"Szeretsz?!" (Park Jimin ff.) [✔] {Javításra vár}

{1.4}

Sujin

Seuta teljesen hülyét csinált belőlem. Folyton elugrott elölem, elfutott, sőt végig kergettem a pályán, mégse tudtam elkapni, vagy csak vissza szerezni az alátétet. Már-már annyira kifáradtam, hogy a pálya közepén ültem törökülésben, és csak néztem rá haragosan.

- Jól van, nem kell nyereg. Majd beszélek velük - sóhajtva terültem el a homokban, és tudtam, hogy az izzadt testemre rátapad a homok, de nem érdekelt. Próbáltam levegőhöz jutni, ami nehéz volt. Valahogy mégis sikerült felülnöm, és felállnom, de még mindig ott volt a szájában, amire már legyintettem, és hátat fordítva neki az ajtó felé sétáltam. Dobbanásokból tudtam, hogy követ engem.

- Sujin - kérdőn néztem Jeounra. - Még ne vidd be. - Összeráncoltam a szemöldökeim, akkor láttam, hogy az egyik fiú leugrott a lova hátáról, és felénk sétált. - Megnézzük, hogy megengedi-e, hogy Chanyeol felüljön rá - hátra néztem a vállam felett, és láttam Seuta kiejtette a szájából a nyeregalátétet, s egyre hátrált.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet - rám nézett, majd engem kikerülve belépett a pályára, egyre közelebb ment hozzá. - Állj meg! - Kiabáltam, de már késő volt. Seuta két lábra ágaskodott, és ha nem reagál időben, akkor agyon tapossa. Hozzá futottam, mire újra ágaskodott.

- Sujin! - hallottam Jeoun kiabálását, de én közelebb mentem, és próbáltam elkapni Seuta kantár szíját, túl rosszul sikerült. Seuta az egyik lábával eltalálta a jobb karomat, ami miatt a lendülettől a földre zuhantam, és a patái a karomra nyomódtak. - Sujin!

Jimin

Elborzasztó volt az a látvány, ahogy a nagy állat két lábával rátaposott a fiú jobb karjára. Hallottam, ahogy ordít, és az oldalára fordult. Lányok a szájuk elé tették a kezüket, mégis én leugrottam a lovamról, és oda futottam. Chanyeollal együtt próbáltuk megnyugtatni a lovat, de nehéz volt. Egyfolytában két lábra ágaskodott, ami miatt nem lehetett elkapni a kantárszíjat.

- Sujin! Sujin! - Jeoun a nevét kiabálta. Óvatosan hátra pillantottam a vállam felett, de ami látvány elém tárult, attól féltem, hogy elájulok. A fiú karján látható volt a két pata nyom, ahol a bőre is megsérült, valami fehér állt ki.. - Hallasz?! Sujin! - A fiú nyöszörögni kezdett, amin mindenki megkönnyebbült, még ha a csontja ki is látszik.

- Jönnek a mentők - Unseo letérdelt a fiú mellé, mégis egyikük se mert hozzá érni.

- S-Seuta? - suttogta, amire újra a ló felé kaptam a fejem, de ő négy lábon állt. Lehajtotta a fejét, és egyedül a fiút nézte. Óvatosan közelebb léptem hozzá, amit vagy nem vett észre, vagy egyszerűen nem akart már harcolni. Kantárszíjat átlendítettem a fején, és a fiúhoz vezettem. Unseonak és Jeounak egyáltalán nem tetszett, mégse érdekelt. Főképp azért, mivel a ló az orrát a fiú arcának döntötte. Vad ló, mégis úgy viselkedik, mintha ő lenne a gazdája.

A fiú nagy sziszegések árán a hátára gördült, és a másik kezével a ló homlokára tette, bár látható volt, hogy mennyire is gyenge. Unseo valahogy próbálta elállítani a vérzését, de még úgyis átázott a felsője, ami miatt féltem, hogy mire kiérnek a mentősök ő már a vérveszteség miatt fog szenvedni. De sajnos be is következett, mivel alig simogatta a homlokát, már erőtlenül lecsúszott a keze, és lecsukódtak a szemei.

- Sujin! - lovat próbáltam elhúzni onnan, de egyáltalán nem akart elmenni mellőle, lábaival lecövekelt mellé.

Miután a fiú elájult rá pár percre kiértek a mentők, és amilyen gyorsan csak tudtak már el is vitték, ahogyan Jeoun ment vele, amit nem értettem. Ha idegen fiú, akkor miért bánnak így vele? Egyáltalán mióta engedik egy kezdőnek, hogy lovakat törjön be?