Csupán egy század másodpercig habozik. Előrébb hajol és rátapasztja a száját a számra. Kikapcsolódik az egész világ, eltűnik a hold, az eső, az ég, felszívódnak az utcák is a semmiben.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
👆Trailer👆 ‗‗‗‗‗‗‗‗ 🕷‗‗‗‗‗‗‗‗‗
Hatalmas robajokat keltő viharfelhők szakítják el a földet az égtől. Jégzáporral és hurrikánnal tombolva közeledik a vihar a Dél-Karolinai Beaufort felé. A felhők másodpercről másodpercre ontják magukból a vízzuhatagot, ami lefele érve megfagy. A hurrikán fákat csavar ki és házakat zúz le. A város szirénái üvöltenek, jelezve a városlakóknak, hogy bújjanak el a házak és az épületek alatti bunkerekbe. A városon hamar átsöpör a zord idő, hatalmas pusztítást hagyva maga után. A házak többsége recsegve rogy össze és hullik a porba, alattuk ki tudja hány ártatlan áldozattal. Eközben a város külrészére vonul a vihar, ahol rengeteg fa között egy kis kunyhó bújik el a sűrű lombok között. Az erdő közelébe érve a hurrikán eldobálja a fákat, a villámok pedig cikáznak az égen. A kunyhóban eközben a Parker szülők igyekeznek menekülni a vihar elől. Mrs Parker szorosan szorítja magához az alig 5 éves Peter Parkert. Az édesapa minden keze ügyébe akadó dolgon átgázol, hogy mentse a családja életét. Az egyik tartó gerenda feladja a harcot a vihar ellen és egyenesen Mr.Parker előtt dől el, hatalmas porfelhőt kavarva. Mrs.Parker köhögve takarja el kisfia szemeit és próbál meg minél gyorsabban elmenekülni. A lába ugyan beakad egy fadarabba,de sikerül időben elhagynia a házat Peterrel és a férjével. Bemenekülnek az erdőbe és hátra sem néznek. Mrs.Parker elég ramatyul fest, de még ilyen állapotban is védi a kisfiát. Pár perc múlva az idő lecsendesedik, az eső pedig zuhogni kezd. A városban mindenhol szirénák harsány üvöltése visszhangzik. Nem kell sokat várniuk, mire hozzájuk is elér egy mentőcsapat. Az édesanyát beviszik a kórházba egy mellkasába fúródott fa szilánk miatt és a súlyos sebei miatt. Peter és az édesapja beszállnak a mentőbe. Ők pár karcolással megúszták. A kis Parker hatalmas könnyeket hullajtva szorítja az édesanyja kezét. A kórházba hamar megérkeznek,elviszik az édesanyát és a sebeit ellátva befektetik egy kórterembe. Petert beengedik az édesanyjához, viszont az édesapjának az orvos az ajtóban el is mondja a rossz hírt. Peter apró lábait szedve siet oda az anyukájához, megfogva annak hideg és vékony kezét. Az édesanyja szemeiből kifolyik pár könnycsepp. Peter szemei is megtelnek könnyekkel. Mrs.Parker utolsó megmaradt erejét felhasználva mély hangon hozzászól kisfiához.
"Tudod,hogy hova fog menni mami?"
A kis Peter csak megrázza a fejét. Nem akar olyasmire gondolni amire egyáltalán nem vágyik. Az édesanyja látja a kisfia szemeiben a választ. Erőteljesebb, parancsolóbb hangon rászól.
"Peter, szedd össze magad egy pillanatra és jól hallgass rám."
Peter mélyet szippantva harapja be alsó ajkait és bólint egyet. Az édesanyja apró mosolyt villant. Hangosan köhögni kezd, az EKG gép pedig változást észlel a P, Q, R, S, T görbénél.
"Mindegy,hogy mi lesz ezután. Mindig legyél apával és viselkedj jól. Ígérd meg, hogy ezt fogod tenni Peter. Jó?"
A kisfiú bólint,mire az anyuka egy nyugodt sóhajt vesz. Ajkai közül kicsúszik a "Szeretlek" szó. A kezei elernyednek és kicsúsznak Peter szorításából. Az EKG gép hangosan sípolni kezd. Az orvosok azonnal berohannak, hogy újraélesszék Mrs.Parkert. Mr.Parker eközben szorosan a karjai közé fogja a fájdalomtól ordító fiát. Az orvosok hiába próbálkoznak újraéleszteni, nem sikerül. Az édesapa szemeiből is megindulnak a könnyek. Belepuszil kisfia hajába és az apró kezét megfogva még utoljára ránéznek Mrs. Parkerre, majd otthagyják a kórházat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
‗‗‗ 9 évvel később ‗‗‗
Mr.Parker és Peter Mrs.Parker halála óta elköltöztek Beaufort városából Camdenbe. Békésen telik eddig az ottlétük. Peter már kész felnőtt. Az iskolában is jól teljesít. Az édesapja halászként dolgozik, hogy el tudja tartani a fiát és saját magát. Az egyik nap este betörnek hozzájuk. Peter le akarja ütni az egyik támadót, de az a földre kényszeríti és félájulásig veri. Betörnek az édesapja szobájába, majd dulakodás és egyéb zajcsapás közepedte egy durranás hallatszik. A durranás után elhal minden hang, a betörők pedig eltűnnek egy ablakon át. Peter a földön kúszva siet be édesapjához. A hasát fogva ül az ablak mellett. Peter ahogy meglátja erőt véve magán gyorsabban kezdi el szedni a kezeit és a lábait. Az édesapja eközben egyre erősebben szorítja a lőtt sebét. Amikor ránéz a fiára könnyek szöknek a szemeibe. Csak halkan tud suttogni pár szót, amit Peter nem ért. Csak pár értelmes mondatot sikerül elcsípnie végül.
"El kellett volna mondanom. Menekülj amíg még tudsz. Menj Queensbe May nénédhez, ő majd vigyáz rád."
Köhög egyet a végén és leereszti a kezét a vértől teljesen átázott ingjéről. Peterben egy világ omlik össze és a könnyei utat törnek maguknak. Az édesapja felemeli a hangját, parancsolva, hogy tartsa vissza a könnyeit.
"Aztán ne halljak rád sok panaszt. Na, indulj, most! Engem hagyj."
Peter letörli a könnyeit és bólint. Utoljára álmosollyal az arcán rámosolyog az édesapjára, majd elhagyja a házat. Sok időbe telik neki eljutni Queensig. Sokszor van honvágya, de le kell küzdenie a cél érdekében, mi szerint meg kell találnia a nagynénjét. Ez pedig könnyebb dolog lesz,mint a szüleit feltámasztani.
