"Szeretsz?!" (Park Jimin ff.) [✔] {Javításra vár}

{1.28}

Miután Jeoun leszidta a fejemet, amiért a csikót beengedtem a Musztánghoz, utána már a tanítványokkal foglalkozott. Furcsa volt az egész mivel Seunghoon, és JinMo is maradtak. Bár az, hogy Jimin is menni akart lovagolni, azt megtiltottam neki. Vitatkozott is velem, hogy ő lovagolni akar, de én kitartottam az érvelésem mellett, és addig-addig fajult, hogy besétált a házba. Nem értettem, hogy miért nem képes megérteni, hogy nem akarom, hogy lovagoljon mert terhes?!

És azóta is csak sóhajtva néztem, ahogy Jeoun a tanítványokat éppen ugratni tanítja. Igaz Unseo az újakkal volt elfoglalva, akik még csak mostan gyakorolják a lovaglást. Vagyis kint van a két Shire, és a kis Fjord is.

- Sujin - kérdőn fordultam JinMo felé. - Te nem lovagolsz? - Elfordítottam róla a tekintetem, és az ugrató pálya felé néztem. Ugyan Jeoun megkért, hogy segítsek felállítani az akadályokat, de amint készen voltunk én el is siettem onnan.

- Én nem lovagolok - éreztem, hogy leült mellém a lépcsőre. - Én gyűlölőm a lovakat. 

- Mi? - hitetlenkedésére ránéztem. - Hiszen van sajátod, nem? - Bólintottam.

- Egész életemben gyűlöltem őket, és még mindig így érzek, kivéve egy ló iránt. Seuta más, mint a többi. Ő olyan életen ment át, amin én is, és mégis kitartott, amit becsülök benne - bólintott. 

- Ezt eddig értem, de akkor miért nem használják? - halványan elmosolyodtam.

- Mert senkit se enged fel a hátára.

- Értem - bólintott, és a tanítványok felé fordította a fejét. De mindketten olyan látvány szemtanúja lettünk, amikor egy lány leesett a lováról. Jeoun oda futott, mégis ösztönösen pattantam fel a lépcsőről, és közelebb mentem hozzájuk. A többi tanuló nem mertek közelebb jönni, ez miatt én csitítottam a lovat, aki megijedt. Míg nyugtattam a lovat láttam, hogy a lány eszméleténél volt, csak a tüdejében rekedt a levegője, hál istenre a testrészeit nem fájdalta.

- Biztos jól vagy? - Jeoun kérdésére a lány bólintott, és közelebb sétált hozzám.

- Véleményem szerint inkább pihenj kicsit - felnézett rám, mégis a kantár szíjat kikapta a kezemből, majd vissza felült rá. Alacsony termet, mogyoró barna szemek, hosszú korom fekete haj, amit lófarokba kötött. Egész aranyos az arca, de amilyen lealacsonyítóan nézett rám, elrondította a képet.

- Ha azt csinálnám, amit te, - ló hátáról lenézett rám, de amilyen gúny volt a hangjában, ökölbe szorultak a kezeim. - akkor soha többé nem mernék felülni a ló hátára. - Ezzel vissza ment a többi tanítványhoz. Hogy én mennyire gyűlölőm az egoista kis csitriket!

Bármi szó nélkül hátat fordítottam, és már ki akartam sétálni, amikor valaki elkapta a könyökömet.

- Tudja valaki, hogy Unsang mit rontott el? - Jeoun keze szorításából ki akartam szabadítani a sajátomat, de csak jobban rászorított. - Senki? - Tanítványok felé néztem, de ők csak egymásra nézegettek, addig a lány, akit Unsangnak hívnak, kihúzta magát.

- Csak megijedt - horkantva fordítottam el a fejem.

- Sujin? - félszemmel Jeounra néztem. - Szerinted mit rontott? - Elengedte a kezemet, de nem fordultam felé.

- A ló valóban megijedt, de azért mert a lovasa se volt magabiztos magában - Unsang felé fordítottam a fejem, de megránduló arccal nézett rám. - És alapból az ugrási ülésed se volt a jó. 

- Ugyan mit tudsz te? - lesajnálóan nézett rám. - Még lovagolni se tudsz, sőt ügetni se.

- Valóban, és nem is fogok, míg a lovam nem bízik bennem - Jeoun döbbent szemeit éreztem magamon. - Egy lovas akkor tud igazán jól ugrani, ha maga a lova bízik a lovasában. De ahhoz az is kell, hogy tudd mit kell tenni az ugratáskor. - Mellkasom előtt összefont kezekkel fordultam felé. - Először is ügetésben közelíted meg az akadályt, és amikor ugrani kell a sarkaidat lefeszíted, előre dőlsz egy kicsit és hátra csúszol, így a hátad vonala a lovad háta vonalát követi. Ahogyan te az akadályt figyeled a lovad fülei közt, hogy hova akarsz menni, és hova akarsz érkezni. Plusz ez kell ahhoz is, hogy tudd honnan kell a megfelelően ugrani.

- Vagyis mit rontott? - Jeounra néztem.

- Nem ült megfelelően, plusz megijedt, amivel a lova is - bólintott.

