"Szeretsz?!" (Park Jimin ff.) [✔] {Javításra vár}

{1.14}

Jimin

Amikor meghallottam, hogy Jeoun szülei csak Jiot várják magukhoz, még én is rosszul éreztem magam, pedig nem az én nagyszülőim. Sujin olyan gyorsan elviharzott, hogy még reagálni se tudtam rá.

- Jeoun - felém fordította a fejét. - A szüleid valóban csak Jiot? - Elfordította rólam a tekintetét, amivel tökéletes választ adott nekem.

- Szerettem volna elmondani neki, és reménykedtem, hogy jól fogadja. De tudhattam volna, hogy rosszul fog esni neki, hiszen eddig mindig érdeklődtek a hogyléte felől. Gondolom SonHa kiszínezte a történetet, és megvetik Sujint - sóhajtva léptem ki Seuta bokszából, és becsuktam az ajtaját.

- Jimin - Unseo a kezem után kapott. Kérdőn néztem rá. - Beszélni fogok az anyáddal, de kérlek most maradj itt vele.

- Apám ki fog akadni, teh-

- Beszélek vele, és mindent magamra vállalok, de nem akarok úgy haza jönni, hogy Sujin és Seuta sehol sincsenek - Szavaira elsápadtam.

- Képes lenne elszökni? - leheltem magam elé. 

- Ma azt vágta a fejemhez, hogy Seutanak több mindent eltud mondani mint nekünk. Hogy Seutanak van családja. De a saját családját nem említette meg - aggódva néztem Jeounra, de Unseora vissza nézve bólintottam, mire elengedte a kezemet. Kisiettem az istállóból, és besétáltam a házba. 

Lehet épp még rám se kíváncsi, de szeretnék valóban mellette lenni ezekben a percekben. Ha még Jeounra se tekint családtagként, ha nekik nem tud beszélni az érzéseiről. Akkor szeretném elérni, hogy nekem megnyíljon.

Szobája ajtaja előtt mély levegőt vettem, és bekopogtam. Igaz még ki se szólt, de én már benyitottam hozzá. Az ágyán feküdt, de a szemeivel engem nézett.

- Bejöhetek? - kérdeztem óvatosan. Bólintott felülve az ágyában, így beljebb léptem, és óvatosan becsuktam az ajtót. Közelebb lépdeltem hozzá, majd leülve mellé az ágyra magam elé húztam az egyik lábamat. - Sujin, - Félszemmel rám pillantott. - tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, és csak egy napja vagyunk együtt - felém fordította a fejét. - De szeretném, ha megbíznál bennem. - Óvatosan a keze után nyúltam, és megfogtam. Megkönnyebbültem, hogy nem rántotta el, csak a hüvelykujjával a kézfejemet cirógatta. Közelebb ültem hozzá, amire már sóhajtott. 

- Nem az, hogy nem bíznék benned Jimin. De most erre a napomra túl sok minden összejött - motyogta.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem.

- Olyan lovardában voltunk, ami az én iskolámhoz volt köthető - döbbenten néztem rá. - Olyan órák is vannak ott, ahol lovaglást lehet tanulni, persze aki választja. - Rántott vállat. - És ott találkoztam egy volt osztálytársammal, akinek egyébként a húga miatt lett rendőrségi ügyem. 

- És vele nem találkoztál?

- Szerencsére nem - ingatta a fejét. - Ha vele találkoztam volna, akkor haza se jöttem volna Jeounal. 

- Miattam sem? - próbáltam elkapni a tekintetét, de ő csak a padlót bámulta. 

- Sajnálom, de nem - aprót bólintottam. 

- Ezt ne sajnáld - mosolyogtam rá, amit persze ő nem látott. Az ajtó felé néztem, majd vissza Sujinra, és elvettem a kezemet, de még arra sem reagált. Felálltam az ágyról, és elé állva a vállainál fogva kiegyenesítettem, és az ölébe ültem, amire már végre mutatott reakciót. Döbbenten nézett rám, még a szemöldökeit is felhúzta. Térdeimet mellette tartottam az ágyon, kezeimet kinyújtva fektettem a vállaira.