"Szeretsz?!" (Park Jimin ff.) [✔] {Javításra vár}

{1.30}

- Jeoun - hangomra felkapta a fejét, és rám nézett, majd elmosolyodott. - Megijesztesz.

- Ennél is jobban megfoglak - már a szemöldökeim ráncoltam. - Ülj le. - Mutatott fotelra néztem, de még mindig kétkedő lélekkel közelebb sétáltam, és leültem. - Sujin, te olyan iskolába jártál, amihez volt egy lovarda, igaz?

- Igen - bólintottam. - Miért?

- Mielőtt felháborodást tennél, kérlek először hallgass meg - szemöldök ráncolva néztem rá, de ismét bólintottam. - Abban a lovardában szoktak lenni versenyek. - Máris rosszat sejtettem, azonban hallgatva rá nem szóltam közbe. - Olyan versenyek, ahova mi beszoktunk nevezni, de eddig még egyszer sem sikerült elnyernünk az első helyet, még másodikat sem - mély levegőt vettem, és kifújtam.

- Vagyis azt szeretnéd, hogy én is részt vegyek, igaz? - aprót bólintott. - Miért kellene?

- Ez önös, de az első helyezett pénz jutalmat kap - így már értettem. - Egyébként hiába is ellenkezel, már be vagy nevezve a többi ugratóval együtt.

- Yah! - csak elvigyorodott. - Eléggé ellenem szól ez a nap.. - Sóhajtva hátra dőltem a fotelban, amivel már elfogadtam a sorsomat, hogy én bizony versenyezni fogok.

✡

Két nap telt el, amióta Jeoun bevallotta a tervét. E két nap alatt nem történt semmi, aminek én hihetetlenül örültem, de ettől függetlenül egy percre sem hagytak békén a versennyel. Őszintén nem is volt vele bajom, kivéve kettő fontos dolgot.

Az első az maga a verseny helyszínével volt. A második pedig Seuta. Seutaval nem versenyezhetek.

És pontosan ez miatt volt, hogy a második napon is csak a pálya kerítésén támaszkodva néztem a tanítványokat. Szerencsémre Jimin elvolt a két kutyával, ahogyan a sajátjának már adott nevet, de az enyémnek még nem sikerült kitalálnom.

- Sujin - kérdőn néztem Unseora. - Miért csak nézed őket? November második hete van, és Február közepén lesz a verseny. - Bólintottam. - Nem kérdeztem, hanem kijelentettem - lesajnáló tekintettel nézett rám, amin elmosolyodtam. - Egyébként holnaptól a benti pályán fogtok gyakorolni.

- Nem értem, hogy miért tetteted a hülyét - már a szemöldökeit ráncolta. - Seuta nem alkalmas díjugratásra. És ne vegyél bele! - Erre csak legyintett.

- És csakis Fríz lovaink vannak? - vállat rántva elfordítottam róla a fejemet, és az éppen ugrató Ji-yongot figyeltem. - Közeledtél egyáltalán bármelyik másik lóhoz?

- Szerinted?

- Holihoz - vigyorogva néztem rá, de ő csak hatalmasat sóhajtott, ami miatt kicsit megsajnáltam. Jeoun sok reményt fűz hozzám, amiről nagyon jól tudok, de egyszerűen nem vesz rá semmi, hogy bármelyik másik lóhoz közeledjek. Persze a vad Musztáng más volt, vagyis azt hiszem más volt.

- Igaz is, hogy van a mén? - Unseo rám nézett, majd előre, amit én is követtem.

- Reggel és este megszoktam őket keresni. Nagyobb változás nincs köztük, nem ellenségesek a csikóval, habár ha azok is lettek volna a vezérmén megvédte volna - hümmögve bólintottam. - Farkasokkal pedig semmi gond nincsen. Nem zargatják a lovakat, hanem az erdei állatokat vadásszák, ahogyan Seunghoon szokott szét szórni húst nekik.

- Igen, ezt mesélte - bólintottam. - Őszintén nem néztem volna ki belőle, hogy majd így gondozni fogja a farkasokat.

- Az ő hibája volt, amiért megtámadták a lovakat. Ez a legkevesebb - Unseo kemény hangján elhúztam a számat, de sajnos egyet kellett vele értenem. - Ji-yong!