"Szeretsz?!" (Park Jimin ff.) [✔] {Javításra vár}

{1.16}

Sujin

- Maga mégis mit tett? - orvos a lábamon lévő sérülést tisztogatta, amibe persze én majd belepusztultam az ágyon, de őt nem hatotta meg. - Örüljön, hogy nem kell összevarrnom. 

- Higgye el, örülök neki - felpillantott rám, majd újra a lábam felé. - Egyébként nem értem miért hitetlenkedik mindenki rajta. Csak két farkas harapott ugyan oda.

- Csak? - Unseo hitetlenkedett, de én vállat vontam. - Most mondta azt az orvos, hogy örülj, amiért nem kell összevarrni, tehát fogd be. 

- Meg se szólaltam - arc kifejezését látva valóban jobbnak láttam, ha befogom a számat.

- Unseo, ezzel a sérüléssel jobb, ha távol marad a nehéz munkától, különben felszakadnak a sebei - már meg sem lepődök, hogy az orvos ismeri Unseot és Jeount. 

- Rendben - orvos még bekötötte a lábamat, majd a kezemet is, és végre kiszabadultam onnan. De persze azzal tisztába voltam, hogy az autóban én ennél rosszabb fejmosást kapok.. 

✡

Az autóban csend volt, még a rádiót se kapcsolta be, amivel engem az őrületbe kergetett. 

- Sujin - félszemmel Unseora néztem, közben a bekötött kezemet fogtam. Kaptam fájdalomcsillapítót, meg mindenféle hülye injekciót, amikből egyedül a veszettség elleni szert fogtam fel. - Mióta? 

- Egy napja - bólintott, de láttam, hogy a kezével szorított a kormányon. - Unseo, ez..

- Nem érdekel - döbbenten néztem rá. - Nem érdekel, hogy hogyan és miként kezdődött. De ha meg mered siratni, vagy csak játszadozol vele, - Leállította az autót a kapu előtt, s amikor felém fordult én nagyot nyeltem. - nem fog érdekelni, hogy Jeoun unokaöccse vagy. Minden holmiddal kidoblak innen. És ez még csak a jobbik része, amit tennék veled. Megértetted? - aprót bólintottam elfordítva róla a tekintetem. Egy szó nélkül kiszálltam az autóból, és a kapu felé sétáltam, de Unseo elkapta az ép karomat. - Sujin, nem utálatból mondtam e-

- Tudom. Ne kérj már bocsánatot azért, mert szereted Jimint, és félted tőlem - néztem rá a vállam felett, de mielőtt bármit is mondott volna kirántottam a kezem, és besétáltam. 

Jimin a verandán ült maga elé bámulva, a zajra felkapta a fejét. Még azt se várta meg, hogy közel érjek hozzá, ő már felállt, és felém sietett. Közvetlen elém érve átkarolta a hátam, fejét a nyakhajlatomba döntve. 

- Ennyire féltél? - kérdeztem halkan, és az ép karommal átöleltem a vállát. 

- Még szép, hogy féltem! - felcsattanásán elmosolyodtam. Elhúzódott tőlem, de amint észrevette Unseot ellépet tőlem. - Unseo.. 

- Jeoun? - Jimin nagyot nyelt.

- Felhívta Chanyeolt és Ji-yongot, és kimentek a mezőre megkeresni a ménest - bólintott. - Ugye nem akarsz utánuk menni? 

- Nem - ingatta a fejét, és a verandához sétált, lerogyott a lépcsőre, mire megfogtam Jimin kezét, és oda húztam mellé. 

- Egyikőtök se megy ki, én fogok - Unseo felkapta rám a fejét. 

- Te normális vagy?! - szemeibe néztem, de bármi szó nélkül elindultam az új istálló felé. - Kim Sujin! 

- Nem érdekel, hogy mit gondolsz és mit nem! - hátra néztem rájuk a vállam felett, de főképp Jimin tekintete fájt. - Kifogok menni, és segíteni fogok nekik. - Unseo nyitotta a száját, én mégis elfordultam tőlük. Kis trappolásokból hallottam, hogy Jimin követ engem. Ahogy az istállóhoz értem elszörnyülködtem az ajtók látványára. vagyis csak az egyikre, mivel a zár szinte kitört a helyéről. Biztos voltam benne, hogy a Shire volt az, aki így elintézte az ajtót.