"Szeretsz?!" (Park Jimin ff.) [✔] {Javításra vár}

{1.13}

Miután Jeoun kiválasztotta a Fjord pónit végre haza indulhattunk, volna. Amint kiválasztotta a férfi pár diákot megkért, hogy a többi lovat vigyék vissza, addig nekem a három kiválasztottal kellett maradnom. Persze a diákok engem néztek, ami feszélyezett. 

- Sujin? - befeszültek az izmaim. - Kim Sujin? - Egy fiú sétált felém, akit én sajnos ismertem, mivel egy osztályba jártam vele. Tőlem egy fejjel alacsonyabb, szálkás alkatú, rövid fekete haj, fekete szemek, szemüveg az orrán. - Nahát, nem hittem volna, hogy itt fogok veled találkozni - mosolyogva közeledett felém, mégis megtorpant, bár főképp azért, mert hátráltam tőle. Más is közre játszik abban, hogy az osztálytársam volt. - Figyelj, bocsánatot kérek a húgom viselkedése miatt. - Kínosan a tarkójára simította a kezét, és elfordította rólam a tekintetét. - Fogalmam se volt, hogy mi folyik a háttérben, de remélem megérted, hogy miért a húgom pártját fogtam. Hisz a húgom, a családtagom.

- Miért vallotta be? - felém kapta a fejét. - Miért mondta el végül az igazat? 

- Mert megtaláltam a képeit rólad - elfordítottam róla a fejemet. - Miért nem mondtad, hogy néz téged a szobájából? Videózott téged Sujin. Olyan videói voltak-

- Tisztába vagyok vele, ezért is volt, hogy már éjszakánként az ablakomat se nyitottam ki, és a függöny is elvolt húzva - vágtam a szavába.

- Valóban sajnálom. Ha hamarabb találtam volna meg őket, akkor nem néznél így ki, és anyukád nem tagadna le.

- A kinézetem más ok miatt is, tehát ha meg se történik ez az egész, akkor is lenne rajtam. Hajfestés pedig egyfajta plusz - rántottam vállat.

- Sujin! - Jeoun hangjára megkönnyebbültem. A két Shire kötőfékszárát egyik kezemben fogtam, majd a Fjord póniét is a markomba fogva elindultam. 

- Ha megbocsájtasz - aprót bólintottam, amit ő viszonzott, mégis láttam a szánalmat a szemeiben. Ettől csak még inkább Jiminel akartam lenni. Ahogy közeledtem Jeoun felé már tisztán láttam a szemeiben az értetlenséget. 

- Ki volt ő? - amint mellé értem, átvette tőlem a Fjord pónit, így már két kézben tudtam fogni a Shireket. 

- Egy volt gazdag osztálytárs - rántottam vállat. - Na és neked a férfi? - Néztem rá összeszűkített szemekkel, de ahogy megköszörülte a torkát már valahol sejtettem.

- Unseo előtt azért voltak párjaim, vagyis-

- Egy éjszakás kaland, aki többet akart - száj húzva aprót bólintott. - És te pont őt hívtad fel, hogy lovat akarsz venni, még tegyük hozzá, hogy azt hitte házas vagy, de mégsem mivel én az unokaöcséd vagyok. - Keserves sóhaj csúszott ki az ajkai közül. - Ne haragudj, nem akartam én megrovó lenni veled.

- Nem, igazad van. De sajnos azt kellett szem előtt tartanom, hogy csak neki vannak lovai, amik eladóak, és közel van hozzánk - aprót bólintottam. - Habár a két Shire lóra nem tudom mit fog reagálni Unseo. 

- Őszintén? - félszemmel rám nézett. - Lefog fagyni. - Elmosolyodott, és még én se hittem volna, hogy valóban elfogom találni.

✡

Mivel Jeoun a helyszínen kifizette a három lovat, így a férfi segített haza vinni őket. Mi mentünk elől, és mögöttünk pedig jöttek a férfi munkásai. De ahogy haladtunk érezhető volt, hogy Jeoun fél Unseo reakciójától. Nem tudom, és nem is vagyok képes megérteni, hogy miért fél, hiszen nagy istállóik vannak, igaz a régiben tele vannak. De vajon miért nem adják el őket? Hisz nincsen annyi diákjuk, amennyi lovuk van. 

- Jeoun.

- Hm? 

- Miért nem adjátok el a többi lovat? - félszemmel felém pillantott.