc erejéig - jó talán eltelhetett néhány perc is - csak lehunyt szemekkel dülöngéltem próbálva nem visszadőlni a puha anyagba. Szemeim is csak akkor voltam hajlandó kinyitni mikor meghallottam valaki szuszogását a szobán belülről. Vészesen kapkodtam a tekintetemmel keresve a halk zaj forrásának tulajdonosát. Xiumin éppen ekkor huppant le az íróasztal melletti székbe, ami egy fájdalmas nyikorgással fogadta csak a ránehezedő súlyt.
- Jó reggelt Hyung! - nézett rám nagy szinte fekete szembogaraival.
- 'Reggelt! - hangom ébredés utáni karcossága most sem maradhatott el. Pislogtam egy párat, majd néhány csigolyám nyújtózásomnak köszönhetően meg is roppant. -Mennyi az idő? - fogtam arcom két tenyerem közé, s dörzsöltem meg, hogy tényleg ne aludjak vissza.
- Valamikor fél tíz után járhatunk. - gondolkodott el egy pillanatra. Egy cseppnyi döbbenet futott át rajtam, hogy tudtam ennyit aludni? Végül a meglepődött énem eltűnt egy szempillantás alatt, aztán mintha nem én irányítanám a testem hanem ő engem. Ajkaimra kiült a gyilkolási vágytol csillogó mosoly, s agytekervényeim máris elém festették a vértől ázott szoba látványát. Ez az oldalam ami az elmúlt évek során a bennem lévő növekedő sötétséget magában tartja, s a belső énemet marcangolva akarja átvenni az irányítást felettem. Tudatomnál vagyok, de az ilyen megtörött pillanatokban mégis úgy érzem ez az oldalam irányítja az összes porcikám.
Kell egy pár perc mire visszarázódom a normális kerékvágásba, s ekkor rá is nézek a még mindig a székemen terpeszkedőre. Döbbenet, s talán halovány félelem suhan át tekintetén, arca rezzenéstelen ugyan, de szemei árulkodnak.
- Hyung minden rendben? - hangja nem remeg ugyan, de a színtiszta meglepődöttség ércelődik ki belőle.
- Seokkie~ - ujjaim hajkoronám közé mélyesztem - már nagyon régóta nincs rendben szinte semmi. - hanyag fejrázásommal csak mégjobban alátámaszom ezt.
A beszélgetésünk ennél a pontnál akadt meg, én kimentem a fürdőbe "reggelekhez" szokottan, de mire visszaértem Xiuminnak nem hogy a szobámban, de az egész lakásban hűlt helyét találtam csak.

Egy apró sóhaj szaladt ki ajakim közül, s összekapartam valahonnan az öngyújtóm meg egy még ki nem fogyott cigisdobozt. A megszokott erkélyes dohányzás helyett, csak egyszerűen kitártam az ablakom, s már meg is gyújtottam az első szálat. A gondolataim most nem kavarogtak, s a fejem sem volt megtömbe kérdésekkel, és különböző elméletek pici darabjaival. Az idő tempósan ugrándozott előre, s a dobozomban is csak egyre nőtt az üres hely. Autómatikus volt a mozdulat mivel egy újabb szál kerül ajaim közé, és szinte pillanatokon belül már parázslott is a vége. A számban elhelyezkedő koporsószög már az utolsókat rúgta, s most döntöttem úgy, hogy elég lesz egyenlőre.

Még igazán korai volt, de úgy éreztem jobb ha most elkezdek készülni arra ami vár rám a nap második felében. A jól elrejtett fegyverek, inekcióstűk, s néhány gyújtó is bekerült a fekete táskámba,majd annak cipzárját gondosan behúzva leejtettem vállaimról a kanapé mellé. Kezeim közé kaptam a már milliószor áttanulmányozott iratokat, s a napirend legappróbb pontjait is gondosan szemügyre vettem újra. Most tényleg nem véthetek hibát, egyszerűen muszáj megölnöm, az érzés nagyrészét igaz bosszúvágy tölti ki, de mit sem számít a gyilkos szándéka ha egyszer valaki úgy is meg akarja öletni az illetőt. Az év azon szakában vagyunk ahol elég hamar sötétedik odakinnt, ez csak előnyt jelent számomra hisz az árnyékban megbújni egyszerű, de vaksötétben viszont gyerekjáték. Ami azt illeti van még kicsivel több mint kettő órám az előre kitűzött időpontomig, ha reális sebességet nézünk valamivel kevesebb mint háromnegyed óra mire odaérnék, így nemártana lassan elindulni. Nem szoktam pontos lenni, de jelen esetben fő az elővigyázatosság.

Ahogy jópár fekete ruhadarab fedte néhány helyen régi sebekkel tarkított bőröm feltűnésmentesen kezdtem neki sajátos bosszúhadjáratomnak. Az autó motorja szépen duruzsolt a motorháztető alatt, s vezetés közben néhány elmélázott gondolat után újra kezdett felkúszni arcomra a gyilkoláshoz való vágy utáni mosolyom, kétszer is megráztam a fejem. Nem veszíthetem el ilyen könnyen magam felett az irányítás egy ilyen ember miatt. A pontos időpont amit kitűztem hat után volt néhány perccel, most viszont még fél hatot is alig mutattott a műszerfalon pihenő világító kijelző.

A ház hátsórészéhez közeli utcában álltam meg, s vártam. Muszáj terv szerint haladnom, mert jelenleg egy apró hiba is az életembe kerülhet. Ez az érzés borzasztó régen nap nap után emésztett mégis sikerült akkor kitörni a földi pokolból. Ha belegondolok akkor is miatta kergetett ez a félelem, most megintcsak előtört s ugyanazon ember az okozója. Éveken keresztül fogságban kényszerítve arra ami csak eszébe jutott, most viszont eljött a pillanat, nem a legjobb hogy a bosszú uralkodik felettem, de ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. Gyűlölöm. Elhatároztam, mindenáron kicsinálom.

Öhm izé asszem...helo...
Fogalmam sincs mikor volt utoljára rész és azt sem tudom mikor lesz a következő, mert hiába van ötletem ha azt nem valósítom meg...utánna viszont az mind megy ki az ablakon, szóval bocsi...^^""
Szép éjszakát(s boldog új évtizedet itt az év harmadik hajnalán)!🌠🌌💗