"Szeretsz?!" (Park Jimin ff.) [✔] {Javításra vár}

{1.1}

Ismered azt az érzést, amikor mindenki téged tart rossznak egy múltbéli dolog miatt? Ha csak kimész az utcára mindenki ferde szemmel néz végig rajtad, pedig semmit se tettél? Ha az iskolába mész önkéntelenűl is a "Rossz fiú" hírnevet aggatják rád? Ne akard meg ismerni, mert én is ettől változtam meg.

Volt egy rendőrségi ügyem, amiben természetesen én ok nélkül lettem vádlott. Akkor még alig töltöttem be a tizennyolcadik életévemet. A szomszédunkban volt egy nagyon aranyos lány, a húgommal volt egy osztályban, de még legjobb barátnők is, ezért sűrűn átjárt hozzánk. Bírtam őt, hisz tipikus tizennégy éves kis aranyos lány volt. Csak volt, mivel egy idő után észrevettem, hogy több ideig is bámult engem. Volt amikor valamilyen okkal átjött az én szobámba, de általában filmeket kért el. Még semmit se sejtettem az egészről. Amikor is egy napon, mikor én fürödtem benyitott hozzám, és szó szerint letámadott.

Bármi ok nélkül levetkőzött előttem, és besétált mellém a zuhanykabinba. Olyan sokk ért, hogy még mozdulni se tudtam, de természetesen amint észhez tértem elküldtem őt, és úgy körülbelül mindenhova, csak tőlem messze legyen. Ezután teljesen megváltozott. Ha átjött hozzánk, és a húgom elment a konyhába, vagy épp nem figyelt folyton hozzám ért, vagy bámult. Én nem szóltam semmit, még akkor sem, amikor tudtam, hogy a saját szobájából figyelt engem. Mostani fejjel már bánom, hogy nem szóltam, de úgy gondoltam, hogy ennél messzebb már csak nem mehet. Tévedtem.

Egyik este egyedül voltam otthon, ugyanis a szüleim elmentek valahova vacsorázni a húgom meg egy másik barátnőjénél aludt. Éppen egy filmet néztem, amikor kopogást hallottam az ajtón, de mivel ételt rendeltem azt hittem, hogy a futár jött meg. Ismét tévedtem.

A szomszéd lány volt, elég kirívó ruhában, sőt szinte alig takarta valami a testét. Mai napig fogalmam sincs, hogy hogyan tudott átjönni úgy, hogy a szülei semmit se láttak belőle. Természetesen ismét haza küldtem, még durván is, hogy végre felfogja, hogy én semmit se akarok egy kislánytól. Semmit nem mondott nekem, egyszerűen haza ment, de másnap reggelre kijöttek hozzánk a rendőrök.

Feljelentettek szexuális zaklatásért. 

Senki nem hitt nekem, mindenki a szegény ártatlan kislány szavainak hittek. Természetesen ezt valahol felfogtam, hiszen én tizennyolc éves férfi voltam, ő pedig egy tizennégy éves kislány. De ettől függetlenül még igazán jobban is megvizsgálhatták volna az ügyet. Öt hónapig folytak a tárgyalások, és senki nem hitt nekem. Senki, még a szüleim sem. De amikor kiderült az igazság ők akkor is ferde szemmel néztek rám, amit sose értettem. Egyedül a húgom bízott bennem.

Viszont öt hónap után a lány végre elárulta az igazságot, hogy semmit se tettem vele, csak kitalálta az egészet. Ezek után még három hónapot voltam a családi házamban. Abban a három hónapban mindenki kiutált mindenhonnan, kirúgtak a foci csapatból, és az iskolából is majdnem elbocsájtottak.

Akartam vagy sem az egész környéken én lettem a rossz fiú, amire egy idő után tettem is. Sötétbarna hajam szürkére festettem a testemre több tetoválást varrattam, bár ennek más oka is volt, mint a változás kora. De e miatt, és a rendőrségi ügy miatt az anyám kiíratott az iskolából, és elküldött otthonról. Szinte elzavart ahhoz az emberhez, akit szintén gyűlölt.

Anyám mindig is olyan volt, hogy a hófehér terítőn nem lehet egy kisebb fekete folt sem. Vagyis egy koszos folt se eshet a családi hátterére. Ezért is gyűlöli a saját bátyát.

Bírom Jeount és a pasiját is, de a lovakat már kevésbé.

✡

És pontosan így történt, hogy nyolc hónap után minden holmimmal a lovarda bejárata előtt álltam, és csak bámultam a nagy faajtót, amire rá volt égetve a nevük. Jeoun és Unseo lovardája.