"Szeretsz?!" (Park Jimin ff.) [✔] {Javításra vár}

{1.26}

- Nem! - Unseo az asztalra csapva felállt. - Mégis mi folyik itt?!

Körülbelül kettő óra hossza telt el, amióta megtudtam, hogy tizennyolc évesen apa leszek. Persze először ledöbbentett, sőt lesokkolt, de azok után amiket megtudtam, már sokkal jobban befogadtam a hírt. Persze Jimin sokkal jobban elfogadta, mint az apja.

Bár amikor pont én tőlem kérdezte Jimin, hogy megtarthatja-e a gyermeket, én semmit sem tudtam neki mondani. Ekkor volt, hogy kézen fogva kimentünk JinMoékhoz, akik akkor furcsa mód csendben voltak, nem is néztek egymásra, csak álltak egy helyben. Igaz, amikor JinMo megtudta, hogy Jimin mit akar.. Úgy káromkodott, hogy még Jimin álla is a földet verdeste, abból is mindent nekem intézett.

De amint lenyugodott, már tiszta fejjel tudott gondolkozni, akkor olyat mondott ki, amin mindenki ledöbbent.

- Meg kell beszélnünk ezt Unseoval is - JinMo ahogy ezt kimondta felállt, és kisétált a házból. 

Borzasztó férfi, borzasztó!

Így is volt, hogy én, Jimin, JinMo és Seunghoon a nagybátyám házának konyhájának a küszöbén álltunk. 

- Mégis minek mondasz nemet, amikor azt sem tudod, hogy miről van szó?! - Jeoun fejbe verte, amitől szitkozódva vissza leült a helyére. - Sujin. - Nem néztem rá, csak elfordítottam a fejem, és hallottam is a sóhaját. 

- Nem vissza költözni jöttem, tehát nyugodjatok meg - Unseo motyogására ökölbe szorultak a kezeim. Tisztán hallottam a "Nem is engedném" szavait.

- Park Unseo! - Jeoun kiabálására félszemmel rájuk néztem, mégis egy érintésre Jiminre kaptam a tekintetem. Halvány mosollyal nézett rám, és óvatosan megfogta a kezem, majd összefűzte az ujjainkat. 

- Tisztázni fogom azt, amiért hazugnak hiszitek Sujint - JinMora kaptam a tekintetem, de Jimin engem nézett összeráncolt szemöldökkel, majd Unseora végül az apjára. Mély levegőt vett, rám nézett, de a szemeiben olyan bánat volt, amitől már nekem fájt a szívem. - Szóval..

- Végig hazudtam - mindenki rám kapta a tekintetét. Elengedtem Jimin kezét, és távolabb sétáltam tőle. - Hazudtam anyámról. Hazudtam a lányról. Hazudtam, hogy Jiminek más az anyja. Hazudtam. - Jiminre ránézni se mertem, sőt senkire sem, csak a padlót bámultam. Pedig hallottam, hogy valaki felém közeledik, és meg is éreztem egy tenyeret az arcomon.

- Park Unseo!

- Hallgass! - lassan felemeltem a fejem, szembe találtam magam Unseo dühös szemeivel. - És én még sajnáltalak téged. - Az arcomba sziszegte a szavait, amitől elfordítottam a fejem. - Szégyellem, hogy közöm volt hozzád - könyökömnél lévő rántásra felkaptam a fejem, de megdöbbenésemre Jeoun hátát pillantottam meg.

- Takarodj - Jeoun halk hangjára még nem is reagáltam, inkább arra, amit mondott. 

- M-mi? - Unseo elhaltan kérdezett vissza, mire óvatosan kinéztem Jeoun mellett. Mindenki ledermedt a hirtelen szituációkra, de főképp arra, ahogy a nagybátyám épp a szerelmét küldi el.

- Azt mondtam takarodj innen! - kiabálására döbbenten néztem rá. - Mégis hogyan merészeled megütni az unokaöcsémet?! Én megütöttem egyszer is Jimint?!

- Na ne hason-

- Mit ne hasonlítsak?! Huh?!

- Jeoun.. - nem mondott semmit, csak kitette elém a kezét, amiből tudtam, hogy jobb ha csendben maradok.

