Killer [SeKai ff.]

🚬7.🚬✔

Mire átnéztem legalább hatszor az alaprajzot és átnyálaztam az összes olyan dokumentumot amiben szó esik bármilyen vele kapcsolatos dologról, na meg háromszor megnéztem az időbeosztását rápillantottam végre a telefonomon az időre. A képernyő halvány fénye fél négyet mutatott. Nem is nagyon csodálkoztam hisz az elejétől a végéig eltervezgettem mindent, az összes létező lehetőségeket -ami eszembe jutott- számba vettem. Elhatároztam, hogy ez lesz a tökéletes gyilkosság.

Mivel tudtam, hogy úgy sem tudok majd aludni inkább kimentem a konyhába egy kávét csinálni,mert azért csak ne nézzek reggel úgy ki mint egy hulla. Tudtam, hogy nem baj az ha csapok egy kis zajt, mert Seokkie ha egyszer elalszik felkelteni talán agyúszóval lehet. Erre a gondolatra egy apró görbület jelent meg sápadt arcomon, ám az azonnal keserűvé vált mikor eszembe jutott mibe keveredett ő is bele. Épp olyan keserűvé, mint a lefőtt kávém.
S mikor már az is elfogyott egyszerűen bámultam magam elé, üres voltam,de fejemet a gondolatok megtöltötték, agyam szüntelenül kattogott. Talán egy fél órát állhattam így mozdulatlanul,aztán úgy döntöttem kimegyek a erkélyre. Az ég már kezdett világosodni az éjszakai sötét helyét egy kellemes kék szín vette át, bár a napfelkelte még oly' messze volt így is. A reggeli szél fújt,  néha megtépázva így is szanaszét álló hajamat. Lehűtötte az átmelegedett testem,  és egy idő után már megjelent a libabőr is karjaimon.

Kint töltött másfél óra utan már éreztem ahogy a csontjaim is remegnek a hidegtől. Az ajkaim nagy valószínűséggel lilás színben pompáztak, s a libabőr állandóvá vált egész testemen. Persze a kint töltött idővel együtt járt néhány szál cigaretta is. Ha pontosan számoltam öt. Ezek mellet pedig kihagyhatatlan elem volt az ajkaimon csücsülő keserű mosoly. A nap mindeközben felkelt ezzel világosságot varázsolva, bár meleget még nem adott, de a város nagy részét már keltegette.

A holnap délutánra akartam koncentrálni, de tudtam, hogy Xiuminnek nagyon nagy szüksége van most rám. Újra megnyitottam az ajtót és visszamentem a lakásba. Xiu is ezt a pillanatot válaszotta arra, hogy megtámadja a konyhát valami koffeint keresve. Azonnal megtalálta a kihült kávét, amiből azon nyomban egy pohárnyit vágott a mikróba. Megdörzsölte szemeit, s hajának próbált valami emberi formát igazítani, eközben persze végigvezette a tekintetét a konyhapulton, majd a nappalin. Álmos szemei hirtelen akadtak meg rajtam, majd miután jobban megvizslatott szembogarai nagyra nőttek.
-Meddig voltál kint abban a hidegben? Sőt, aludtál egyáltalán az éjszaka? -Xiumin szemeiből csak úgy sütött az aggodalom.
-Ennyire borzalmasan festek? - arcomon egy grimasz jelent meg miközben figyelmen kívűl hagytam a felém dobott kérdéseket.
-Hát...eléggé - mondta kissé félénken majd a végén ajkait is elhúzta. Levegőt vettem, majd legyintettem egyet. A mikró ezt a pillanatot fálasztotta, hogy éles hangján elkezdjen pittyogni.

Seok már a gőzölgő kávéjának felét megitta mikor az én mai második adagom lett ihatóan meleg. Én is kezembe fogtam a bögrét, s a konyhapultnak dőltem lakótársam mellé.
-A mai napomat arra szánom, hogy egy alvilági valakit faragjak belőled. Nem fogom az összes trükkömet elárulni, de ami jól jöhet egyszerűbb helyzetekben azokat megtanulhatod tőlem. -gyermeki izgatottság tükröződött szemeiben, amit nemtudtam hová tenni. Talán Kim Minseok mégsem olyan tiszta fejben, mint én azt gondoltam? Meglehet, de nálam biztos nem rosszabb.
Előszedtem az egyik fekete sporttáskám tartalmát, majd mint jó tanár elkezdtem magyarázni miközben kezemben forgattam a fegyvereket.

Ezt talán még élvezni is tudnám ha nem a tökmagnak kéne 'órát' tartanom...

Éjszalát babák!
Tudom, ezt a sztorit borzasztóan elhanyagoltam, de most kivételesen van egy pár ötletem hozzá, így a közeljövőben ha mindn jól alakul ebben is lesznek frissítések.
Ez a rész olyan semmilyen, de ezekután esküszöm beindulnak majd a dolgok, tervezgettem hozzá már eleget.
Bye bye babák! Jó éjt!💕