You Can Call Me Spiderman | Peter Parker

⁴

‗‗‗‗‗‗‗‗ 🕷‗‗‗‗‗‗‗‗‗
•Celeste Stark•

Ahogyan kiérek az iskola épületéből egyből megcsap a finom, gyenge szél. Az iskola előtt vár rám Bruce Banner, akit biztos,hogy apa küldött. Az iskola előtt áll természetesen inkognitóban, hiszen nem akarja feleslegesen felzaklatni magát a sok mániákus rajongóján. Mindannyian tudjuk, hogy mi lenne ennek is a vége. Bruce ahogyan meglát hevesen integetni kezd, én pedig gyorsabban kezdem el szedni a lábaimat. Mosolyogva köszönt és kinyitja előttem az ajtót. Hulk ez ellenben maximum kitépné, ő nehezen ismeri a jómodort. Miután beülök az autóba, ami mellesleg Thor szerint gyilkos szekerce, Bruce is bepattan mellém és elindulunk egyenesen a Stark vagyis a Bosszúálló Toronyba. Az út közben halk zene szól a rádióból. Nem egy Natasha-féle altató de megteszi. A toronyhoz érve végre levethetem magamról a flegma, kötöszködős álcát.

Erre a biztonságom megóvásának az érdekében van szükség. Míg a tornyon kívül kemény, kissé agresszív és szigorú jellem vagyok, addig bent teljesen más. Imádok edzeni Natashával, Stevevel, aminek apa nem is nagyon örül,hiszen mindig cica-kutya harcot vívnak egymással. Vízió igazából remek szakács, olyan kis aranyos kukta sapkában. Wanda mindig kisegít ha tanulnom kell valamiből és mindig segít megoldani a problémáimat.Natasha nem csak kiváló edzőtárs de tanár is, mindig megtanít mindenre plussz az ő és Wanda társaságában rengeteg pizsipartit és beszéljük ki a fiúkat napot rendezünk. Pietro mindig tudja mikor van rá szükségem, ha szomorú vagyok minden módszert bevet, hogy felvidítson. Bruce remek pótapa,főleg orvos ha beteg leszek. Tony, másnéven apa pedig kiváló apuka. Igaz nem mindig ér rám, de mindig talál módot, hogy velem legyen. Samme reggelente futni járok, míg Buckyval a történelmet gyakorolom hisz már annyi mindenen keresztülment, szó szerint is egyébként.

Ahogyan beteszem a lábam a toronyba azonnal érzek egy fuvallatot. Mosolyogva felkuncogok,hiszen jó érezni, hogy valakinek hiányzom. Összeborzolom az ezüstös-szőke, de inkább platinaszőke hajzuhatagot, és megölelem annak a gazdáját.

"Szia Pi!"

"Szia Celi!"

Mint egy hízelgős nyuszi, úgy bújik hozzám. Később már a többiek is megérkeznek (hálistennek). Apa ma sem ér rá sajnos,éjjel-nappal bütyköl egy új prototípust.