"Szeretsz?!" (Park Jimin ff.) [✔] {Javításra vár}

{1.15}

Jimin

Miután Sujin kisietett én végig néztem az ablakból, ahogy a kerítéshez fut. Amikor meghallottam azt a nagy zajt, rögtön felébredtem. Unseo mesélte, hogy vannak az erdőben farkasok, de mivel az erdőn túl vad lovak vannak, nem nagyon mernek átjönni ebbe az erdőbe. Valami történhetett, ha farkasok vannak a ház körül. Lovak miatt? Nem, a vadlovaktól is félnek, akkor húsz nagy testű állattól még inkább félnének. 

Amikor megláttam, hogy átmászik a kerítésen kiugrottam az ágyból, és felöltöztem, majd a telefonom után kutattam. Sujin megmondta, hogy maradjak a házban, de azt nem fogom tétlenül nézni, hogy a kerítésen kívül mászkál kitudja mennyi farkassal. 

Unseo számát megtalálva remegő kezekkel nyomtam a hívás gombra, alig akarta felvenni. De amikor fel is vette, akkor is hallottam, hogy milyen jó kedvük volt.

~ Mi a baj Jimin? - szólt bele jó kedvűen.

- Sujin elment! - elhalt a nevetése.

~ Mi? Hogy érted ezt?! - hallottam, hogy már a többi nevetés is abba maradt.

- V-valami nagy zajt hallottunk kintről, és Sujin kiment megnézni - újra az ablakhoz sétáltam, de még mindig nem jött vissza. - A farkas vonyítások még a csukott ablakon keresztül is hangosak.

~ Farkasok?! Haza megyünk, most! 

- Unseo! Sujin kint van a kerítésen kívül! 

~ Maradj a házban, érted? Ki ne mozdulj! Jeoun, indítsd az autót! - ezzel rám csapta, és valahol reménykedtem, hogy karambol nélkül haza érnek. De én mit csináljak? Mindenki azt mondja, hogy maradjak a házban.. 

Még több farkas vonyításra, és egy nyerítésre a szívem a torkomba dobogott. 

- Aish.. - mindkét kezemmel a hajamba túrtam, és szinte toporogtam, hogy mit is tegyek. Újabb zajra hátra kaptam a fejem. - U-ugye senki se tőrt be..? - Erőt véve magamon kifutottam a szobából, le a lépcsőn, de az ablakokból olyat láttam, amin kerekre nőttek a szemeim. Telefonomat a zsebembe süllyesztve kifutottam a házból, pedig mezítláb voltam, és végig nézhettem, ahogy Seuta és a fekete Shire átugrottak a kerítésen. 

- Seuta! - nevét kiabálva siettem a kerítés felé, és már semmi se érdekelt, átmásztam a kerítésen követve a két nagy lovat. Semmit nem láttam, az égvilágon semmit, talán ezért is lehetett, hogy felbuktam egy gyökérben, de a hangokat követve tudtam, hogy egyre közelebb értem hozzájuk. 

Farkas vonyítás, ló nyerítés, dobogás, Sujin kiabálása, végül vinnyogások, amik kezdtek halkulni.

- Sujin! - hangját követve megtaláltam őket, de ő épp Seutaval kiabált, közben egy csikót tartva maga mellett.

- Te vadbarom állat! - helyzet ellenére is döbbenten és hitetlenkedve néztem Sujinra, ahogy épp egy lovat le vadbarmozott. 

- Sujin - felém kapta a fejét, és láttam, hogy már velem is kiabálni akar, de megelőztem. - Ne most kiabálj velük, se velem. Elsőbb menjünk vissza. - Végig nézett rajtunk, majd a csikóra, akinek a lábai remegtek, és látható volt, hogy össze fog esni. - Elbírod? - mély levegőt vett, kifújta, majd bólintott. Csikót a lábainál fogva megemelte, de láttam rajta, hogy ettől függetlenül még nehéz neki. 

- Nem te engedted ki őket? - fejemet ingattam.

- Nagy csattanás hallatszott, szerintem kirúgták az ajtókat - sóhajtott, de amikor kiértünk az erdőből, és meglátta Jeoun autóját, nem csak ő torpant meg. Mögöttünk jött Seuta és a Shire is, de én nagyot nyeltem, főképp Unseo szemeitől.