- Miért nekem kellene elmenni, amikor a mögötted lévő a hazudozós? Honnan tudod, hogy valóban igazat mondd? - Unseo gúnyos hangjára ökölbe szorultak a kezeim.

- Onnan, hogy ő a családtagom, és én megakarom hallgatni azt, amit mondani akarnak. Ha pedig te ezt nem vagy képes elfogadni, akkor takarodj ki innen. 

- Tch - ezután kisétált a konyhából, és hallható volt a bejárati ajtó nyitódása, és csapódása is. 

- Sujin - Jeoun felém fordult, mégis elfordítottam a fejem. - Sajnálom.

- Miért? - felnéztem rá, ő mégis mosolyogva nézett rám. - Miért nem reagálsz úgy, mint Unseo? - Semmit sem mondott, hanem Jiminék felé fordult.

- Mert én észrevettem azt, amit ő nem akar - ekkor tudatosult bennem, hogy Jimin valójában hol állt. Seunghoon előtt, és JinMo mellett. Kiköpött mása volt JinMonak, mégis teljesen észrevehető volt a hasonlóság Seunghoon és Jimin közt. 

- Jimin terhes - Jeoun rám kapta a tekintetét. - Ezt akartuk volna megbeszélni Unseoval. 

- Üljünk le - Jeoun a vállamra tette a kezét, és az asztalhoz vezetett. Leültem a szokásos helyemre, mellém Jeoun, másik oldalamra Jimin ült, aki rögtön a kezem után nyúlt. Csak mosolyogva hagytam neki, hogy az ölébe húzza, és az ujjaimmal játszott. - Tehát? - Jeoun végig nézett rajtunk, és végül én kezdtem bele az egész mesélésbe.

Elmondtam neki mindent, egy részletet sem hagytam ki, de ahogy haladtam a történésekben Jimin keze egyre csak csúszott az enyémről. Éreztem a hitetlenkedő szemeit, és amint a történet végére értem, már én magam vettem el a kezemet. 

- Ez mind igaz - Jiminre néztem, de ő hitetlenkedve nézett JinMora, majd Seunghoonra. - Jimin.. Jimin nem Nayeontól van, hanem tőle.

- Mi? É-Én.. - Jimin egy normális szót nem tudott mondani.

- Egy férfitól vagy - JinMo bólintott. - Seunghoon nem tudta tartani a száját, és most ez miatt Sujin mindenkivel összeveszett, mert senki sem hitt neki. És ez mind az enyém, és Seunghoon hibája mert hagytuk, hogy eddig fajuljon. 

- Ti.. - Jimin remegve felállt. - Ti ezt hagytátok?! - Döbbenten néztem fel rá. - Ti hagytátok, hogy Sujinal így bánjanak?! És még engem is átakartatok verni, hogy biztosan haragudjak rá! De szerintetek valóban vagyok olyan balfasz, hogy elhiggyem Sujin megcsalt egy férfival?!

- De hát.. Sírtál.. - mondta Jeoun.

- Mert ok nélkül szakított! Elment anélkül, hogy magyarázatot adott volna! Habár először valóban elhittem.. - lesajnálóan néztem rá, de ő vállat rántva vissza leült. - Megakarom tartani a babámat, és meg is fogom akármi is legyen a szavatok. Az pedig, hogy ki a valódi apám, vagy anyám, nem is tudom minek hívjam, majd apával kettesben akarom megbeszélni. - JinMo lehajtotta a fejét, és bólintott. 

- Biztosan akarjátok a gyereket? - Jeounra néztem, de ő aggódva nézett ránk felváltva, mire Jiminre néztem.

- Akár velem maradsz, akár nem. Én megfogom szülni, és felfogom nevelni ezt a babát - bólintottam.

- Rendben - Jimin felváltva nézett a szemeimbe. - Legalább bepótolhatom azt a vacsorát. - Mosolyogtam rá, neki pedig könnyekkel teltek meg a szemei, majd sírva karolta át a nyakam jobban bújva hozzám, amit nem bírtam ki mosoly nélkül.

☪☪☪