- Így van. Mindenki vésse az eszébe azokat, amiket Sujin most elmondott. De azt sem felejtsétek el, hogy ugratáskor a lovasnak folyton előre kell nézni, különben rontotok. Ha nem előre néztek, akkor a lovas általában előre dől, amivel a ló is, e miatt a hátsó lábai beleütközhetnek az akadályba. És ha a rúd leesik, akkor bizony pont levonás a versenyeken.

- Véleményem szerint, kezdhetné újra az x akadálytól, hogy tudja mikor kell ugrani - még mielőtt válaszolhatott volna elfordultam, és már valóban ki akartam menni onnan.

- Te fogsz ott ugrani - Jeoun szavaira rákaptam a tekintetem, bár hallottam a többi tanítvány nevetését. - Szerszámozd fel Seutat. 

- Nem - ingattam a fejem. - Seuta nem bízik bennem, most főképp, hogy itt hagytam három hétre.

- Sujin, ha nem foglalkozol vele, akkor csak még inkább bizalmatlan lesz veled. Legalább sétáljatok - gyengédebb hangjára az istálló felé néztem, majd sóhajtva elindultam az épület felé. Épp Ji-yong, és Mino közt sétáltam el, de a pisszegésükre megtorpantam. Értetlenül néztem fel Minora, majd Ji-yongra, aki lehajolt hozzám.

- Kim Unsang, egy gazdag csaj. Az apja egy bank igazgatója - értetlenül bólintottam. - Jól figyelj, és vigyázz Seutara. - Nevére elkomorodtam. - Ha Chan jól hallotta, akkor Unsang megakarja szerezni, és ha nem vigyázol, akkor az apja megfogja venni, akár legálisan, akár nem.

- Gyűlölöm a gazdagokat - szűrtem a fogaim közt, és elfordultam tőle. 

✡

Amint Seuta boksz ajtajához értem óvatosan benéztem, de ő nem reagált semmit csak nézett rám.

- Szia - ajtót kinyitottam, mégsem mentem be hozzá, csak elálltam az ajtóból mire kintebb lépdelt. - Szeretnél sétálni? - Egyik kezemmel óvatosan a nyakára simítottam, de ahogyan bólogatott azon elmosolyodtam. - Akkor menjünk - szerszámosból magamhoz szerettem volna venni egy kötőféket, de végül nem vettem a kezembe, csak sétáltam Seuta mellett. Teljes nyugalomban lépdelt mellettem, és még az sem zavarta, amikor minden tanítvány ránézett. Nem foglalkozott senkivel, egyedül mellettem lépdelt, ami engem boldoggá tett.

- JinMo - még mindig a lépcsőn ülve rám nézett. - Kicsit figyelj rá, lekönyörgöm Jimint. - Láttam, ahogy nagyot nyelt, majd akadozva felállt, és közelebb sétált Seutahoz. Gyors besiettem a házba, fel a lépcsőn a szobámhoz. Szobám ajtaján valamiért bekopogtam, majd benyitottam, de Jimin nem volt ott. Döbbenten sétáltam át a fürdőbe, ott sem volt, így csak kisétáltam a házból. - JinMo - Seuta mellől rám nézett. - Hol van Jimin? 

- Ah, Seunghoon elvitte valahova enni - sziszegve csaptam homlokon magamat. - Szerintem nem sokára vissza érhetnek, bár terhes ezért nem tudom mennyit eszik. - Bólintottam, és Seutahoz sétáltam.

✡

Jimin és Seunghoon akkor jöttek meg, mikor a tanítványok már vissza vezették a lovaikat. De ahogy figyeltem őket, elég furcsán viselkedtek. Seunghoon Jimint a vállainál fogva felém tolta, azonban Jimin kezében volt valami, és egyáltalán nem nézett rám.

- Jimin szeretne neked mondani valamit - értetlenül néztem fel Seunghoonra, majd Jiminre, de ő lehajtott fejjel állt. 

- Igen? - próbáltam elkapni a tekintetét, ám folyton elfordította, ami őszintén aggasztott engem. - Mi baj van?

- Sujin.. - őszintén próbáltam magam felkészíteni a szakításra. Jimin a szatyrot, ami a kezében volt felém nyújtotta, amit gyanakodva vettem el tőle. - Csak.. - Felhúzott szemöldökkel néztem rá.

- Csak? - Seuta mellém lépdelt, és elkezdte szaglászni a szatyrot, de már én is tudtam, hogy étel van benne.

- Bocsánatot akartam kérni - végre felnézett rám, mégsem értettem, hogy miért.

- Öh, miért is? - szemöldök ráncolva néztem rá, közben az ételt a másik kezembe vettem, mert Seuta már elvette volna a kezemből.

- Mert.. úgy viselkedtem veled, amikor te csak jót akartál - sóhajtva mosolyra húztam az ajkaimat, és közelebb lépve hozzá magamhoz húztam, mire a kezeit felemelve átkarolta a hátam.

- Buta vagy - suttogtam a fülébe. - Ez miatt nem haragudtam meg, de az ételt elfogadom. - Kuncogására megkönnyebbültem.

☪☪☪