"Szeretsz?!" (Park Jimin ff.) [✔] {Javításra vár}

{1.18}

Harmadik személy

A Musztáng vezérmén füleit mozgatva hallgatózott, hogy merről, és milyen hangokat hall. Nem tudta jól beazonosítani, hogy milyen emberek lehetnek a közelében. Nem tudta, hogy csaphat zajt a menekülése érdekében, vagy csendben kell maradnia különben újabb sebeket szerezhet. 

- Sujin, - Musztáng fülei megmozdultak. - amiket most kitalálsz, egyre nyálasabbak lesznek, és ne akard, hogy itt, és most itt hagyjalak a farkasoknak.

- Most mit kell ezen felhúznod magadat? - vezérménnek a mély hangok ismeretlenek voltak. - Csak azt mondtam, hogy elvinném valahova. Ez hol nyálas?! - Musztáng közelebb lépdelt az őt fogva tartó fákhoz, és a lábaival dobogni kezdett. 

- Pontosan ott nyálas, ahová vi-

- Shh. 

Sujin

- Pontosan ott nyálas, ahová vi-

- Shh - egy ujjamat a szám elé tettem, amin Ji-yong a szemöldökeit ráncolta. Valójában amióta elindultunk egyfolytában vitatkozott velem, ami miatt már a másik erdő sűrűjében voltunk. 

- Mi bajod?

- Fogd már be! - sziszegtem. - Nem hallod? - Még mindig értetlenül nézett rám, de én még reagálni se tudtam Seuta elindult egy irányba, ahonnan a hangokat hallottam. Olyan zaj ütötte meg a fülemet, mint amikor a lovak dobognak. 

Seuta egyre bentebb lépdelt, ami őszintén nekem nem tetszett. Nem volt kedvem ahhoz, hogy az erdő kellős közepén találkozzunk farkasokkal. De amit találtunk, arra még Ji-yongnak se volt szava. Mindketten döbbenten, és hitetlenkedve néztünk össze. Főképp azért is, mivel egy hatalmas fa kerítés tárult elénk, a lécek közt még belátni se lehetett olyan szorosan álltak. Seuta közelebb lépdelt, mire leugrottam a hátáról, és még közelebb sétáltam a kerítéshez. 

Jobban megnézve, és áttanulmányozva egy elkerítő kerítés lehetett, mivel ha balra, és jobbra néztem, nem láttam a végét. Vagyis egy bírtok közelében voltunk. 

- Ez ló dobogás - Ji-yongra kaptam a tekintetem. - Szerintem felesle- - Hirtelen csattanásra hátra hőköltem, ahogy még Ji-yong is ledermedt. - Ebből úgy vélem, hogy a kerítés mögött lévő ló, nem éppen szeret ott lenni - közelebbről megvizsgálva a fa léceket, próbáltam rajtuk megkapaszkodni, hátha fentebb tudnék mászni. - Sujin!

- Fogd már be! - ismételtem meg sziszegve. Valahogy néhol-néhol megtudtam kapaszkodni, de nehéz volt. Egyre fentebb érve, óvatosan átnéztem a kerítés fölött, és megpillantottam egy házat, vagyis valóban egy bírtok közelében voltunk. Dobogásra fentebb emeltem magam, és lenéztem. A kerítés mellett megláttam egy fekete Musztángot, akinek a testén több véres korbács nyom volt, amin összeszorítottam a fogaimat. - Meg van a vezérmén. - Ji-yongra néztem, ő pedig elnyílt ajkakkal nézett fel rám. - Vagyis gondolom.. 

- Fekete színű Musztáng? 

- Akkor meg - Ji-yong leugrott a lováról, és ő is óvatosan felmászott mellém, majd lenézett. 

- Neked volt igazad. Befogták, és lovaglásra akarják fogni, de ettől még semmi magyarázat nincsen a farkasok furcsa viselkedésére - aprót bólintottam vissza lenézve a lóra, aki minket nézett. - És most? - Tanácstalanul néztünk össze, mégis egy dörrenésre mindketten ledermedtünk.

- Hé! Ti ketten! - oda kaptuk a fejünket, és a karám kapujában ott állt egy férfi, aki nagyon is ránk tartotta a fegyvert. 

- Bassz..! - leugrottunk a kerítésről, és mindketten felugorva a lovak hátára minél hamarabb el akartunk onnan tűnni, pedig hallottam a vezérmén keserves nyerítését. - Arról szó se volt, hogy fegyverük is van! - Ji-yong nem válaszolt, sápadt volt, nagyon reménykedtem, hogy nem őt találta el.